Három, kicsiknek szóló (mese)könyvet olvastunk most a Manó Könyvek újdonságai közül. Farkas Nórát az Összeköt a szeretet vagy az Apa szeret! című könyvek kapcsán lehet ismerni, a mostani kötete a barátság témakörét mutatja meg a szokott kedves és bájos stílusban. A Disney kiadványok közül az Első szavaim a legkisebbeknek szól, míg az 5 perces jóéjtmesék akár még óvodás korban is élvezhető. Mindhárom kiadvány a megszokott gyönyörű, igényes formában került az olvasók elé.
Farkas Nóra mesekönyve Kobakról szól, aki nagyon durcás, amiért az óvodában reggelente el kell válnia az édesanyjától. Olyannyira, hogy még Pannival is gorombáskodik, aki pedig csak egy kicsit szeretne játszani a markolóval, Kobak azonban nem adja neki kölcsön. Egyedül azonban nem olyan jó játszani, unalmas és magányos is, amire Kobak is nemsokára rájön. Közös játékkal pedig az idő is sokkal gyorsabban telik, míg anya délután megérkezik.
A kötet rövidke, egyszerű, könnyű szövegezésű. Felnőttként elbírtam volna egy kicsit komolyabb nyelvezetet és történetet, de végülis a mese maga aranyos és tanulságos. Szepesi Szűcs Barbara illusztrációi nekem némiképp mangaszerűek, a gyerekek bájosak, szép színes az egész kötet. Klassz ötlet, hogy a könyv végén feladatok vannak: egy labirintus, amiben segíteni kell Kobaknak, hogy eljusson Pannihoz, illetve rajzos, fotóberagasztós oldalak, ahova a könyv tulajdonosa rajzolhat a legjobb barátjáról, az óvodai jelükről, a kedvenc játékukról. Külön hely van a kéznyomuknak, illetve a végén van a kedvencem, a „Lerajzolom, milyen leszek, ha felnövök” és az „Ilyen lesz a barátom, ha felnő” oldalak. Óvodásoknak szerintem jó választás, minden laptükör nagy részét az illusztrációk foglalják el, a szöveg rövid és könnyen felolvasható.
A kiadó Disney Baby sorozatának új kötete, az Első szavaim hipercuki lapozó a baba első 100 szavával. A kiadvány hátoldalán olvassuk a jó tanácsot: „Beszélgessetek a lapozó oldalain megelevenedő képekről, és a kis totyogók máris számos hasznos szót sajátítanak el.” Ugyan az én kislányom még nem totyog, mégis pont ezt csináltuk: nézegettük a képeket, és beszéltünk neki a képeken szereplő dolgokról. Nagyon jó, hogy a felosztás tematikus (öltözködés, járművek, erdei állatok, játékok, ételek stb.), ráadásul ezek külön fülön érhetők el a lapozó szélén – ez a kialakítás nekem nagyon tetszik.
A lapozó anyaga jó, strapa(és nyál-)bíró, könnyű fogni, lapozgatni. Egy oldalon nincs túl sok minden, nem zsúfolt, cserébe viszont szép színes, a rajzok nagyon aranyosak. Minden témánál egy-egy Disney-karakter kalauzol minket, és különböző feladatokat lehet megoldani (pl. megtalálni Plutó labdáját, megmutatni az összes piros dolgot a képen, megszámolni a békákat stb.). Ez nagyon ötletes, és azt hiszem, sikerült a maximumot kihozni ebből a formátumból. Én abszolút meg vagyok vele elégedve, főleg a „körbefüles” megoldás tetszik nagyon.
A megelégedésem a Disney Junior sorozat 5 perces jóéjtmesék című kötetére már kevéssé terjed ki. A kötetben tizenegy mese kapott helyet, amelyek a hátoldal szerint öt perc alatt elolvashatók, tehát tökéletesek esti (vagy más időpontra való) mesének. Azt persze érdemes szem előtt tartani, hogy felolvasni azért jóval hosszabb idő alatt lehet őket, és ez nem, vagy nem csak a szövegek hosszúsága miatt van. A történetekben népszerű és kevésbé ismert Disney-karakterek is megjelennek egy-egy rövid kaland erejéig.
Tudom, hogy őskövület vagyok, de nekem a mesék nagy részének szereplői tök ismeretlenek voltak. Vampirina, Mira, a királyi detektív, Doktor Plüssi… Ha a kislányom nagyobb lesz, valószínűleg ismerni fogom ezeket a sorozatokat, de egyelőre teljes homály, ami mea culpa, de néhol kicsit gondolkoznom kellett, hogy akkor ki kicsoda. Ennek ellenére a legtöbb történet szépen lekerekített és élvezhető volt, ami ilyen pár oldalas meséknél nagy szó. A képek hatalmasak és gyönyörűek, a betűméret és az egy oldalra jutó szövegmennyiség is jól van megválasztva. Na de a szöveg minősége… te jó ég. Minden mesét felolvastam a kislányomnak, és rengetegszer meg kellett állnom közben, mert egyszerűen nem álltak össze a mondatok. És félreértés ne essék, úgy gondolom, a kötet fordítója így is erőn felül teljesített (egészen humoros és leleményes megoldásai vannak), egyszerűen ennél a mesekönyvtípusnál a képek viszik a hátukon a történetet. A gyerekeknek lehet, hogy fel sem tűnik, mennyire gyenge néhol a szöveg, de nekem azért néha fájt. Ennek ellenére már csak a gyönyörű képek miatt is érdemes belelapozni a kötetbe, meg az olyan élmények miatt, mint amikor a rendőrtehén megfékezi a tolvajokat. Igen, rendőrtehén.
9/10, 10/10, 7/10
A köteteket a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
