Könyvkritika: Petra Maria Schmitt - Christian Dreller – Hogyan mennek az űrhajósok vécére? (2020)
2020. július 06. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Petra Maria Schmitt - Christian Dreller – Hogyan mennek az űrhajósok vécére? (2020)

Tudományos kalandok az egész családnak

 covers_596825.jpg

A mesekönyvek fontosak, hiszen az ember első kapcsolatát jelentik az írott kultúrával. Ez a különleges fantázia világ hívatott elindítani a könyvmollyá válás rögös útján az egyszerű olvasót. Nem is olyan rég találkoztam egy cikkel, mely hasznos tanácsokat tartalmaz az olyan szülők számára, akik szeretnék olvasóvá nevelni gyermekeiket. Bár itt a nevelni szó szerintem túlságosan erős kifejezés. Úgy gondolom, a szülő dolga inkább az, hogy meghozza gyermeke kedvét az olvasáshoz. Sajnos egyelőre személyes példám nincs ezügyben. Annyit tudok csak elmondani, hogy annak idején az én szüleim hogyan mutattak példát az olvasás terén is. Mert ez a kulcs, a példa. Hiába akarja a szülő, hogy a gyerek olvasson, ha ezt a szokást nem látja anyutól vagy aputól sokkal nehezebb dolga lesz. Engem személy szerint kiskorom óta rengeteg könyv vett körül. Anyukám nagyon szeretett és szeret ma is olvasni. Persze édesapám is begyűjtötte a maga szakkönyveit, amelyeket féltő gonddal óvott. De talán az igazi jó példa nagypapám volt. Az ő éjjeliszekrényén mindig volt valami olvasnivaló. Ha jobban belegondolok, az egész ott kezdődött, hogy nekem és az öcsémnek szinte minden este felolvasásra került egy mese a Hetvenhét magyar népmese című könyvből. Máig emlékszem fából faragott Péter történetére, mely talán mindörökre a kedvenc mesém marad. Viszont azt butaság lenne állítani, hogy a mai gyerekek a rég bevált mesékkel lenyűgözhetők. Persze ezzel az állításommal szemben is akad pár üdítő kivétel. De a mai gyerekekbe annyi kérdés és energia szorult, hogy az ember gyakran úgy érzi, mindent tudni akarnak. Pont az ilyen kíváncsi gyerekeknek íródott a Hogyan mennek az űrhajósok vécére című bájos kötet. De ne lepődjön meg a meséket felolvasó szülő, ha még ő is tanul valamit a 117 oldalas meséskönyvből.

Tizennyolc családi történeten keresztül ismerhetik meg a kíváncsi gyerekek a világ érdekes titkait. Nem kell nagy létigazságokra és bonyolult összefüggésekre gondolni. Olyan varázslatos titkok leleplezéséről van szó, melyek hétköznapjaink részeként mindig velünk vannak. Megtudhatjuk, hogy miért nem fáj a hajvágás vagy, hogy miért viszket a szúnyogcsípés. Játékos és kedves történeteken keresztül ismerhetik meg a gyerekek a természettudomány világát és a megismerés örömét.

Be kell valljam, első körben a kötet címe miatt akadt meg a szemem ezen a kiadványon. Aztán, amikor kibontottam a levélben érkezett kötetet, tudtam, hogy szeretni fogom ezt a meséskönyvet. A keménytáblás, kék színű kötet első fogásra igazán masszív, időtálló könyvnek ígérkezett. Csak remélni tudom, hogy sok forgatást fog megélni. A kötetben több remek színes, aranyos illusztráció is helyet kapott, Heike Vogel munkája magáért beszél. Kedves, aranyos gyermeki rajzok ezek, melyek egyszerre idilliek és modernek. Azért is különösen értékesek, mert előfordulhat, hogy gyerekkori emlékeket hoz felszínre a felnőtt olvasóban ez a pár remek rajz. A kötet legnagyobb tanulsága számomra, hogy több meséskönyvet kellene olvasnom. Igaz, bevallom, furán néztek rám, amikor most a vírus utáni állapotok miatt dugig lévő fogorvosi rendelőben előkerült a gyerekkönyv a táskámból. De komolyan, az a felnőtt, aki játékos szívű akar maradni, ne felejtse el a meséket.

