Könyvkritika: Löffler Zsuzsanna: Az elvarázsolt testvérek és az utolsó boszorkány és Kertész Edina: Lajhár, a sztár (2020)
2020. október 19. írta: chipolino

Könyvkritika: Löffler Zsuzsanna: Az elvarázsolt testvérek és az utolsó boszorkány és Kertész Edina: Lajhár, a sztár (2020)

„Itt a vége, fuss el véle!”

elvarazsolt_testverek.jpg

A Manó Könyvek két friss, 8+-os kiadványát olvastam el nemrég; a két kötet merőben eltérő mind strukturálisan, mind stílusában, mondanivalójában és a közvetített értékek tekintetében, mégis érdemes mindkettőt kézbe venni. Löffler Zsuzsanna mesekönyve klasszikus, népmeséket idéző kardozós-sárkányos-boszorkányos történetet mond el, amelyben a jó legyőzi a gonoszt, és mindenki happy. Kertész Edina mesekönyve ezzel szemben egy Instagram-központú, modern történet olyan témákról, mint a kiközösítés, cyberbullying és az internetes világ napos és árnyoldala.

Amennyire utána tudtam nézni, Az elvarázsolt testvérek és az utolsó boszorkány Löffler Zsuzsanna első meseregénye. Konkrét utalást nem találtam rá, de remélem, hogy könyvsorozatról van szó, ugyanis annak ellenére, hogy teljesen kerek és zárt a történet, én nagyon szívesen olvasnék még a három testvér kalandjairól. A történet szerint a testvérek a szegedi vadasparkban üldögélnek egy padon, és várják az édesanyjukat az uzsonnával. Egy ősz hajú férfi telepszik melléjük, akiről kiderül, hogy varázsló, és eljuttatja a gyerekeket a mesék világába. A testvérek Sárkányperemre, a tűzkői várba kerülnek, ahol mesés kalandok várnak rájuk.

Ez a mese megmelengeti az ember szívét. Én nagyon köszönöm az élményt az írónőnek, egyszerűen volt a lelkemnek olvasni ezt az egyszerű, tiszta, szép történetet. A cselekmény klasszikus alapon építkezik, tele van népmesei elemekkel, mégis egyedi hangon szólal meg. A nyelvezete remek, gyorsan és könnyen olvasható (felolvasásra is tökéletesen alkalmas, az utolsó pár fejezetet hangosan olvastam a kislányomnak). Ritka az ilyen kellemes, sallangmentes stílusban megírt mesekönyv, amely ráadásul felnőtt fejjel sem unalmas, sőt. Végig izgalmas, annak ellenére, hogy sejtjük, hogy minden jól fog alakulni. A testvérek szerethetők, Kormos, a macska üde színfolt, a sárkányok pedig egyszerre viccesek és aranyosak.

Én kifejezetten szeretem az ilyen fantasybe hajló tündérmeséket, itt a cselekményvezetés is ügyes, a két szálra való osztás is előnyére válik. A történet dinamikája jó, a fiúk próbái és Édua találós kérdései pedig olyan pluszt hoznak a történetbe, amit szerintem a gyerekolvasók kifejezetten élveznek, hiszen a szereplőkkel együtt lehet a megoldást keresni. Nagy kedvencem Tótágas, a denevér és Faláb, a beszélő és sétáló fa, de a sárkányok is tetszettek, mindegyik külön egyéniség. Rátkai Kornél rajzai kedvesek és humorosak. Az író a népmeséken kívül érezhetően merít a fantasy világából is (Faláb nekem például az enteket juttatta eszembe), de a végeredmény egy teljesen egyedi világ. Ami pedig talán a legfontosabb: a kötet tele van nagyon szép gondolatokkal a testvéri szeretetről, önfeláldozásról, bátorságról és önzetlenségről. Sok-sok ehhez hasonló mesekönyvet szeretnék majd olvasni a lányomnak. „Bízott benne, hogy egy mesében egy kilenc- és egy tizenkét éves gyerek is le tud győzni bármilyen gonosz teremtményt (…)”.

