Könyvkritika: John Caldwell: Káosz regényciklus
2020. április 30. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: John Caldwell: Káosz regényciklus

Egy félvér ork barangolása Worluk világában

 dsc_0036alairt_optimized.jpg

Iskolai szociális segítőként dolgozom már két éve. Munkám vezérfonala az, hogy a gyermekek ne csak akkor lássanak, amikor baj van. Nem jó, ha egy szociális szakembert csak a bajjal azonosítják. Így számos más témával, más területtel próbálom elérni az általános és a középiskolás/gimnazista korosztályt. Az egyik ilyen téma volt, mely előkerült, még mielőtt a koronavírus minden csoportos foglalkozásomnak véget vetett, a szabadidő hasznos eltöltése. Itt jött az első felismerés, hogy egy egész generáció – akik elvileg most ismernék meg az olvasás remek lehetőségét – vár arra, hogy olyan alternatív olvasmányokat mutassanak nekik, amelyek nem kötelezőek. Így jött az ötlet, hogy felnyalábolok két tekintélyes méretű dobozt tele könyvekkel és elviszem az iskoláimba, megmutatva azt az érdeklődő gyerekeknek. Meglepő módon nagyon sokan voltak kíváncsiak arra, mi fán terem a science fiction és a fantasy. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a bemutatott kötetek 99 százaléka ebbe a két zsánerben tartozott. Több intézményben is sikeres projekt állandó résztvevői voltak a különböző RPG szabálykönyvek, melyből nem egy akad szerény gyűjteményemben. A tanulókat nagyon érdekelte a szerepjáték, többen is beazonosították a Stranger Things vagy éppen az Agymenőkben játszott rendszereket, világokat. De, ami igazán meglepett, az a Káosz szerepjáték iránt tanúsított érdeklődés volt. Egy vidéki iskolámban az érdeklődő gyerekek hamar beazonosították a szabálykönyv borítóján gyanúsan vigyorgó kopasz alakot a regényciklus borítóján ugyancsak őt ábrázoló alakkal. Talán ekkor fordult meg először a fejemben, hogy írnom kellene egyik nagy kedvencemről, Skandar Graunról és az ő világáról. A molyos adatbázis csak megerősítette ezt az elhatározásomat, hiszen az ott szereplő adatok szerint HARMINC éves, szeretett félvérünk és az ő világa, Worluk.

Jelen írásom kissé formabontó, hiszen ezúttal nem egy regényről, hanem egy egész fantasy világról és annak szereplőiről szólnak a lentebb következő sorok. Worluk világa az, amelyben ma rövid kalandozást teszünk. A magyar fantasy irodalom egyik olyan megkerülhetetlen alapja, mely egyidős az ugyancsak magyar M.A.G.U.S. fantáziavilágával. Hiszen a kedvenc félvér okromat életre hívó Káosz Szava ugyan csak 1990-ben jelent meg, az Ynev kontinensén játszódó Halál havával egy időben. A két fantasy világ kapcsolata vitathatatlan, és a szemfüles olvasó nem egy regényben találhat a történetfolyamot érintő kapcsolódási pontokat a világok között. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jómagam csak sokkal később ismerkedtem meg a káosz és a rend harcában tobzódó fantasy világgal. Kamaszkoromban már több kötet is elérhető volt. Többek között ezeknek a könyveknek volt köszönhető, hogy rendszeres látogató voltam a városi könyvtárban. Gyanítom, hogy a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején nem egy kötet az én unszolásomnak hála kerülhetett be a könyvtár állományába. Pár éve újra elővettem ezeket a könyveket, és azóta buzgó gyűjtőként szépen újra is olvasom a tiniként megismert kalandokat. Nagyban megkönnyíti a dolgomat, hogy a ciklust 2012-ben egy felújított, igazán kézbe való, puhafedeles kiadásban ismét forgalmazni kezdte a kiadó, egészen a 11. kötetig elérhető már a sorozat. Meg kell állapítanom, hogy teljesen más élmény felnőtt fejjel olvasni ezeket a könyveket. Hiába érzem újnak, mégis csak van benne egy kis ismerős nosztalgia, amely eszembe juttatja a kamaszkoromat. Kivétel nélkül mindegyik kötetről elmondható, hogy egyszerre veszi komolyan és parodizálja is a zsánert, ezzel igazán egyedi hangulatot adva a világnak és a történetnek. A Káosz-regények igazi sikerének titka az volt, hogy a világot megalkotó John Caldwell szakított az akkori high fantasy klisékkel és sajátos humorával új ívet adott a Magyarországon akkoriban születő zsánernek. Személyes kedvencem Caldwell műveiben a harci jelenetek leírása, teljesen egyediek és messzemenőkig brutálisak. Ugyanakkor van egy megfoghatatlan, humoros töltete is annak, ahogy Yvorl isten harcos papja hogyan küldi a másvilágra ügyeletes ellenfelét.

