A korrupció, a sikkasztás, a zsarolás és egyéb pénzügyi bűncselekmények kérdése mindig is foglalkoztatták az embereket. Ezekről általában nagyon általánosan szoktunk beszélni, tehát konkrétumokról ritkán esik szó. Megelégszünk a puszta ténnyel, kesergünk rajta egyet, de mélyebbre aligha ássuk bele magunkat. Ez betudható a hiteles tájékoztatás hiányának (melyért főként a média a felelős), de az igazságtól való félelemnek is.
A Romlott oktatás lerántja a leplet erről a rendkívül kényes témáról, méghozzá egy valós történet feldolgozásával, amelyben több vezető beosztású személy bukott le az iskola kasszájának magáncélú elszórásával. Frank Tassone (Hugh Jackman) a Roslyn gimi főtanfelügyelője, aki többek között az iskola magas oktatási és anyagi színvonaláért felelős, hatalmas népszerűségnek örvend. Szemlátomást minden a legnagyobb rendben megy, azonban akadnak jelek, úgymint a beázó plafon, melyek arra utalnak, hogy problémák igenis vannak, még ha a szőnyeg alá is söpörték. A filmben szemtanúi lehetünk, hogy miként derül fény a háttérben történő piszkos ügyekre, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy kis utátanézéssel bárki sebezhetővé válhat.
Természetesen az oktatásügyben sem azok a tanárok keverednek gyanúba, akik naponta mennek matekot, nyelvtant vagy biológiát tanítani, sokkal inkább azokról van szó, akik úgy tekintenek egy oktatási intézményre, mint egy hatalmas marketing-gépezetre, amiben aztán a saját karrierjüket tudják formálgatni. Cory Finley filmje viszont túllép ezen, és rámutat ezeknek a piperkőc, beképzelt és karrierista egyének emberi, sebezhető oldalukra. Mindegyiküknek megvan a maga szubjektív szempontból nézve ésszerű magyarázata arra, hogy miért élősködik jelen esetben egy iskolán. A legeslegellenszenvesebb karakterekre sem lehet rámondani, hogy velejéig gonosz semmirekellők, mert az érdemeik magukért beszélnek, nem beszélve a magánéleti problémáikról. A gond csupán az, hogy ezek az érvek sosem fognak mentesíteni az általunk elkövetett önző cselekedeteink alól.
Az aktuális és fontos üzeneten kívül, nem szabad elmenni a film másik pozitívuma, a színészek munkája mellett sem. Röviden és tömören elég annyit mondani, hogy Hugh Jackman játékát már most kikiáltanám az év egyik – ha nem a – legjobb alakításának. Remekül hozta a küllemre sebezhetetlen, tökéletes mintakarrieristát, aki maga az öltöny és a pacsuliillat, ám a legbelül mégis romlott (akárcsak az oktatás) és gyenge jellemet. Egyszerre volt irritáló és sajnálnivaló, sokféle érzelmet kiváltott a film nézése során már pusztán az ő karaktere. Mindemellett a mellékszereplők is kitettek magukért, akik közül Frank helyettese, Pam (Allison Janney) különösen említést érdemel. Ha egy ilyen mocskos ügyletnek lehetnek olyan áldozatai, akik szintén benne voltak a csalásban, akkor ő az. Korántsem volt ártatlan, nyakig benne volt, sőt a büntetése is jogos volt, viszont a büntetés végrehajtója ugyanebben a cipőben járt. Az igazán felháborító az egészben nem is az volt, hogy pénzösszegek tűntek el nyomtalanul (persze az is), hanem a mérhetetlen álszentség és önzőség, ami egy olyan közösséget járt át, melynek elsősorban az lett volna a célja, hogy másokért (tehát a felnövekvő generációért) éljen.
Szomorú, hogy ezt a történetet az oktatásügyből könnyűszerrel át lehetne helyezni más munkakörökbe is, de éppen ezért kell, hogy fontos filmmé váljon a Romlott oktatás, hátha néhányan elgondolkoznak rajta. Kicsit meglepődtem, hogy megkapta a „vígjáték” besorolást is… Nos, nem az önfeledt kacagásról fog szólni ez a bő másfél óra, de el kell ismerni, hogy időnként már olyan kényelmetlen helyzetek adódnak, hogy azokat már csak arcra fagyott mosollyal lehet bírni.
8.5/10
A Romlott oktatás teljes adatlapja a Magyar Filmadatbázis oldalán.
