Képregénykritika - Gerard Way: The Umbrella Academy – Az Esernyő Akadémia 3. – Feledés Hotel (2020)
2020. szeptember 10. írta: Luthien Lovemagic

Képregénykritika - Gerard Way: The Umbrella Academy – Az Esernyő Akadémia 3. – Feledés Hotel (2020)

Káosz, rejtélyek és folytatás után kiáltó függővég

1913854.jpg

Gerard Way és Gabriel Bá Az Esernyő Akadémiával mondhatni berobbant az életembe. Előbbi a bomba jó ötletével, utóbbi a kirobbanó erejű rajzaival nyűgözött le. Az első kötet, Az apokalipszis szvit (ITT olvasható a róla írt kritikám) kitűnően lefektette a történet alapjait. Erre a második kötet, a Dallas (a véleményem ITT olvasható) rátett még egy lapáttal, és jócskán túlszárnyalta az elődjét. Ilyen előzmények után tűkön ülve vártam a harmadik rész megjelenését, amit a Vad Virágok ismét igényes kiadásban hozott el a magyar olvasóknak.

Hét gyermek alkotja az Esernyő Akadémiát, a furcsa erővel rendelkező szuperhősök nem éppen szokványos családját. Tízéves korukban, első kalandjuk során a rémséges zombi-robot, Gustave Eiffel által irányított, halálos fegyverré vált Eiffel-toronnyal kellett megküzdeniük. A csaknem egy évtizeddel később feloszlott, majd Hargreeves váratlan halála után a világ megmentése okán újra összeálló Esernyő Akadémia most, néhány év elteltével újra szétesőben. Ötös bérgyilkosként tevékenykedik, Kraken titokban nagykutyák után nyomoz, Rágalom a házassága romjaival van elfoglalva, a gömbölyded Asztrosrác Tokió utcáin rohangál, Vanya a fejlövését követő fizikoterápiára jár – Szeánszt pedig még említeni sem akarja senki, egészen a második fejezetig.

„…a Feledés Hotel nem csak a sorozat harmadik darabja, de talán a legjobb is.” Írta Jeff Lemire a bevezetőjében, ennélfogva bizakodtam, hogy ez így is lesz. Azonban sajnos nagyrészt csalódnom kellett. Olvasás és a képi világ befogadása közben olyan érzésem volt, mintha mind Waynek, mind Bának alábbhagyott volna a lendülete.

Előbbinél azt éreztem, mintha igazából nem tudta volna felvenni a történet fonalát, így döcögött a cselekmény, hirtelen váltásokkal ugrált az egyes szemszögkarakterek között – néha már-már követhetetlenül, ami kisebb káoszhoz vezetett. Ez majdnem szétaprózta a történetet, amit csak néhány igazi Wayes villanás – ezek leginkább Klaushoz (Szeánsz) köthetők – mentett meg a katasztrófától.

 ua_4-1.jpg

Utóbbinál pedig rajzstílus tért el az eddigiektől. A karakterek ábrázolása néhány nagyon jól megfogott jelenettől eltekintve vázlatszerű, szinte felskiccelt, az alakok néha szinte felismerhetetlenek. A színek nem olyan intenzívek, és az ábrázolás is kevésbé életteli, mint az első két kötetnél; inkább halovány, elmosódott.

umbrella-academy-cover.jpg

A hátterek színezése és a nagyobb terek ábrázolása menti meg az összhatást, mert ezek az előbbi kötetek kirobbanó erejű kompozícióit idézik. Ilyen volt például a negyedik fejezet nyitóképe.

rco004-1-1024x787.jpg

A karakterközpontúság az eddigi kötetekre is jellemző volt, de erre ez hatványozottan igaz. A történet minden főszereplőre időt akar szánni, hogy elmélyítse a család szétesésének és újraegyesülésének miértjeit. Viszont emiatt a narratíva széttöredezett, epizódszerű, amit csak a Feledés Hotel főszálához köthető események tartanak egyben, mintegy vázat alkotva a személyes drámák és életutak köré. Azonban hiába akarta az összes testvért ugyanolyan mértékben szerepeltetni, és még jobban elmélyíteni a karaktereket, mert ez a visszájára sült el. Ugyanis ez annyira lelassítja a történetet, hogy egy ponton majdnem unalmassá válik, amit a tömegével szerepeltetett ellenlábasok hada is csak hellyel-közzel ment meg. A végére valamilyen csoda folytán összekovácsolódó csapat és a függővég mégis javít az összképen, ráadásul úgy is ösztönöz a folytatás kézbevételére, hogy a Feledés Hotel nem is hagyott maga után olyan maradandó élményt, mint az első két kötet. A következő kötetben Szeánsz karakteréből lehetne egy kicsit több, mert a maga szétcsúszott módján fenomenális volt.

51zhhyyzvsl.jpg

A Feledés Hotel összességében felemás képet mutat. Néhol megvillan Way és Bá zsenialitása, de a legtöbbször elmarad az eddigi kötetek színvonalához képest. A történetvezetés töredezettebb, az ábrázolás elmosódottabb, a színek fakóbbak. Emiatt nem nyújt olyan intenzív élményt, mint Az apokalipszis szvit vagy a Dallas. Viszont jobban ábrázolja a személyes drámákat, amivel csak annyi a baj, hogy keveset kapunk belőlük, még úgy is, hogy a karakterekre szándékozik ráerősíteni.

6/10

A képregényt a Vad Virágok Könyvműhely jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9016195078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása