Újabb darabbal bővült a 21. Század Kiadó Paul Auster-sorozata: a sorban nyolcadikként megjelenő Mr. Vertigo hozza ugyanazt a magas színvonalat, amit a kiadótól már megszokhattunk, külcsínben és belső tartalomban egyaránt. A Mr. Vertigo egyszerre történelmi korrajz, fejlődésregény és a legklasszikusabb értelemben vett szépirodalom, miközben kalandregényként is abszolút megállná a helyét.
A cselekmény 1924-ben kezdődik, amikor Yehudi mester felajánlja a Saint Louis utcáin kolduló kilencéves árva Walter Claireborne Rawley-nak, hogy megtanítja repülni. Magával viszi egy isten háta mögötti kansasi farmra, ahol az indián Sue mamával és a néger kamaszfiúval, Aesoppal kell együtt élnie, és változatos próbákat kiállnia, hogy el tudjon emelkedni a földtől. Amikor aztán Walt készen áll, nagyszabású körutat terveznek, hogy megmutassák Walt, a Csodagyerek levegőben járó világszámát. Útjuk során nemcsak Walt sikerét, hanem az ország fejlődéstörténetét, Amerika sokszínűségét és változását is nyomon követhetjük.
A Mr. Vertigo vérbeli amerikai regény; a karakterektől a helyszínekig, a különböző emberi sorsoktól a kulturális fejlődésig egy ország egész sorsa benne van. Akit érdekel Amerika történelmének ez az időszaka, az nagyon fogja élvezni a regényt. Emellett pedig még rengeteg egyéb miatt is érdemes olvasni: az eseményeket Walt meséli el E/1-ben emlékiratszerűen, kb. 75 éves korában tekint vissza az életére kilencéves korától kezdve. Az elbeszélés személyes, inkluzív és cseppet sem finomkodó; Walt a magára nézve kínos részleteket sem hallgatja el (pl. mikor bekakilt Mrs. Witherspoon autójában).
A négy fejezetből álló regény leginkább Walt Csodagyerek-korszakára, majd fiatalkori chicagói életére koncentrál, a katonaévek, majd az azt követő megállapodás, házasság és az időskori évek csak igen kurta, epilógusszerű fejezetet kapnak. A könyv egyrészt Walt felnőtté válásának története, másrészt Amerika nagykorúvá válásának is a tükre. Az első fejezetet lezáró tragédia a Ku-Klux-Klan megjelenésével attól igazán erőteljes és megrázó, hogy Walt teljesen magától értetődőnek veszi, hogy egy indián asszony, egy néger fiú és egy magyar zsidó között nő fel. Az író nagyon jó abban, ahogyan éppen csak fel-felvillant emberi tragédiákat, nem magyarázza túl, hanem az olvasóra bízza az értelmezést.
Természetesen Walt, a főszereplő a legfontosabb a könyvben, az ő küzdelmét, fejlődését, sikereit, bukásait és újbóli talpra állásait látjuk a legrészletesebben. Emellett azonban sokat elmond a karakteréről a többi szereplővel való viszonya is: Yehudi mester egyfajta apafiguraként van jelen az életében, akitől Walt nem csak a repülésről, hanem magáról az életről is sokat tanul. A regény nem finomkodik – Walt repüléshez vezető útja bizony tele van kínkeserves megpróbáltatásokkal (élve eltemetés, ujjlevágás stb.), nem is beszélve a későbbi borzalmakról (elrablásáról, fogva tartásáról stb.). Amikor Waltból Mr. Vertigo válik (ez lesz majd a chicagói mulatójának is a neve), az egy korszak lezárását jelenti az életében, és új lehetőségek, egy teljesen új élet kezdetét is.
A kötet kiadása a megszokott magas színvonalú, a fordítással viszont nekem voltak kisebb gondjaim. Walt alacsony származását a beszéde is tükrözi a regényben: ahogy telnek az évek, egyre finomodik a szó- és kifejezéskészlete, valamint a nyelvhelyessége. Addig azonban nem egy olyan szó előfordult a történetben, amelyek nagyon kilógtak a többi közül, és amelyekre nekem rá kellett guglizom, holott például magyar nyelvjárási irodalom esetében ez elvétve szokott csak előfordulni. A történet magával ragadó, úgyhogy az olvasás élményéből ez nem von le, de kicsit azért bosszantó. Egyébként a regény izgalmas, összetett és tanulságos, és bármi is történik Walttal élete során, mindig igyekszik a jót kihozni belőle. „Csak két jó döntést hoztam életemben. Az első, amikor követtem Yehudi mestert azon a vonaton kilencéves koromban.”
8/10
A kötetet a 21. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.