Könyvkritika: Tonke Dragt: Levél a királynak (2020)
2020. július 07. írta: chipolino

Könyvkritika: Tonke Dragt: Levél a királynak (2020)

„Mivel én már nem tudom elvinni a királynak, neked kell megtenned!”

dragtt_levelakiralynak_72.jpg

Újabb nagy hiányosságot sikerült pótolnom: a Levél a királynak az ifjúsági irodalom igazi klasszikusa, rengetegen szeretik, ráadásul moly.hu-n is 90% fölött áll az értékelése. Az eredetileg 1962-ben megjelent regény új kiadásának apropója a Netflix által készített sorozatadaptáció, a Kolibri Kiadó most filmes borítóval jelentette meg újra a könyvet. A kötetet teljesen megérdemelten választották Hollandiában az elmúlt ötven év legjobb ifjúsági könyvének: Tonke Dragt írónő lovagregénye azt mutatja meg, hogy minden helyzetben érdemes nemesen, őszintén és becsületesen viselkedni.

A regény főszereplője a tizenhat éves Tiuri, aki a lovaggá ütése előtti éjszakán kötelező virrasztását tölti a kápolnában. Egy titokzatos idegen azonban megszakítja elmélkedését: el kell vinnie egy levelet a Fehérpajzsos Fekete Lovagnak. A dolgok úgy alakulnak, hogy a feladata jóval veszélyesebb és felelősségteljesebb lesz: a szomszédos birodalom, Unauwen királyának kell kézbesítenie a levelet, amin az ország sorsa múlhat. A levelet ráadásul a Vöröspajzsos Fekete lovag és Vörös Lovasai mindenképp meg akarják kaparintani, és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy elkapják Tiurit. Kalandjai során a fiú találkozik ellenségekkel és segítőkkel, kiáll megannyi megpróbáltatást, és végig egyetlen cél lebeg a szeme előtt: hogy eljuttassa a levelet Unauwen királyhoz.

A kötet terjedelme ne riasszon meg senkit; én is kissé elcsodálkoztam a vastagságán, de nagyon gyorsan olvasható, és annyira izgalmas, hogy csak úgy repülnek az oldalak. A cselekmény maga elég lassú folyású, de a dinamikája remek, mindig történik valami, Tiuri az útja során megannyi érdekes élménnyel lesz gazdagabb. A Gyűrűk urával való párhuzam eléggé adja magát (főleg, hogy Tiuri egy gyűrűt is visz magával), ám ez azért hangsúlyosan ifjúsági regény, jóval kevésbé rétegzett, egyszerűbb, fekete-fehérebb. Nekem felüdülés volt most ilyen könyvet olvasni, amelyben a jók jók, a rosszak rosszak, a főhős megtestesíti a lovagi erényeket, a legmegátalkodottabb üldözője pedig ördögien gonosz.

Tiuri jellemfejlődése szinte kézzel tapintható az események során, klasszikus fejlődésregényről, felnőtté válási történetről van szó, amelyben a főhős döntési helyzetek, kétes szituációk, választási lehetőségek között bizonyítja be rátermettségét. A könyv a gonosszal szembeni küzdelemről, a lovagiasság fontosságáról, bátorságról, kitartásról és a barátság erejéről szól (Tiuri segítője Piak, aki szintén emlékeztet kicsit Csavardi Samura). Tiuri jósága néha nekem kicsit már túlságosan naivba, és így sajnos komikusba hajlott (például a Jaróval való történéseknél), annyira tiszta, gyermeki és segítőkész minden helyzetben, de nem pont én vagyok a regény célközönsége, és ezek amúgy is olyan értékek, amelyekből bőven elkelne több a mai világban.

A mellékszereplők mind népmesei segítőkként viselkednek, akik a főhős útja során kisebb-nagyobb szerepet kapnak a történések alakulásában, ám egy ponton elválnak útjaik, így közelebbről nem ismerjük meg őket. Ilyenek a Szürke Lovagok, a Barna Kolostor barátai, Mistrinaut várának ura és lánya, Lavinia, Menaures remete, a királyi vámszedő stb. Az egyetlen, akihez közelebb kerülünk, az Piak, aki nem csak a hegyen való átkelésben, hanem egészen Unauwenig segíti Tiurit. A hegyekben játszódó rész volt egyébként számomra a legkedvesebb a könyvben: Tonke Dragt írónő atmoszférateremtésben nagyszerű; szinte éreztem a sziklákat a lábam alatt, láttam a kilátást a hegyi ösvényről, elképesztő szemléletesen és élettel telien rajzolta meg ezt a részt. (Valószínűleg ő maga is sokat járt hegyek között, mert a hegyek iránti igazi szeretet érződött a lapokon.)

A kötet hangulatteremtésben tehát nagyon erős, miközben vérbeli kalandregény, egyik kalandból csöppenünk a másikba. Tudomásom szerint a könyv nemrég bekerült a Nemzeti alaptantervbe is, teljesen megérdemelten. Wekerle Szabolcs fordítása kiváló, a szöveggondozás szintén (rég nem olvastam olyan, ekkora terjedelmű regényt, amelyben ennyire minimális hiba lett volna), én nagyon jó szívvel tudom ajánlani tizenéves, vagy akár kicsit fiatalabb fiúknak (és érdeklődő lányoknak) is. Olyan értékeket képvisel, amelyek kiemelten fontosak lehetnek egy helyét kereső, a világgal ismerkedő fiatal számára.

 

9/10

A kötetet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3115979954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.