A Káosz-ciklus olvasása közben tetten érhető egyfajta ízig-vérig RPG hangulat. Kivétel nélkül az összes kötete használja a szerepjátékok klasszikus fegyvertárát, és itt nem a különféle harci eszközökre gondolok. Hanem az olyan klisékre, melyek elképzelhetetlenek a kockák zörgése nélkül. Maximálisan „feltápolt” karakterek, egy elvégzendő küldetés, spontán verbuválódó csapat, lehetőleg egy kocsmában, kiadós kocsmai verekedés, halomra ölhető ellenfelek, akikért úgysem kár. És mivel rosszfiúk voltak, még lelkiismeret-furdalás sincs hőseikben. De természetesen a kötet végén mindig találunk egy ügyeletes „Boss”-t, akinek persze kicsit jobban neki kell feszülni. Önmagában ezzel semmi baj nincs, ez a kelléktár a Káosz-regények sajátja, amely így válik igazán szórakoztatóvá. A legjobb az egészben, hogy nem is kell komolyan venni egy kötetet sem, hiszen a kikapcsolódás érdekében íródtak. Ennek ellenére nem egy történetelem vagy akár komplett mellékszálak képesek megmaradni az ember fejében napokra vagy hetekre. Az pedig igazán sajátságos és olvasásra ösztönző, hogy egyik rész sem ér véget klasszikus zárlattal. A Káosz Szavát számos folytatás követte, és valahogy minden egyes kötet végén ott volt a folytatás lendülete. Egyetlen Caldwell-kötet sem ereszti el az olvasót, hanem továbbkíséri a történetet a következő helyszínére. Ezzel is azt a látszatot kelti, hogy Worlukon sohasem áll meg az élet. Egy azonban biztos, ebben a vészterhes, karanténos időkben kiváló időtöltés lehet a sorozat bármelyik része. Vigyázat, nem kívánt mellékhatás lehet a valós időérzék csökkenése. Egyszer egy Káosz-regény miatt majdnem Bécsújhelyig vitt a vonat.

dsc_0021alairt_optimized.jpg

De az RPG hangulat nem csak a történetmesélésben érhető tetten. A kötetek szereplőiben is érezni azt a bizonyos hatást. A rutinosabb olvasók talán még egy-egy szereplő karakterlapját is látni vélik, amikor lecsukják a szemüket. A ciklus nem egy emlékezetes és egyedi karakterrel örvendeztette már meg a fantasy szerelmeseit. Elég csak visszagondolnom a főhős két harcostársára, Yamaelre és Kucsum, a Mocsokra. Igazi pajzstestvérekké váltak a kétlábon járó pestis mellett. Vagy ott van Ywerd és az ő beszélő kardja, Timakrisz, aki egy igazán zseniális figura. Semmiképpen sem szeretném kifelejteni két személyes kedvencemet, Csöcsös Hilgart és Baltás Bodint, akiknek nem egy nevetésben gazdag, esti olvasást köszönhetek. Ha valaki esetleg megszeret egy szereplőt, jó eséllyel talál róla szóló külön kötetet. Mai szóhasználattal élve nem egy „spin off” készült a káosz urának harcos papját bemutató regényfolyamhoz. Konkrét kötet, mely a két lábon járó pestis egykori cimboráiról szól, A Káosz Hősei címmel jelent meg 2004-ben.

A számtalan élő és egyedi szereplő ellenére vitathatatlan tény, hogy a káosz-regények non plus ultrája maga a főszereplő, a két lábon járó pestis, Skandar Graun. Egy igazi antihős, egy mindig harcra kész, egyfülű izomkolosszus, akivel egyáltalán nem életbiztosítás barátkozni. Persze nem azért, mert annyira mostohán bánna a barátaival. Épp ellenkezőleg, ez a félvér igazi iskolapéldája a bajtársiasságnak, de valahogy mindenki, aki a társaságába szegődik, borzalmas kínok közt leli halálát. Néha már sajnáltam szegény Skandit, miközben végigszenved egy olyan életet, amely egyáltalán nem illetné meg a jóravaló, de olykor kegyetlenül büdös harcosunkat. Ő egy igazi harcos, és itt nem a csatába rohanó, ellenséget kaszaboló katonára gondolok. Skandi egy igazi fantasy alteregója az élet viszontagságaiban küzdő átlagembernek. A mindig túlélő harcos-pap mindig akkor kapja a következő pofont az élettől, amikor már éppen úgy érzi, hogy egyenesbe jön az élete. De ő nem tesz mást, mint felszívja magát, meglengeti láncos buzogányát, és ráront az életét fenyegető ellenre.

Skandar Graun egy olyan világba született, ahol folytonos meddő harcát vívja a káosz és a rend. Hiszen lássuk be, egyik fél sem maradhatna fenn a másik nélkül, így a harc eredményessége mindig is kétséges marad. De ez nem akadályozza meg a világ isteneit abban, hogy felhasználjanak mindent és mindenkit céljaik elérése érdekében. Worluk világának felsőbbrendű lényei kézzel fogható személyek, akik gyakran híveik között járnak, hétköznapi bizonyosságként szolgálva létezésüket. Ott van mindjárt a rend istene, Feketebotos Mark’yhennon, aki gyakori jelenség egyháza központjában a Yennon-szigeten. A világ, melyben a regények során kalandozunk, számos szigetből, kontinensből, királyságból és városból áll. A káosz szavában megemlített helyszínek, mint Kirovang városa és a Fekete Sas fogadó az újabb regényekkel egyre csak bővült. Mondhatni a „káosz feeling” a Cherubion könyvkiadóhoz később csatlakozott írókra is átragadt, és a világ olyan mértékben túlcsordult helyszínek ügyében, hogy valamikor ’98 táján mindenképpen szükségessé vált egy összefoglaló világot bemutató írás. Egészen a Káosz Sárkányainak megjelenéséig nem volt ilyen kötet. Az olvasónak addig be kellett érnie azokkal a leírásokkal és elejtett információkkal, amelyek a ciklus regényeiben kerültek megemlítésre. A Káosz Sárkányainak borítója szerint a kötet függeléke a fantáziavilág átfogó ismertetését rejti térképekkel és leírásokkal. A kiadvány a Káosz-ciklus tizenkettedik köteteként jelent meg 1998-ban és 106 oldalon keresztül mutatja be Magyarország egyik első fantasy világát. Én személy szerint alig vártam, hogy beszerezzek egy kötetet az említett kiadványból. Igaz, mire komolyabban elkezdtem foglalkozni a Káosz világával és gyűjtéshez fogtam, már rendelkezésemre állt egy még teljesebb és még színvonalasabb kötet, amely a Káosz szerepjáték címet viselte.

dsc_0053alairt_optimized.jpg

A szabálykönyv 2001-ben került az olvasóközönség elé, és az eddig írt legrészletesebb kiadvány volt, mely bemutatta az Yvorl isten harcos-papjának világát. A Káosz rajongóinak külön örömet okozott akkoriban - és talán még most is -, hogy az említett kötet egy játszható világot adott az olvasóközönségnek. Saját, egyedi szabályrendszerrel, melynek ismeretében bárki kalandozást tehet Worlukon. Sajnos nekem még nem volt szerencsém szerepjátszani ebben a formában. De a bakancslistámon előkelő helyen szerepel a rendszer elsajátítása és a benne/vele való játék. De ha kíváncsiak vagytok arra, milyen káoszt játszani az alábbi linken* egy igazán lelkes csapat játékát követhetitek végig, több részen keresztül. Ha már a játéknál tartunk, Skandar Graun világa az egyesek és a nullák világában is utat tört magának és 2005-ben World of Chaos néven a káosz világának szerelmesei is a PC-re költözhettek. Be kell vallanom, nekem ez valamiért kimaradt az életemből, és akármennyire is igyekszem bepótolni ezt a fejezetet, ma már sehol nem lelem a szóban forgó PC játékot. Pedig azért érdemes lenne egy próbát tenni vele, hiszen mégiscsak egy magyar fejlesztőcsapat által összerakott játékról van szó. A témában talált cikkek és interjú alapján nem tűnik rossz darabnak.

Vitathatatlan tény, hogy a fantasy zsánere az utóbbi években feléledőben van. A 21. század embere is vágyik a varázslatos mesék világára. Úgy látszik, a zsáner felemelkedése magával húzza a szerepjátékokat is. Az elmúlt pár évben kimutathatóan növekedett világszerte az igény ilyen tartalmak iránt. Szívből remélem, hogy ez alól a trend alól kis hazánk sem lesz kivétel. A tőlem telhető legnagyobb optimizmussal bízom benne, hogy a kamaszok mai generációja ismét rátalál a fantasyre, és akkor, mint a műfaj örök magyar klasszikusa a Káosz és Skandar Graun ott lesznek, hogy egy kiadós buzogánylendítéssel megmutassák, hogyan is kell ezt csinálni.

 

* https://www.youtube.com/playlist?list=PLbz1Jj2LSONkKam33Lhb5YnhAwKYekTOQ

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2315646318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Din Serpahis 2020.04.30. 11:50:01

Nagyjából a Káosz Elszabadul az a regény, ameddig nekem tetszett. (Mármint tizenévesen, mert felnőtt fejjel még nem olvastam újra) Utána valahogy iszonyatosan bezuhant a színvonal, elment a teljesen igénytelen szaros-fingós poénkodás irányába.

Laurana Canan 2020.05.01. 09:13:48

Pazar az egész sorozat a mellékszálakkal együtt és felnőttként újraolvasva is! Én most épp a Trollvadászok c. antológiát olvasom sokadjára. Imádom minden könyvét Caldwellnek!

Dan da Man 2020.05.02. 00:11:59

Minden hibájával együtt meghatározó szórakozás volt számomra a Káosz ciklus, és szerintem erősen formálta az ízlésemet antihősök terén. Szóval én is csak ajánlani tudom. Kicsi, sárga, de a miénk, és szerintem abszolút büszkék lehetünk rá!