lajhar_a_sztar.jpg

Kertész Edina Lajhár, a sztár című meseregénye előtt ezzel szemben némiképp értetlenül állok. Tény, hogy elképesztő gyorsan végigszaladtam rajta, Kertész Edina remekül ír, nem lehet letenni a könyvet. A felépítése, a feszültségkeltése, a karakterrajzolása, a mondanivalója mind-mind remek, nyelvileg is nagyon rendben van, olvastatja magát. De egyszerűen nem értem, hogy miért kellett ide lajhár. Lehetne egy kiskamasz (ember)lány a főszereplő, aki kicsit csúnyácska, visszahúzódó, nehezen talál barátokat, de a szíve aranyból van, és a kötet végére bebizonyítja, hogy a kedvesség, a kitartás stb. mekkora értékek is. Így egy némiképp klisés, de remekül megírt, izgalmas és tanulságos történetet kapnánk. Ezzel szemben itt van Lona, aki szeretne a menő lányok közé tartozni, de nagyon kilóg az osztálytársai közül, mert… az isten szerelmére, Lona egy LAJHÁR!! Én valahogy nem csodálkoztam rajta, hogy más, mint a többiek, és egyszerűen képtelen voltam megérteni, hogy ő min csodálkozik. Eszembe jutott Az osztálytársam egy majom című rajzfilmsorozat, amelyben az ember Oroszlán Ádámnak kell egy állatiskolában helyt állnia. Ő valahogy tudomásul veszi, hogy egyetlen emberként kicsit kilóg az állatok közül… Ráadásul, és emiatt gondolom teljesen identitászavarosnak a könyvet, nincsen más állat a történetben az ő családján kívül. Tehát nem arról van szó, hogy vannak emberek és antropomorf állatok, hanem vannak emberek és Lona. Biztos velem van a baj, és a gyerek olvasók ezen túllendülnek, de nekem elképesztő zavaros egy olyan világ, ahol él egy antropomorf lajhárcsalád, az apukának mégis az a munkája, hogy egy zoo caféban meg lehet őt simogatni. Vagy antropomorfok az állatok, és szelfit csinálnak az Instagramra, vagy nem, és az emberek simogatják őket a kávézóban. A kettő összemosása nekem egy végtelenül zavaros lajhárképet eredményezett. És ha természetes, hogy van egy lajhár osztálytársunk, akkor nem csodálkozunk rá, hogy bundája van…

Ezen túllendülve a kötet nagyon összetett és modern, és a mai kiskamaszokat érintő kérdésköröket szépen és intelligensen tárgyalva mutatja meg, milyen nehéz is azoknak a kiskamasz lányoknak az élete, akik nem népszerűek. Kertész Edina nagyon jól ráérez arra, mennyire sok problémával kell nap mint nap megküzdenie az identitását kereső fiatalnak egy olyan közösségben, ahol az ember (lajhár) fokmérője az, hogy hányan lájkolták a képét Instán. Ebben az életkorban nagyon beszűkült, az internet miatt mégis tág a fiatalok világa. Van itt cyberbullying, megszégyenítés, és (Köszönöm!) egy felnőtt, akihez lehet fordulni. Végre. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a hasonló témájú könyvekben legyen legalább egy kompetens felnőtt szereplő, akivel a gyerekek bizalmasan megbeszélhetik a gondjaikat.

Hajba László rajzai nagyon aranyosak, a szereplők mind szerethetőek, és szerencsére a menő lányok sem egysíkúak. (Bármennyire is kedves Lana, azért szülőként szerintem mindenki inkább annak örülne, ha a gyermeke olyan lenne, mint Napsugár: szép és népszerű. Ami nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy egyébként buta, undok és gonosz valaki, ami ebből a könyvből is kiderül.) Nagyon szerettem ezt a könyvet, csak a lajhárosság miatt nem adok rá tíz pontot.

 

10/10, 9/10

A köteteket a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr816243010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása