Könyvkritika – Ronil Caine: Fraktál (2020)
2020. november 06. írta: fejes_valentin

Könyvkritika – Ronil Caine: Fraktál (2020)

Egy mennyei utópia pokoli ára

Ronil Caine, alias Zelnik Péter Zénó annak idején tett nekünk egy ígéretet, miszerint „…izgalmas történetek jönnek még.”. Szerzőnk természetesen tartotta ehhez magát: mindössze két évvel a Rémteremtő megjelenése után íme, itt a Fraktál!

ronil_caine_fraktal_borito.jpg

Az emberiség gyökeres szemléletváltásának és a technológia gyorsütemű fejlődésének hála sosem tapasztalt aranykor köszöntött be Földünkön. Béke honol, hosszú ideje nem dúlt már háború – úgy látszik, az országok örökre elásták a csatabárdot, emellett a vallási vezetők is készen állnak nézeteltéréseik rendezésére. A globális felmelegedést kihúzták a legégetőbb gondok listájáról, a bűnözés csodamód megszűnt létezni. A véráramban keringő nanorobotok éjt nappallá téve őrködnek egészségünk felett, segítségükkel a ráktól sem kell rettegnünk többé. Micsoda paradicsomi állapotok! Talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...

nanorobotok_shutterstock.jpg

A nanorobotok kétségkívül új fejezetet nyitottak az emberiség történetében (kép forrása: Shutterstock)

Ez az idilli, álomba illő világ többek között az olyan emberek áldozatos tevékenységének köszönhetően jöhetett létre, mint például Sebastian Vellar, bár igaz, ő kissé kilóg a sorból. Ha csak teheti, a dúsgazdag filantróp kerüli a képmutató felső tízezer köreit, figyelmét (illetve vagyonának nem csekély hányadát) inkább az elmaradottabb régiók segítésére összpontosítja. Önzetlen cselekedetei ellenére egy nap szörnyű körülmények között találnak rá a korosodó jótét lélek holttestére: a vérbe fagyott multimilliárdos a bizonyítékok alapján előbb lenyúzta a bőrt az arcáról, aztán több méter magasról a mélybe ugrott. Öngyilkosságnak tűnik a durvábbik fajtából, de vajon tényleg erről beszélhetünk? Van-e valami köze a halálesetnek ahhoz a máig rejtélyes eseményhez, melyet utólag Pillanatnak neveztek el, ám jelentősége ellenére lassacskán feledésbe merül?

fraktal-fa_cindy_gomez.jpg

„Az, ahogy a fa törzse elágazik kisebb és kisebb ágakra és gallyakra, egy hozzávetőleges fraktálforma.” (fotó: Cindy Gomez)

Csodálkoztam rajta, mikor nagyon hamar, még a regény elején kiterítették a lapokat, ezért a szereplők beállítottsága a legkevésbé sem okozhat majd meglepetést számunkra. Vajon fenn lehet-e tartani az érdeklődést egy ilyen merész lépés után? Hát persze! A cselekmény jócskán bővelkedik akcióban, a karakterek eléggé kidolgozottak, a történet pedig felettébb aggasztó, ugyanakkor korántsem elképzelhetetlen jövőképet vetít elénk. Akadt viszont pár zavaró logikátlanság... Miért dolgozna bárki mondjuk olyasvalakivel, akiről jól tudják, hogy akármelyik pillanatban az életükre törhet?

Írónk ismét tudta tartani magát a korábbi magas színvonalhoz. A Fraktál könnyen fogyasztható olvasmány folyamatosan pörgő sztorival, aminél a sci-fi vonal hitelességét a szakértők véleménye, valamint az előzetes kutatómunka biztosították. Így kell ezt csinálni!

9/10

***

A kötetet a Metropolis Media ajánlotta fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4016274776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása