Könyvkritika – Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (2019)
2020. március 10. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (2019)

„Minden mesében van egy csepp igazság.”

A Netflix 2019 decemberében debütált, Henry Cavill, Anya Chalotra és Freya Allan főszereplésével készült sorozata, a Vaják (The Witcher) utólag sokakat ösztönzött arra, hogy jobban elmerüljenek az eredetileg Andrzej Sapkowski által teremtett fiktív univerzumban. A GABO Könyvkiadónak hála most azok is be tudják szerezni a lengyel származású szerző köteteit, akik annak idején valamiért lemaradtak róla.

andrzej_sapkowski_az_utolso_kivansag_borito.jpg

Vajáknak lenni korántsem felhőtlen mulatság. Ezek az embert próbáló kiképzésen átesett, fegyvereiket ügyesen forgató, illetve a mágiához valamelyest konyító harcosok némi fizetség ellenében mindenféle bestiával végeznek. A kegyetlen külvilágban a gyermekkorunk rémmeséiből ismerős szörnyszülöttek elevenednek meg, pórul járt áldozataik többnyire rettenetes kínhalállal múlnak ki. Noha szolgálataik nélkül teljesen kiszolgáltatottá válnának a visszataszító förmedvényekkel szemben, a helyiek általában ellenszenvvel viseltetnek merész felszabadítóik iránt. Az érdeklődők ebben az alkotásban Ríviai Geralt néhány korai kalandjába nyerhetnek röpke bepillantást: Vizimában a környéket rettegésben tartó striga nyomába ered, Cintra tróntermében ismét kénytelen szembesülni a Meglepetés Törvényével, a Vengerbergi Yenneferrel való találkozással pedig a könyv címe nyer értelmet.

geralt_keszeg_pavel_spitsyn.jpg

Főhősünk hűséges paripája, Keszeg hátán (Pavel Spitsyn illusztrációja)

Bár a regényfolyamot alapul vevő széria kétségkívül hatalmas sikernek örvend, bőven találhatunk benne kivetnivalót – az első válogatást újraolvasva úgy gondolom, hogy a Netflix adaptációja menthetetlenül elmerül a középszerűség süllyesztőjében. Egyszerre túl sok dolgot akartak belezsúfolni nyolc epizódba, a karakterek nekem olyan semmilyennek tűntek, az időben ide-oda ugrálással zavarossá tették az egészet (főképp az abszolút laikusok számára). Az eredeti mű viszont tényleg meghozza a kedvünket a folytatásokhoz, mivel utánozhatatlan hangulatával pillanatok alatt magával ragadósra sikeredett, emellett a mellékszereplők (még ha csupán egyetlen fejezet erejéig tűnnek is fel) mind érdekesek sajátos jellemükkel és múltjukkal. Hősünk a fajtájáról keringő rosszmájú híresztelések ellenére felettébb kedvelhető: helyén van az esze, kardja pengéjénél már csak a nyelve vág jobban, de azért a talán maroknyi emberért, akiket valóban igaz barátjának nevezhet, a végsőkig képes elmenni. Kökörcsinnel amúgy rendkívül szórakoztató párost alkotnak!

– Nekünk, költőknek, mindenhez értenünk kell – felelte Kökörcsin dölyfösen. – Különben magunkat járatnánk le azzal, amit írunk. Tanulni kell, kedvesem, tanulni. A földműveléstől függ a világ sorsa, jó hát érteni a földműveléshez. A földművelés táplál, ruház, megóv a hidegtől, szórakoztat, és a művészetet is segíti.

– Talán a szórakozással és a művészettel túloztál kicsit.

– Hát a pálinkát miből főzik?

– Már értem.

Jól tesszük, ha nyomon követjük a kiadó tevékenységét a továbbiakban – idevágó bejegyzésükből például a jövőre vonatkozó terveikre derítenek fényt.

10/10

***

A könyvet a GABO Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6815500342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.03.10. 13:28:57

Én a könyvet még nem olvastam, a sorozat egyszer nézhetõ volt, kb. mint a Trónok Harca. Viszont az idõben ugrálástól tényleg hülyét lehetett kapni. És amúgy sem nagyon életszerû, hogy az istenadta nép azokat a vajákokat utálja, akik azokat a szörnyeket ritkítják akik meg õket.

traz75 2020.03.11. 13:15:13

Az istenadta nép a könyv(ek)ben is épp olyan (talán még olyanabb) mint a valóságban. Síkhülye gyökér... Tehát tökéletesen életszerű. :D