k3.jpg

Mint már fentebb említettem, ez a kötet meglepően modern. Minden megvan benne, ami a régi történetekből hiányzik. Családi nyaralás a tengerparton, okostelefont használó szülők, óvóbácsi és modern társas kapcsolatok. Az utolsó két dologgal foglalkoznék egy kicsit, hiszen azok nem véletlenül maradtak meg a fejemben. Már majdnem elkönyveltem egy hagyományos meséskönyvnek aktuális olvasmányomat, amikor jött Frici bácsi a Miért jobb kézzel fogunk kezet? című történet óvóbácsija. Mondanom sem kell ez igazi meglepetésként ért. Az igazság az, hogy kis hazánkban valahogy még mindig elképzelhetetlen hivatás ez egy férfi számára. De jó látni, hogy legalább a mesék világában találkozik már ezzel a gyerkőc. Kifejezetten örülök neki, ha bármilyen történet hitelesen, a jelenkornak megfelelően mutat be egy segítő hivatást. Hasonló örömöt legutoljára akkor éreztem, amikor jó pár évvel ezelőtt a Dr. House egyik részében végre helyén kezelték a szakmámat és a szociális munkás nem csak szimplán gyámügyes volt. Egy másik történet is meglepően sok fejtörést okozott. A Miért kell aludni? egy feltehetően válása után önmagát éppen összeszedni készülő apuka története, akinek ráadásul még rossz napja is volt. Természetesen a rövidke történet végére megoldás születik a problémára és itt jön a csavar, feltűnik apu új barátnője. Eleinte kicsit meglepett ez a történet. Valóban itt tartunk, hogy erről kell szólnia egy mesének? Aztán jobban végiggondoltam az egészet és rájöttem, hogy nekem semmi bajom ezzel a rövidke kis epizóddal. Sajnos tény, hogy a mai világban nem mindenki tudja megtartani a holtodiglan holtomiglan örök hűségét. És valóban vannak olyan esetek, ahol sajnos a válás a legjobb alternatíva. Szerintem igenis mesélni kell a gyereknek erről, hiszen a világunk része ez is, sajnos legalább annyira, mint a sötétben világító hűtő vagy éppen egy doromboló kiscica.

Persze nem kell ennyire komolyan venni ezt a kötetet. Hiszen nem csak ilyen társadalmi és morális kérdések várják a gyerekének mesét olvasó felnőttet, vagy éppen a kíváncsi gyermeket. Az egyik mesében megismerhetjük az evőeszközök történelmét. A Miért eszünk késsel-villával? igazi személyes kedvencem lett. De a tengeri kagylók különleges képességét bemutató Mi zúg a tengeri csigában? című családi nyaralás története is igazán aranyos, rövid családi epizód lett, melynek örök emléke és legfőbb kelléke van valahol az én könyvespolcomon is. Természetesen nem hagyhatom ki a kötet címadó elbeszélését, mely a Hogyan mennek az űrhajósok vécére? címet viseli. Egy kedves kis történet Mátéról, a kíváncsi kisfiúról, aki űrhajósnak készül és egy igazán fontos kérdés nem hagyja nyugodni.

k2.jpg

A kötet hátoldalának tanulsága szerint a mesék 5 és 8 éves kor közötti gyermekeknek íródtak. Szerintem mindenképpen megéri beruházni erre a kötetre, mely egyébként már nem első ebben a formában, hiszen a Miért nem járnak fogorvoshoz a cápák? ugyancsak hasonló formában várja a kíváncsi gyerekeket. Mindemellett jelen kötet kiváló ajándék is lehet egy kisiskolásnak. De igazán egy mindig kíváncsi, kérdéseket gyakran feltevő gyerkőc számára lesz nagy kincs ez a tudományok és komoly gondolatok felé vezető meséskönyv.

10/10

A könyvet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6715979044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása