Könyvkritika - Anthony McCarten: A két pápa (2019)
2020. április 22. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika - Anthony McCarten: A két pápa (2019)

A konzervatív és a progresszív: két különböző életút és egy állás, amit egyikük sem akart igazán

anthony_mccarten_a_ket_papa_b1.png

Az Agave Könyvek egyik legkülönlegesebb megjelenése volt 2019-ben A két pápa. A zömében SFF, krimi, thriller és horror műveket megjelentető kiadótól legalábbis egyedinek számít egy megtörtént eseményeken alapuló vallástörténeti munka kiadása. Azonban a bevállalása nagyon is illett a kiadó addigi kísérletező habitusához. Először azonban nem tudtam hova tenni a kötetet, amin a fülszöveg sem nagyon segített, mivel nem tudtam belőni, hogy milyen hangvételű könyvre számíthatok.

2013 februárjában az őskonzervatív XVI. Benedek pápa döbbenetes bejelentést tett: benyújtja a lemondását. Több mint 700 éve ő volt az első pápa, aki önként mondott le a hatalomról. A bíborosi kollégium a hírtől szédelegve sietett a római Sixtus-kápolnába, hogy kiválasszák az utódját. És, meglepő módon, kit választottak? Ferencet, 1200 éve az első nem európai pápát, aki egykor egy tangóklub kidobóembereként dolgozott, továbbá lelkes focidrukker volt, és értett a nép nyelvén. Anthony McCarten alapos kutatómunkával vizsgálta az életüket, hogy megírhassa A két pápát, és mesterien fonja a történetüket egyetlen lebilincselő narratívává. Ebben a könyvben megismerhetjük Benedek és Ferenc jellemformáló élményeit a háború dúlta Németországban és Argentínában, és betekintést kapunk a vatikáni intrikák és komédiák egyszerre sötét és izgalmas világába, valamint a szexuális bántalmazási botrányokba, amelyek az alapokig rengették meg a világ egyik legátláthatatlanabb, ugyanakkor legfontosabb intézményét.

Ez az időszak a pápaság, de még inkább a Vatikán történetének egy nagyon egyedülálló és kaotikus periódus volt, amit amennyire lehetett, érdeklődve követtem a médián keresztül. A rendelkezésre álló információk alapján egy eléggé izgalmas és élénk korszak volt ez a katolikus egyház életében, aminek folyamatai nagyrészt megfejthetetlenek, vagy éppen örök titkok maradnak. Aztán jött ez a könyv, és mint föntebb már utaltam rá, nem tudtam, hogy mit találok benne, mi újat vagy többet tud mondani. Egy tényanyaggal teli, száraz adathalmazt kapok vagy olvasmányos tényközlést? Feltárja-e az esetleges mögöttes motivációkat, vagy csak a felszínt kapargatja a Vatikánt övező titoktartás jegyében? Mutatóban közöl néhány információt, vagy ténylegesen ad is valamit?

Erre a választ már a kötet első oldalain megtaláltam, és utal rá a fülszöveg is: a szerző úgy gyúrja a tényeket, nyilatkozatokat, életutakat egységes narratívává, hogy közben végig olvasmányos, amit jó néhány regény is megirigyelhetne. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy falom a sorokat, pedig ez ennyi tényanyagnál, évszámnál nem jellemző nálam. Mégis megvolt McCarten stílusában az a valami, amitől egy könyv letehetetlenné válik számomra. Mégpedig az, hogy olyan természetességgel írt erről a két emberről – Benedekről és Ferencről –, gyerekkorukról, tanulmányaikról, munkájukról és pápaságukról, mintha közelről ismerné őket, mintha mindennap találkozna velük. Ez pedig annak fényében, hogy „csupán” önéletrajzokból, interjúkból, nyilatkozatokból, kiszivárgott információkból dolgozott, szerintem nagy teljesítmény. Egy kiváló író ismérve. Még úgy is, hogy a történetszövésben azért szép számmal akadnak spekulációk. Mindazonáltal olyan jól írta meg, hogy akár így is lehetett, és ez az egyik legjobb ebben a könyvben: mindenki eldöntheti maga, hogy mennyi az igaz belőle. Viszont az tény, hogy bármit is gondolunk a Vatikán pápaválasztási folyamatának vagy éppen a szexuális bántalmazási botrányok kezelésének igazságtartalmáról, amennyire tőle telik, teljes képet fest a két egy időben élő pápáról, és ez a szerző szövegszövési képességének és kitartó kutatómunkájának köszönhető.

A McCarten által használt írásmód és nyelvezet tökéletesen illik a narratívához és az általa bemutatott két emberhez. Még a Benedek és Ferenc közötti szemmel látható különbségeket is tudta érzékeltetni azzal, hogy külön hangon szólaltatta meg őket, de ez a fajta játék az írói hanggal mégsem ment a narratíva rovására. Márpedig ez nagy szerzői bravúr, mert megtörhetett volna a történet íve, ám szerencsére nem így történt.

Összességében A két pápa számomra eddig a 2020-as év legjobb olvasmánya volt. A szerző megmutatja a jelenlegi és a visszavonult pápa életének mind a hétköznapi, mind a hivatali oldalát. Érzékelteti, hogy ők is esendők és emberek, teszi ezt egyetlen lebilincselő narratívával, melybe mesterien szövi bele az összegyűjtött ismeretanyagot. McCarten egy letehetetlen könyvet alkotott a regény és vallástörténeti munka határmezsgyéjén.

Ajánlom a vallástörténet iránt érdeklődőknek, mert számukra érdekes lehet. Illetve azon olvasóknak is szívből ajánlom, akik egy életrajzi színezetű, alapos gyűjtőmunkát vennének a kezükbe. Nagyon könnyen olvasható, köznapi megfogalmazással íródott, bárki számára érthető kötet.

A könyvet az Agave Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7015624322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása