Filmkritika: Enola Holmes (2020)
2020. szeptember 30. írta: P.A. Doorman

Filmkritika: Enola Holmes (2020)

Avagy amikor Ríviai Geralt összeáll Tizeneggyel

enola-holmes_elso.jpg 

Van egy legenda a magyar szinkronról. Azt beszélik, hogy Európában mi vagyunk a legjobbak ebben. Annyi azért biztos, hogy eme képzeletbeli, nemzetközi helyezésben van jó és rossz egyaránt. Hiszen közismert tény, hogy egy igazán eredményes nyelvtanulási eszközről mondunk le, ha úgy döntünk, a szinkront választjuk. A magyarosított filmek ellen szól továbbá az is, hogy van kifejezetten olyan történet, melyhez plusz adalékot ad az, ha eredeti nyelven nézzük végig. Lásd a Vissza a jövőbe esete a Líbiai terroristákkal. Viszont megkerülhetetlen tény az is, hogy vannak már olyan színészóriások, akikkel annyira egybeforrt a „magyar hangja”, hogy szinte elképzelhetetlen lenne őket más nyelven, más hangon hallani. Példának okáért el sem tudnám képzelni Bud Spencert más hangon, mint Bujtor István jól megszokott mély hangja. Vagy ott van Cameron Diaz mézédes, kissé rekedtes szexi hangja Für Anikótól. De mondhatnám Adam Sandlert, aki Csőre Gábor jellegzetes hangján szólal meg és akkor még nem is beszéltem a személyes kedvencemről, a Reviczky Gábor által magyarul megszólaltatott Szarumánról. Még most is kiráz a hideg, ha arra a legendás mondatra gondolok A két toronyból: „Nem lesz több hajnala az embernek!”. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy vannak filmek, melyeket csak a szinkronszínészek miatt nézne meg az ember. De különös módon, ha ezek a nagy színészek ismerős magyar hangon szólalnak meg a filmvásznon, avagy a tévéképernyőn, a történet egyszerre komfortosabb, kifejezetten otthonosabb lesz. Ironikus módon ezt a hatást nem is vesszük észre, amíg működik. De ha egy kedvelt szereplőnk más hangon szólal meg, bizony egyszerre hiányozni kezd ez a simuló megszokásélmény. Ilyesmi komfort hatást vált ki lassan nálam Vida Sára és Welker Gábor is. Lassan teljesen, végérvényesen, visszavonhatatlanul streaming függővé válva ezt a két szinkronszínészt nagyon megszerettem. Vida kisasszony a Stranger Things főszereplőjének Tizenegynek adta a magyar hangját. Míg Welker Gábor hangján szólalt meg a Vaják mindig morcos szörnyvadásza. Már nagyon vártam, hogy ez a két színészt egy közös produkcióban lássam. És annyira megszerettem a magyar hangjukat, hogy bizony még a szinkront is megvártam, mielőtt a Play gombra nyomtam volna a távirányítón.

Enola egy kis vidéki birtokon él édesanyjával, aki cseppet sem neveli hétköznapi módon gyermekét. A kis Enola igazi kiképzésben részesült. Az édesanyja azt tűzte ki célul, hogy lánya mindenhol képes legyen egyedül boldogulni. Aztán egy nap megtörténik az, amelyre a kamaszlánnyá érett Enola egyáltalán nem számított. Édesanyja nyomtalanul eltűnik, csak egy kártyalapokból és színes ceruzákból álló fejtörő marad az asszony után. Ám Enola nem maradt teljesen magára, hiszen két bátyja Londonból hamar a vidéki birtokra érkezik. Ám a Holmes testvérek ahelyett, hogy összefognának, mind külön utakra indulnak, hogy megoldást találjanak anyjuk eltűnésének rejtélyére.

Az igazság az, hogy mindig is szerettem a Sherlock Holmes univerzumot. Annak ellenére, hogy regényhez vagy éppen novellához még nem volt szerencsém. De a képernyőn már több kalandot is átéltem Sherlockkal és Watsonnal. Nagy kedvencem A sátán kutyája és A kápolna vámpírja. Ha már a rejtélyek mesteréről van szó, nem hagyhatom ki a Star Trek TNG-ből Data parancsnokot, mint igazi Sherlock rajongót és imitátort. Egyszerűen imádtam azokat a részeket, amikor Brent Spiner átvedlett android testben a legendás nyomozóvá. Számos modernkori próbálkozás ellenére, valahogy a detektív történetek Alfája és Omegája az utóbbi években kissé avítossá, megkopottá vált, annak ellenére, hogy több próbálkozás is volt. Gondoljunk csak a Robert Downey Jr. és Benedict Cumberbatch által megformált Sherlockokra. Úgy gondolom, ráfért már erre a filmre is egy kis vérfrissítés és fiatalítás. Ezért is örültem nagyon a hazánkban is elérhető streaming szolgáltató új filmes ötletének. Bízom benne, hogy ez az új irány Enola Holmes történetén át képes lesz egy új generációval is megszerettetni a Sir Arthur Conan Doyle által megálmodott nyomozó világát. Külön öröm számomra, hogy a történet hamarosan könyv formájában is elérhető lesz. Ki tudja, talán a mai fiatalok kapudrogja lesz ez a kötet Mr. Holmes többi kalandja felé.

324823_1599476858_2813.jpg

Visszatérve a filmhez. A történet főszereplőjét, Enolát a Stranger Things fiatal sztárja, Millie Bobby Brown személyesíti meg. Bevallom, már a filmhez készült előzetest látva eldöntöttem, hogy ez a film tetszeni fog. A helyzet az, hogy Millie már ott megvett kilóra. Nem szoktam ilyet tenni, de ez a kamaszlány már a 80-as években játszódó, amerikai sci-fi-horror sorozatban is kimagasló színészi teljesítményével felhívta magára a figyelmet. És ezt a történetet valójában Millie Bobby Brownra írták. Ez a bohókás, angol kamaszlány töltötte meg élettel a Holmes-univerzumba szánt könnyed, kétórás filmet. Vida Sára hangjával pedig előjött az a komfortérzés, amelyre fentebb már hivatkoztam. A történések folyamán a nézők felé tett apróbb kiszólások, pedig kis túlzással színházi hangulatot varázsoltak a nappalinkba. Van egy olyan érzésem, hogy érdemes lesz figyelni Hollywood eme feltörekvő csillagára. A történetben Enola fivéreként jelenik meg a nyomozás királya, a rejtélyek angol modorral meghintett virtuóza, Sherlock Holmes. Hosszú évek óta először sikerült a filmgyárnak egy szédítően hiteles és megnyerő férfit találni erre a feladatra. Henry Cavillt a Vaják sorozatból vagy éppen az Acélemberből már ismerhetjük, így színészi képességei sem hatnak újdonságként. De mégis váratlanul ért, hogy mennyire működik a modoros angol úr szerepében. Igazi élmény volt, főleg azok a jelenetek, ahol igazán Sherlockosan adja elő felfedezéseit az adott üggyel kapcsolatban. Remélem a filmes körök hamar ráeszmélnek, mennyi lehetőség van Cavill-ben és legalább évente láthatunk majd egy Doyle által megteremtett, detektívről szóló filmet. Ismerve az író munkásságát, megnyugtatok mindenkit, hogy van, mit felhasználni a forgatókönyvekhez.

A félreértések elkerülése végett elmondom, hogy nem ez az évszázad detektív története. És biztosra vehető, hogy a cselekmény nem a legendás író valamely művén alapul, de mégis kellemesen simul bele ez a bohókás kaland Sherlock világába. Annak ellenére, hogy a megoldandó rejtély nem túl eredeti, a színészi játék és a világból áradó hangulat igazán kellemessé teszi a filmet. Talán ez az új hullám képes lesz egy új generációval megszerettetni az angol nyomozó halhatatlan karakterét.

Az Enola Holmes teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1516219344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serrin 2020.10.05. 22:47:54

Vannak jó és rossz Sherlock filmek (Jeremy Brett és a régi sorozat a legjobb és az Elementary a modern feldolgozásokból elég jó lett, a többi nálam már nagyon lemarad), de ez a film kritikán aluli.

Eleve a lány, ahogy a film elején "narrál", az gyanús volt, de gondoltam, hogy megvárom, mi lesz. Amikor a testvérek megérkeztek, akkor pár mondat után el is búcsúztunk.

Részemről 2/10, a 2 is csak azért, mert látszott, hogy nagyon akartak valamit csinálni.

------

Más: Ha a könyvek kimaradtak, akkor nagyon ajánlom azokat. Amikor azok megvoltak, akkor a Jeremy Brett féle sorozat jöjjön! Ezek után bármilyen más feldolgozás fájdalmasan rossznak fog tűnni.

rgs 2020.10.08. 18:37:56

Könnyeden szórakoztató, bugyuta YA film, erős pc felhangokkal.
Sajnálatos hogy a nézettség/bevétel miatt felhasználták a Holmes-univerzumot - jókora piszokság volt. Pont ugyanezt kaptuk volna pl.
Smith testvérekkel is, csak akkor ugrik a reklám. max. 3/10
süti beállítások módosítása