Képregénykritika – David Petersen: Egérőrség, 1152. ősz (2020)
2020. június 12. írta: Fejes Valentin

Képregénykritika – David Petersen: Egérőrség, 1152. ősz (2020)

Óvrejtek aprócska hősei

„Az egereknek saját civilizációjuk van. Túl kicsik ahhoz, hogy más állatok között éljenek.” – jegyezte le gyorsan gondolatait egy papírfecnire David Petersen évtizedekkel korábban. A kósza ötletből az évek múlásával egész kis univerzum kerekedett, az alkotó munkásságát később a rangos Eisner-díjjal ismerték el. Hősei első kalandjait a Ciceró Könyvstúdió jóvoltából ismerheti meg a hazai olvasóközönség.

david_petersen_egerorseg_1152_osz_borito.jpg

Egérként a túlélés különösen nehéz feladat, hiszen éhes ragadozók tucatjai vadásznak rájuk. Az aprócska rágcsálók ennek ellenére sem adják fel: 1149 telén például fényes győzelmet arattak az ádáz menyétek hadai felett. Birodalmuk határain belül az úgynevezett Egérőrség járőrözik fáradhatatlanul. A védegerek három bajnoka, Saxon, Kenzie és az ifjú Lieam egy nap annak igyekszik utánajárni, vajon mi történhetett a gabonával kereskedő társukkal – mint utóbb kiderült, árulót csíptek volna nyakon, mivel szeretett otthonuk, Óvrejtek részletes térképét találták meg a gaznál. A Kalugyer felé igyekvő Sadie (aki régi cimboráját keresi fel a tengerparti állomáson) szintén rossz hírekkel érkezik haza, ő aljas összeesküvést szimatol a levegőben. Sötét fellegek gyülekeznek a becsületes egérnép feje felett...

nyomoznak_a_vedegerek.jpg

Nyomoznak a védegerek

hivatlan_vendegek.jpg

Hívatlan vendégek

Szinte mindent megkaptunk, ami egy jó sztorihoz szükséges: fokozatosan kibontakozó drámát, melynek középpontjában az ármánykodás áll, leckéket a bátorságról vagy a bajtársiasságról, sőt, még egy legendás háborús hős váratlan visszatérését is. Tisztán látszik tehát, hogy szerzőnk nincs híján a képzelőerőnek, ám a mesélés helyenként sajnos döcögősre sikeredett. De ne menjünk el szó nélkül a klasszikus meséket idéző képek mellett sem! A részletgazdag, igazán szemet gyönyörködtető illusztrációk hamisítatlan középkori hangulatot árasztanak magukból, a sziklák közé faragott, esetleg fák törzsébe vájt rejtett városok, valamint a különböző települések ötletes nevei gazdag fantáziáról árulkodnak. Bár az ellenfelek alaposan ellátják egymás baját, a rajzokat mégis inkább bájosnak, semmint brutálisnak tartom, így a fiatalabbak ugyancsak kézbe vehetik ezt a csupán kétszáz oldalas kiadványt.

hancskovesd_varosaban.jpg

Háncskövesd városában

lieam_a_bator.jpg

Lieam, a bátor

A képregény kezdésnek kiváló volt, ehhez kétség sem fér, bár őszintén szólva ennél kicsit tartalmasabb kötetre vártam. Egyelőre csak keveset tudhattunk meg a Petersen által teremtett világról, a történet pedig pont akkor szakadt félbe, mikor már kezdett izgalmas lenni. Jöhet a folytatás!

8/10

***

A képregényt a Ciceró Könyvstúdió ajánlotta fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1515803968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.