Könyvkritika - Amélie Nothomb: Szíved gyötörd (2020)
2020. augusztus 18. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Amélie Nothomb: Szíved gyötörd (2020)

Szeretetmértékről kezdőknek

Rég olvastam a francia-belga szerzőtől, mégis élénken él emlékeimben a Holt határon és a Hódolattal esengve c. kisregényeinek élménye, így biztos voltam benne, hogy legújabb, Szíved gyötörd c. művét is hasonló lelkesedéssel fogom forgatni. 

6409433_5.jpg

Tapasztaltabb olvasóként ma már biztosan lenne hiányérzetem Amélie Nothomb korábbi rövid, velős írásai kapcsán is, legalábbis erre enged következtetni az a friss olvasási élmény, amely a szöveg varázsa mellett azért kérdőjeleket is produkált bőségesen. Mégsem mondható, hogy a Szíved gyötörd egy rossz (kis)regény lenne, sőt! A téma, melyet nem lehet elégszer feldolgozni és újra elmondani, megpróbálni átadni, minden korban aktuális, ahogy azt a cselekmény is felvezeti: mennyi szeretetre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessen? Miből fakadnak és táplálkoznak kifogyhatatlanul lelki traumáink? 

A lazán felvázolt család, melybe Diane és testvérei nevelkednek, közel sem különleges, de nem is hétköznapi. A három testvér szülőanyja saját traumáinak, féltékenységének, tulajdonképpen lelki deformitásának hatására mindhárom gyermekének különböző mennyiséget szolgáltat az anyai szeretetből és törődésből, minek következtében a három rábízott lélek háromféle úton indul el a felnövekvés és felnőtté válás rögös útján. A legidősebb lány, pusztán nemének és az anya korai házasságának köszönhetően szinte szeretet nélkül nő fel, legalábbis sem az apa, sem a nagyszülők pótlólagosan juttatott szeretete és féltése nem tudja kiváltani azt a kevés gyengéd érzelmet, amelyet az előbb kisbabaként saját érzéseit narráló Diane, majd később a felnőtt, orvosnővé vált Diane az anyjától valaha elraktározhatott. Vele ellentétben azonban középső fiútestvére tökéletesen kiegyensúlyozott mennyiségben részesül a családi érzelmekből, míg húga túlcsordul az anyai szeretettől, így kárhozva el a boldogtalan felnőttlét szürke homályában. 

a-nothomb03_0.jpg

Nagyon érdekes érzelmi hullámvasút a Szíved gyötörd, ugyanis annak ellenére, hogy nagyon lazán, szinte leírásmentesen és érzékfestő körmondatoktól megtisztultan vázolja fel a családon belüli, többnyire nem, vagy rosszul működő dinamikát, olyan tabunak számító témákba is belekap, mint a szülés utáni depresszió, az anya féltékenysége azonos nemű elsőszülöttjére, vagy akár a nők közötti folytonos, és gyakran tudat alatti rivalizálás, amely csak sokkal később kúszik el a tudatosan tervezettség szürke zónájába, megrontva ezzel több éves baráti, szakmai kapcsolatokat is akár. De példálózhatnék a karrierizmussal, a tehetségesebb, de kevesebb érdekérvényesítő erővel rendelkező kolléga gátlástalan kihasználásával, vagy a munkahelyi nemi alapú diszkriminációval is akár. Számtalan, önmagában is regénytémaként szolgáló, vitákra gerjesztő téma van belezsúfolva ebbe a rövid kis szövegbe, éppen ezért - bár könnyen és gyorsan olvasható - , megemésztésére, átgondolására sokkal több időt kellene kapnia az olvasónak. 

Amélie Nothomb évente három könyvet ír meg, de csak egyet ad ki. Ha időarányosan próbáljuk kiszámolni, egy könyvön így mennyit dolgozhat a szerző (hacsak nem korábban írt, több éves szövegeit aktualizálja), arra jutunk, hogy négy hónapnyi ideje van egy-egy téma, cselekmény kibontására, megírására. Ez pedig kissé meg is látszik akkor, amikor az olvasónak emésztenie kellene, a karakterekkel együtt kihevernie egy-egy érzelmi megrázkódtatást, de minderre nincs idő, lezuhanunk az egyik érzelemhullám hátáról, és már kap is fel a másik. Nem hiába oktatják a legtöbb kreatív írás kurzuson a leírások szövegtámogató funkcióját, az átélhetőség fontosságát - ezek nélkül a pillanatnyi szünetek nélkül olyan az érzelmekkel játszó, érzelmekről szóló, intenzív szöveg, mint egy erős sodrású folyó, amiből nem lehet kiúszni a partra, csak ha erőnkön felül teljesítünk. Vagy megvárjuk, hová visz el a víz. 

A Szíved gyötörd tehát nem hibátlan (kis)regény, viszont merész, szókimondó és emlékezetes. És hosszabban lehet róla gondolkodni, aprólékosabban elemezgetni, mint amennyi időt az elolvasására szükséges fordítani. Csak a jó könyvek hagynak ilyen élénk nyomot maguk után.

8/10

A kötetet az Európa Kiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3916165838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása