Interjú a Mesteralvók hajnala című kötet szerzőjével, Huszti Gergellyel!
2020. július 08. írta: P.A. Doorman

Interjú a Mesteralvók hajnala című kötet szerzőjével, Huszti Gergellyel!

covers_549739_1.jpg

A díjak fontosak! Legyünk őszinték, igazából mindig is azok voltak. Természetesen egy rangos elismerés mindig több szereplő számára jelent értéket. Nem csak a díjat adó szervezetnek vagy éppen a kitüntetett alkotónak fontos, hanem legalább annyira érték az olvasóközönségnek is. Kis túlzással, de mondhatjuk azt is, hogy egy rangos elismerés legnagyobb nyertese maga az olvasó. Kétségtelen, hogy egy ilyen díj fontos szakmai elismerés, hiszen a szakmát és az adott zsánert jól ismerő szakemberek megfontolt döntése a végeredmény. De legalább ugyanennyire fontos, hogy a kitüntetett műnek több esélye van eljutni az olvasóközönséghez. Az IBBY Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa 1953 óta képviseli világszerte azokat, akik könyvet adnak a gyerekek kezébe. Hazánkban 2016 óta a Magyar Nemzeti Szekció is figyelemmel kíséri a hazai gyermekkönyv piacot. Így itthon is minden évben kiosztásra kerül az Év Gyerekkönyve Díj, több kategóriában is. Az idei Ifjúsági kategóriában díjazott Mesteralvók hajnala című mű szerzőjével beszélgettem.

Nagyon köszönöm, hogy vállalta az interjút és engedje meg, hogy gratuláljak a HUBBY Az Év Gyerekkönyve Díj Ifjúsági kategóriában elért eredményéhez. Úgy gondolom, a mai magyar kamaszoknak nagy szüksége van az ifjúsági regényekre, vagy éppen mai divatos szóval élve a Young Adults történetekre.

Mikor kezdődött a kapcsolata a könyvekkel? Tudni lehet Önről, hogy 2002 óta dolgozik a könyvszakmában. Hogyan találta meg ez a világ?

Nem voltam tipikus „könyvfaló”, csupán kamaszkoromra váltam olvasóvá. A meséket persze gyerekként is imádtam, főleg, ha felolvasták, de sokszor zavart, hogy nem befolyásolhatom a történet alakulását, és ha egy karaktert megszerettem, hetekig ábrándoztam róla, történeteket játszottam magamban, egyfajta szerepjátékként. Az olvasás befogadói alapállását szerettem kiváltani azzal, hogy életre keltettem a főhősöket, és együtt kalandoztunk. Nyilván ebben a színházi közeg is közrejátszott, hiszen mindkét szülőm színművész. Ennek köszönhetően a drámairodalom nagyágyúit előbb olvastam, mint mondjuk kortárs prózát.Az egyetem elvégzése után Morcsányi Géza vett fel a Magvető kiadóhoz nemzetközi kapcsolattartónak. Meghatározó évek voltak mind emberileg, mind az ízlésvilágomat illetően. Az ő bizalma indított el a pályán.      

Ha meg kellene neveznie öt könyvet, amely hatással volt Önre, mi lenne az?

Nem kedvelem a listákat, ahogy a recepteket sem. Minthogy több ezer kézirat között töltöttem az elmúlt tizenhét évet, ötnél jóval több könyv rengette meg a világomat, olyanok is, amik kézirat formájában maradtak, vagy fordítás híján soha nem kerültek a magyar olvasókhoz. Emlékszem, huszonévesen éltem-haltam Salinger, Flannery O’ Connor vagy Hemingway novelláiért, Steinbeck, Kafka, Dosztojevszkij és Faulkner prózájáért, a mai napig rajongok Murakami utánozhatatlan stílusáért, de ha az utóbbi pár esztendőről beszélünk, akkor Knausgard életrajzi regény-folyamát éreztem leginkább magaménak. Megfejthetetlen, hogy mit csinál, de azt remekül. És akkor még a magyarokról nem is beszéltünk…  

Hogyan kell elképzelni egy szerkesztő munkáját? Mit csinál egy szerkesztő?

Olvas. Aztán a szerzői kéziratot gondozza. Nyelvileg, stilisztikailag, dramaturgiailag (ha prózáról van szó) javítja, megfontolásra érdemes támpontokat ad a szerzőnek. Én leginkább annak szoktam örülni, ha már az alapötlettől együtt dolgozunk a szerzővel, és valóban külső szemként támaszkodik rám, hiszen ez bizalmi munka, jó tudni, milyen srófra jár a szerző agya, mi a szándék. Ezeken kívül recenziót ír és lektori véleményt, összeállítja a kiadói tervet… és rengeteget kávézik.  

Mikor gondolt rá először, hogy a sok szerkesztett kézirat mellett a saját történetét is kiadhatná?

Akasztják a hóhért. A Cicero kiadót csupán az alapötlettel kerestem meg, még egy betű sem volt leírva belőle. Rizikós vállalkozás volt, de megérte. Olyan jól sikerült a találkozónk, hogy fellelkesülve már másnap belekezdtem a Mesteralvók történetébe. Azt hiszem, el kellett távolodnom a rendszeres szerkesztőségi munkától ahhoz, hogy halljam a saját hangomat, egy gondolatnyi csend segített hozzá, hogy nekifogjak.     

Hogyan jött az ötlet, hogy Magyarországon elsőként ASMR-rel foglakozzon?

Valami őrültség kell az élethez. Már az első pár külföldi ASMR-videó megnézése után tudtam, ezt ki kell próbálnom. Az én indulásom előtt is létezett három vagy négy magyar nyelvű ASMR-csatorna a YouTube-on, tehát ők voltak az úttörők idehaza, de amiben az Insomnia Akademia más mint a többi, hogy újító módon az egyes heti epizódok összefüggenek, egy szokatlan és őrült félálomszerű-világba viszik a nézőt, aki aktív részese a cselekménynek. Vagyis ez storytelling, és nem csak lazítás és agyzsongítás.  

Regényében és az ASMR-ben is fontos szerep jut az alvásnak. Ha jól tudom, Ön is küzdött alvászavarral.  Mesélne nekünk erről?

Alvás nélkül bekattanunk, ez tény. Lassan tíz éve, hogy megszűntek az alvászavaraim, de amíg kínoztak, gyakran azt sem tudtam, ébren vagyok-e vagy álmodom. Aki élt át hasonlót tudja, mennyi energiát lop el az álmatlanság a legegyszerűbb napi tevékenységektől is. Aztán rátaláltam az ASMR-jelenségre, és nekem segítettek a relaxáló videók, jobban, mint a vegyszeres és gyógynövényes nyugtatók vagyaltatók. Ha kérdezik, azt szoktam tanácsolni, hogy ezt is ki kell próbálni, hátha bejön. 

Nagyon tetszik a történetében a kamasz gyerekek laza szövege. Mit gondol a mai kamaszok és a könyvek kapcsolatáról?

Nem vagyok ifjúsági könyvkiadó szakember, inkább apaként látom a helyzetet egy 11 éves lányka mellett, és nem vagyok borúlátó vele kapcsolatban.  A fiúkat talán nehezebben kötik le a könyvek ebben a korban, nem tudom, ennek mi lehet az oka, nyilván nem tesz jót az olvasásnak, ha valaki elhivatott gamer, vagy túl sokat van a kezében a telefonja. Az izgalmas könyv, és persze a trendi jelenségek mindig is lekötötték azokat, akiknél volt otthon könyv, talán régen sem volt jobb vagy más a helyzet, csak kevésbé volt szofisztikált az olvasási szokások mérése, mint most. 

Az első kötete ebben az évben elnyerte a HUBBY Az Év Gyerekkönyve Díj Ifjúsági kategóriának díját. Hogyan élte meg ezt az örömteli eseményt?

Megtisztelő, hogy az idei erős mezőnyben, és ekkora túlkínálatból a szakmai zsűri az én regényemet választotta. Érzésem szerint a HUBBY-díj akkor tölti be maradéktalanul a funkcióját, ha nem csak a szerzők, illusztrátorok és kiadók öröme marad, de az olvasók figyelmét is ráirányítja egy-egy fontos szempontra a könyvválasztásnál. Nem mellesleg, számomra piszok nagy löketet adott, hogy a következő kéziratot befejezzem.

Az IBBY által alapított és gondozott díjon kívül még a Moly.hu könyves közösségi oldal díjában, a Merítésben is igazán előkelő helyen végzett a kötete. Mennyire használja ezt a közösségi felületet? Tartja a kapcsolatot az olvasóival?

Nem olyan mértékben, mint kellene. Elég zsúfolt az életem, és talán rejtőzködőbb alkat vagyok annál, hogy minden lépésemről hírt adjak az esetleges érdeklődőknek. Remek hely a moly, de a valóban rajongó olvasói éveim már mögöttem vannak, tudom hol a helyem.

A Mesteralvók hajnala eredetileg is duológiának indult? Elárul nekünk valamit a folytatásról?

Igen, már az induláskor két kötetre szerettem volna bontani. A második részben a szereplőgárda közel azonos marad, de a világépítés nagy löketet kap, és egy háború végleg felbolygatja a főhőseim életét. Egyelőre legyen elég ennyi… 

Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre. Nagy izgalommal várjuk a kötet folytatását!

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2015985236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása