Novellás kötetet mindig is nehezebben olvastam, mint egy regényt. Az igazán lelkes könyvmolyok tudják, hogy egy novellákból álló kötet teljesen más élmény, mint egy hagyományos értelemben vett összefüggő regény. Minden egyes történet egy külön kis világ, sajátos sors, egyedi kaland, melynek megismerése után az olvasó – vagy legalábbis én – nehezen kezd bele a következő rövidke történetbe. Hasonló élményben volt részem, amikor a Száz mini fantasy történet írásait olvastam. A 2003-ban megjelent kötet a maga idejében ünnepi kiadványnak készült, hiszen a Skandar Graun történeteit is jegyző Cherubion kiadó egy mérföldkőhöz érkezett. Az azóta már legendássá vált Osiris könyvek századik köteteként került az olvasók elé ez a kellemes hangulatú novella válogatás. Az Osiris kapcsán mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a magyar fantasy aranykorában ezek a könyvek meghatározó jelenségnek számítottak. Több, ma már alapműnek számító kötet jelent meg, mint Osiris könyv és számos kiadvány a mai napig igazi kincsnek számít a zsáner szerelmeseinek körében. Engedtessék meg egy kis dicsekvés, az én könyvespolcomon is található pár könyv ezek közül. De az a bizonyos századik kötet sokáig nem lehetett a birtokomban. Még valamikor középiskolás éveimben találkoztam ezzel a kötettel a könyvtárban. Igazán szerencsés olvasónak tartom magam, hiszen amikor kamaszként első ízben merült fel bennem a fantasy és sci-fi történetek iránti vágy, az említett könyvtárban egy egész könyvespolcnyi kötet várta a lelkes olvasókat ebben a zsánerben. Amikor pár év után – ahogy csökkent az el nem olvasott könyvek száma – megkérdeztem a kedves könyvtáros hölgytől, hogy honnan van ez a kalandor kincsesbánya, ő egy vállrándítással csak annyit felelt. Hagyaték… A dolog egyszerre volt örömteli és szomorú. Hiszen valaki, aki egyszer ezeket a köteteket vette, a kárpiton túlra távozott, de ugyanakkor örömteli dolog is hiszen, hova kerülhetett volna jobb helyre az öröksége, mint egy könyvtárba. Csak remélni tudom, hogy a hagyaték tulajdonosa még olvashatta a szóban forgó novelláskötetet. Hiszen igazi ínyencségeket rejt a száz rövidke történet, mely nem tesz mást, mint szórakoztat és feledteti a hétköznapok szürke hangulatát.
A kötetet kézbe véve első ránézésre nem tűnhet nagyon különlegesnek ez a kicsiny, puhafedeles, 280 oldalas kis könyv. De a látszat természetesen csal. Hiszen az első dolog, amit megtanultam könyvmolyos karrierem legelején, hogy nagy hiba borító alapján megítélni egy könyvet. Sokszor a legszebb, legcsiricsárébb kötetek rejtik a legunalmasabb történeteket. De van úgy is, hogy a legegyszerűbb, legsemmitmondóbb borító mögött rejtőzik a legnagyobb olvasásélmény, mely csak ránk várhat. Jelen kötet címlapján Szendrei Tibor munkáinak montázsa csalogatja az olvasót. Mondanom sem kell, hogy Szendrei úr munkái mennyire egybeforrtak a magyar fantasy hőskorával. Én személy szerint három kötet alakját ismertem fel a borítón. De szívesen várom a kedves olvasók megfejtését a maradék alakok ügyében. Visszatérve a könyvre. A kötet mérete igazán gyakorlatias, és teljesen olvasóbarát. Szinte minden táskában elfér és a történetek rövidsége miatt szinte bárhol elolvasható egy rövidke kis kaland. Én személy szerint olvastam parkoló kocsiban ülve, vonaton, buszon és természetesen a kedvenc kisvárosi kávézómban. De hálát adok Yvorlnak, hogy a legjobb és legviccesebb történeteket otthon találtam meg, ahol talán senki nem nézett lököttnek, mert magamban kuncogom egy könyv fölött.
