Könyvkritika: Mészöly Ágnes: A királyné violája (2020)
2020. április 06. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Mészöly Ágnes: A királyné violája (2020)

Valahogy így kell felkelteni a kamaszok érdeklődését Mátyás király kora és a történelem iránt

 a_kiralyne_violaja.jpg

Szeretnél egy jót gördeszkázni a középkori Budán? Lenne kedved Sherlock Holmes-t játszani Mátyás király udvarában? Vágod, hogy mennyire jó arc volt Corvin Janó (azaz Corvin János, a király tragikus sorsú, törvénytelen fia)? Akkor ez a te könyved és mindenki másé, aki szereti a történelmet és a kalandokat. Ez a rendkívül szórakoztató kötet a Pagony Kiadó új sorozatának, az Abszolút törinek az első része, amelynek az a célja, hogy a mai tinik kedvét meghozza a történelemtanuláshoz. Ez olyan jól sikerült, hogy, még én, aki már pöttyet túl vagyok a 10-es éveimen és alapjáraton is a história szerelmese vagyok, sem tudtam letenni a könyvet, annak ellenére, hogy a középkori szöveget jobban értettem benne, mint a mai kamaszok szófordulatait.  Van itt minden, ami egy jó történelmi kalandregényhez kell: jól megírt karakterek, csavaros történet, izgalmas nyomozás, de az időutazás mindent visz, hiszen ki ne szeretne élőben találkozni Mátyás királlyal? Azonban egyáltalán nem az uralkodón van a hangsúly, annál inkább Corvin Jánoson – aki a történet idején szintén egy kamasz, ezért az évszázados eltérések ellenére is kiválóan megtalálja a közös hangot a jövőből jött fiatalokkal – és Beatrix királynéről is megtudhatjuk, hogy egyáltalán nem volt olyan egydimenziósan gonosz asszony, ahogyan a történelemkönyvekből ismerjük.  Egyáltalán nem poros történelmi tablót kapunk, hanem egy pörgős történetet, amelynek során rengeteg információra tehetünk szert a korszakról. Valahogy így kell felkelteni a kamaszok érdeklődését Mátyás király kora és a történelem iránt.

Martin, Betti és Kende egy olyan iskolába jár, amelynek udvarán egy régi platán fa áll, amelyről senki sem tudja, hogy valójában kapu az időutazáshoz. A fiatalok teljesen véletlenül jutnak át rajta keresztül Mátyás király korába, és mindjárt bele is csöppennek az udvari intrikák kellős közepébe…

Azt eddig is vágtam, hogy Corvin János különleges, Kinizsi Pál nagy hős, a felesége, Magyar Benigna kedves hölgy, Beatrix királyné pedig művelt és intelligens volt, de az elég gáz, hogy lövésem sem volt arról, hogy Czigány György volt az egyetlen magyar zenész, akinek a nevét feljegyezték Mátyás udvarában. Vagyis még én is tudtam tanulni a korszakról, miközben istenien szórakoztam és együtt nyomoztam hőseinkkel, hogy kiderüljön, ki lopta el a királyné violáját (vagyis hegedűjét) és teljes gőzzel szurkoltam nekik, hogy jól keverjék a kártyákat annak érdekében, hogy ne változzon meg a történelem. Amikor belevágtam a könyv elolvasásába, még nem tudhattam, hogy Corvin János lesz az egyik főszereplője, akinek a sorsa már nagyon régen érdekelt, és akiről nagyon kevés szó esik, pedig az édesapja kiválóan felkészítette az uralkodásra, és amit lehetett, megtett, hogy ő kövesse a trónon. Nagyon érdekes kérdés szerintem, hogyan és miért alakultak úgy a dolgok, hogy ez végül mégsem következett, be és bár erről nem sok újat tudtunk meg – hiszen a történet idején még csak egy kamasz fiú -, de így is sok mindenre fény derül a személyiségéről, és abból a királydrámából, amely az uralkodói családban zajlott amiatt, hogy Mátyás királynak nem volt törvényes utódja.

Ifjú barátaink külön-külön is rengeteg problémával küzdenek, amelyek ha nem is oldódnak meg, mire véget ér középkori kalandjuk, de az életük pozitív irányban változik, valamint annak rendje és módja szerint rengeteget jellemfejlődnek. Martin egy gátlásos fiú, Kende arcossága is sebzett lelket takar, Bettit pedig a családja múltja kísérti. Aztán persze összekovácsolódnak, a fiúk között igaz barátság, Kende és Betti között pedig amolyan kamaszos love story szövődik, de azért Martint sem kell félteni, lazán becsajozik a középkorban. Igazából ilyennek kell lennie szerintem egy ifjúsági kalandregénynek,  van benne dráma, humor (abszolút kedvencem, amikor Corvin János XXI. századi szlengben beszél), akció, krimi, rejtélyek és rengeteg történelmi ismeret, amely olyan ügyesen van elrejtve a kalandok között, hogy az olvasó észre sem veszi, mennyi mindent megtudott a korról, miközben egy hegedű után kutat a királyi udvarban főhőseinkkel.

Az időutazás szerencsére nincs túltolva, csak egy keretet ad a történetnek, miközben természetesen kiaknáz minden jellem - , és helyzetkomikumot erre vonatkozóan. Bár már nem vagyok kamasz, én is gondolkodás nélkül elindulnék a fa mögött található alagútban, és belesnék egy régen letűnt korba, miközben csodálom a főhősök bátorságát, akik a kamaszos hévvel vetik bele magukat egy izgalmas nyomozásba, amelynek során a legtöbbet önmagukról tanulják.  Az egyetlen problémám az volt, hogy szerintem egy árnyalattal hosszabbra nyúlt a bevezetés, mint kellett volna, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Nagyon tetszik ez az új sorozat, történelemrajongóként kíváncsian várom, legközelebb kik és hová fognak eljutni a fa segítségével, érdekes kaland lesz, az biztos!

9/10

A könyvet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr415584656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.