Könyvkritika – Papp Dóra: Fénytörés (2019)
2020. augusztus 03. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika – Papp Dóra: Fénytörés (2019)

Ismerd meg önmagad, és légy szabad!

fenytores_borito.jpg

Már régóta figyelemmel kísérem Papp Dóra munkásságát; azóta, hogy Dora Craiban néven publikált, de csak az első regényének, a Fénytörésnek az újrakiadása adta meg a löketett, hogy olvassak tőle. Méghozzá annak ellenére, hogy a regény eredeti változata is a polcomon várja az olvasást, sőt, a Bolyongó és a Tükör lelkek duológia is csak arra vár, hogy levegyem őket a polcról. Habár kíváncsi voltam rájuk, de mégsem kerültek sorra, holott sok jót hallottam/olvastam róluk. Aztán kiderült, hogy jön a szerző első regényének átdolgozott kiadása, és végül úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg megismerhetem az írónő kezdeti lépéseit az íróvá válás rögös útján. Nem bántam meg, hogy végül eddig váltam a munkásságának a megismerésével, mert ez egy kitűnő debütáló regény, amit az átdolgozás érzésem szerint csak még jobbá tett. Örülök, hogy ezt a művét olvastam először, mert így figyelemmel követhetem, milyen utat járt végig, mire eljutott a Bolyongóig. Ez egy remek kezdet, amivel Papp Dóra személyében egy új kedvenc szerzőt fedeztem fel magamnak.

A ​tizennyolc éves Helena egy szörnyeteggel osztozik az életén – árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepelt a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után egy titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisz ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban. Jeremy, az idősebb fiú, aki jóvá akarja tenni a balesetet, és aki naiv vonzalmat érez a lány iránt. Ám hiába a szerelem, amit Helena életében először érez igaznak, a veszélyes titkok kettészakíthatják a családot. És mindeközben a mélyre temetett szörny csak a megfelelő pillanatra vár…

A fülszöveg alapján az volt az első benyomásom, hogy ez egy átlagos YA regény felskiccelt fantasy háttérrel, ami nem tartogat túl sok meglepetést, de mégis volt benne valami, ami vonzott magához, és azt sugallta, hogy nincs igazam. És szerencsére tényleg nem lett, sőt, olyannyira kellemeset csalódtam, hogy a kötet pár fejezet után mind jobban megtetszett. Már a prológus erősen nyit, és megteremti azt a fajta baljós, komor hangulatot, amivel egy könyv hamar meg tud nyerni magának.

A főhősnek megtett erős női karakter még szimpatikusabbá tette a regényt, aki egy külső erő hatására (amit még nem ismer, csak annyit tud, hogy benne él) helytelen tetteket visz véghez, miközben folyamatosan menekül a világ és önmaga elől is. Főleg az ragadott meg ebben a koncepcióban, hogy itt nem a férfi főhős képessége/ereje játssza a főszerepet, amit közös erővel kell megoldani/megfejteni a női karakterrel, hanem fordítva. És ez üdítő változatosságot jelentett.

A világ részletes és alapos kidolgozása már csak hab volt a tortán. Látszott, hogy sokat dolgozott azon a szerző, hogy működjön, és erős hátteret adjon a cselekménynek, ami szükséges is volt, mert történés, rejtély és érzelmi viharok bőven akadtak benne. Ez főleg a szereplők közötti interakciók hatása (erre lentebb még részletesebben kitérek), illetve a háttérben munkálkodó természeti/természetfeletti erők következménye. Utóbbiak növelték az érzelmek intenzitását, ami teljes mértékben szükséges volt, mert így lett a Dóra által megálmodott urban fantasy világ igazán erőteljes és hiteles. Minden ízében élt, sugárzott belőle a természetközeliség, és érződött a szerző természetszeretete is. Ezt támasztja alá a Ravenek családi házának elhelyezkedése, ami egy erdő szélén, a patakpart közelében áll. Az intenzív leírásoknak hála, szinte éreztem a fenyőillatot és hallottam a víz csobogását.

Ugyanez érződött a természeti erők megmutatkozásában is, főleg Helena erejének leírásában. Átérezhetővé tette, milyen az, ha egy olyan erő lakozik a testedben, ami – jobb szó híján – egy külön entitás. Küzdelem, megbékélés, végül kibontakozás – röviden így foglalható össze a főszereplő viszonya az erejével. Közben megismerte önmagát, és életében először megadatott neki, hogy megszeressen valakit. Ebből a szempontból ez a regény az első szerelem szépségeinek és küzdelmeinek érzékletes leírása is egyben. Mert a szerelmi szál is erőteljes a maga keserédes, küzdelmes és felkavaró módján. Enyhíti az alapvetően komoly hangulatot, ugyanakkor finom és tapogatózó, nem vulgáris, harsány vagy épp plasztikus, hanem a szereplőkhöz illeszkedve visszafogott, de szenvedélyes. Emiatt különösen kellemes olvasni.

Ez azonban nem jöhetne létre a szereplők nélkül, akik közül Helena és a három Raven testvér, közülük is az idősebb fiú, Jeremy játssza a főszerepet, és a köztük kibontakozó kapcsolat, amely felszabadítja őket, azonban egy a régmúlt időkig visszanyúló konfliktust is a felszínre hoz, ami akadályt gördít elébük. Ezért lesz olyan az ő szerelmük, mint amit fentebb vázoltam. Egyszerre üde és naiv, de reménytelen és végzetes is. A fényt és a szabadságot jelentik egymásnak, ám a külső tényezők csaknem lehetetlenné teszik a kapcsolatukat. Ennek ellenére mégis próbálkoznak, ami az események mozgatórugójává válik, és az első kötet végkifejletéhez is vezet. Mindezeket a szerző igényes, választékos nyelvezettel, olvasmányos stílussal tárja az olvasó elé. A fentebb már említett részletes leírásokkal mutatja be a helyszíneket, a szereplőket. Az egész filmszerű, az események megelevenednek az olvasó szeme előtt. Nagyon élveztem ezt az írásmódot, egyszerűen letehetetlenné tette a regényt.

A Fénytörés összességében egy kiváló ifjúsági regény. A fantasy háttér alaposan kidolgozott, a szerző megfelelő mennyiségű rejtéllyel és megoldandó konfliktussal vértezte fel. Ahhoz képest, hogy ez egy trilógia nyitókötete, a történet lezárt, nem maradt a végére hiányérzetem, viszont hagy lehetőséget a folytatásra, ami szintén kiváló húzás. A szereplők nagyon szerethetőek, még a mellékszereplőket is megszerettem, pedig Helena és a Ravenek majdnem teljesen elvonták a figyelmet róluk, de a szerzőnek mégis sikerült emlékezetesre alkotni őket is.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kitűnő young adult műre vágyik, mert a Fénytörés egy minden szempontból remek regény. Érdemes elolvasni!

A könyvet a Cicero Könyvstúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4216087124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.