Az olvasóra váró történetek legnagyobb része Worluk világán játszódik. Ez a képzeletbeli világ a már említett Skandar Graun otthona. Az egyik első magyar fantasy világ megalkotójával nem is olyan régen volt alkalmam egy interjút készíteni. A száz rövidke történet teljesen elkülönül egymástól, mégis valamiféle logikát felfedezhetünk a történetek egymásutánjában. Ahogyan Nemes István az előszóban írja, egyfajta „erről jut eszembe”-elvet alkalmazott a szerkesztés során. Így, ha az ember vérfarkasról olvas, akkor biztos lehet benne, hogy a következő pár történetben feltűnhet ez a szőrös, Holdra vonyító fantázia figura. És ha már a farkas alakot öltött emberekről van szó, a Családi kötelék című rövidke történetből megtudhatjuk milyen is együtt élni egy ilyen bestiával. Ami kifejezetten tetszett ebben a rövidke írásban, hogy a szerző Norbert Winney zseniálisan ragadta meg a családsegítő szolgálat megfáradt emberének mibenlétét. De a kutya tulajdonosok is találnak kedvükre megmosolyogtató történetet. Az Olyan kutyául érzem magam… egy érdekes és nem mindennapi párbeszéd, melyre úgy hiszem minden kutyaszerető ember kíváncsi lehet, s nem kizárt, hogy jót fog derülni Benjamin Rascal írásán. De más fantázia lénnyel is találkozhatunk a kötetben. A Sárkány harmadik foga címmel írt történetben megismerkedünk egy varázserővel rendelkező, pórul járt sárkánnyal. Ám, amely számomra a legjobban tetszett Peter Sanawad történetében az a barbár főszereplő, Sayonara alakja volt. A szerző mesterien ábrázolta a főhős egyszerűségét, aki igazi civilizálatlan harcos és a legegyszerűbben old meg minden problémát. Megbújik egy olyan történet is a lapok között, mely tizenöt év távlatából is megmaradt az emlékezetemben. Az akkori kamaszkori énem egyik kedvence volt a Sírból kélő iszonyat, Douglas Rowland tollából. Egy igazi hamisítatlan fantasy történet. A mostani újraolvasáskor is nagyon tetszett ez a történet, ahogyan az egyszerű falusi ember viszonyul a természetfelettihez. Mint már fentebb írtam a novella válogatás majd minden története Worluk világán játszódik. De az ismerős képzeletbeli világ kalandjai között nem egy olyan van, melyre azt mondanám, ez igazi hamisítatlan „káoszos”. Ott van mindjárt a Mennyei igazság rövidke kocsma jelenete, melyben két részeg ork bocsátkozik filozófiai vitába. Krysto Hans írásában egy eléggé szokatlan oldalát ismerhetjük meg a káosz és rend isteneinek. De a leginkább Yvorl és Mark’yhennon világába illő történet a kötet végén helyet kapó Születés. Egy igazán meghökkentően darkos rövid kis epizód a rend és a káosz híveinek örök harcából. Az igazság az, hogy Lizard Johnson története annyira morbid, hogy még egy másik fantáziavilág nagyhatalmú halálistene, Darton is kedvét lelné benne. De a félvér ork világának gyűrűjéből szabadulva, más világok – vagy éppen a valóság – színpadán is láthatunk jó pár történetet. Ilyen például az Ajándék sör visszajár című rövidke „valós” epizód Gabriel Wraith tollából, ahol megtapasztalhatjuk, milyen is a balatoni Ragnarök vagy éppen Bán Mór története A semmibe száguldó vonat-ról.
Ha valakinek sikerült meghoznom a kedvét a kötethez, hajrá. Irány egy antikvárium vagy az online könyvpiac, néha fel-fel bukkan egy kötet. Egy biztos, ez egy olyan könyv, amelyet az ember nem tesz fel egyszerre a polcra a többi közé, miután végzett az olvasással. Én személy szerint ennek a kötetnek fenntartok egy helyet az éjjeliszekrényem fiókjában, s ha nem jön álom a szememre, vagy csak egyszerűen elfáradtam a hétköznapokban, fellapozom ezt a megsárgult régi könyvet, s újra elolvasom valamelyik kedvencemet.
10/10
