Könyvkritika - On Sai: Álruhában (2019)
2020. február 27. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika - On Sai: Álruhában (2019)

"Az vagy, aki vagy, itt és most légy boldog."

borito.jpg

A kritika spoilereket tartalmaz!

On Saitól eddig a Szivárgó sötétség sorozatot olvastam, ezért nagyon vártam, hogy megjelenjen az Artúr. Aztán megláttam, hogy jön az Álruhában, aminek a fülszövege megpiszkálta a fantáziámat, így éreztem, hogy hiába YA, nekem ezt a könyvet el kell olvasnom! Az érzés csak fokozódott a könyvbemutató után, ahol sok apró, izgalmas részlet derült ki a regény fantasy világának szimbolikájáról. Így nem csoda, hogy amint tudtam, sort kerítettem rá. Egyáltalán nem bántam meg, hogy beelőzte az Artúrt, sőt, kellemes meglepetés volt számomra, mert üde, fiatalos lendületével teljesen kiszakított a mindennapokból, és feltöltött energiáival. Akkora erő van ebben a könyvben, hogy különösen ajánlott az olvasása depresszió és szomorúság esetén, mert test- és léleksimogató, izgató, és vidámságával elmossa a bánatot.

On Sai ebben a könyvben játszik és kísérletezik, de láthatóan piszkosul élvezi. Ennek kapcsán említeném meg, hogy a történet tulajdonképpen a Mulan parafrázisának tekinthető, ami meglehetősen erős alap, főleg, ha jól nyúlnak hozzá. Ebben az esetben pontosan ez történt: a szerző fogott egy meglévő történetet, kiragadott belőle elemeket, és megírta a saját értelmezését, miközben felépített köré egy saját világot. Ahol eltér az alapanyagtól, ott válik teljesen különlegessé, mert áradnak a szerzőből a jobbnál jobb ötletek, amiket gondos kézzel tár az olvasó elé.

Az Álruhában a Vágymágusok sorozat első kötete, ami egy középkori háttérvilágra épülő fantasy történet. A főszereplője, Rianna egy eldugott vidék grófkisasszonya, aki kelekótya apjával és zenész ikeröccsével él Szépvölgyben. Testvérével előszeretettel bújnak egymás ruháiba, hogy Rianna, aki nő létére mágikus képességekkel született ún. szipoly, és emiatt bujkálnia a kell, kimozdulhasson a kastélyuk falai közül. Az egyik ilyen szerepcsere alkalmával a mágusparancsnok egy kényszersorozás során magával viszi máguskatonának, hogy Kartal herceget szolgálja. Ha rájönnének, hogy Rianna lány, felségárulásért kiirtanák a családját, ezért minden eszközzel próbálja elrejteni a titkát, miközben a mágiája vonzza a férfiakat, és a természet is a mágusokat lesi, mert hol ártani akar nekik, hol pedig valami egészen mást. Mindeközben a lány csak magára és az eszére számíthat.

A történetet Rianna szemszögéből követhetjük végig, aki egy nagyon talpraesett, szókimondó és eszes főhős. Szeretettel fordul a környezete (az emberek és a természet) felé, emiatt nagyon empatikus és segítőkész. Ezekből úgy tűnhet, hogy tökéletesen tápos Mary Sue karakter, de szerencsére nincs így, mert neki is vannak gyengeségei. Az egyik legnagyobb az, hogy hiába öltözik évek óta férfinak, nem tudja visszatartani a nőiességét, női viselkedését, ami vicces és kínos szituációkba sodorja. A másik pedig a szókimondó természete. Ez utóbbi abból is adódik, hogy az intelligenciája miatt olyan összefüggéseket is észrevesz, vagy épp különleges mágiája miatt érzi meg őket, amiket a körülötte lévő férfiak eltérő erejük miatt nem. Ezeket szóvá is teszi, ezért célponttá válik. A viselkedése miatt is kipécézik, aminek következtében melegnek, a világból vett kifejezéssel élve „szőlőcskének” hiszik. Erre rátesz egy lapáttal, hogy mágiája vonzza a férfiakat, ami összezavarja a tanonctársait.

Egy könyvnél fontos számomra, hogy kedveljem a főhőst, és együtt tudjak érezni vele. Ez Rianna esetében maximálisan megvolt. Jó, hogy a mágiája ellenére mégis egy hétköznapi kamasz lány maradt, aki zavarba jön a körülötte lévő sok férfitól/fiútól, ami az ő korában teljesen természetes. Tetszett, ahogy ő és a fiúk rezonáltak egymásra, ahogy az is, hogy a szorult helyzete ellenére az esze és a találékonysága sok nehézségen átlendítette a lányt. Mindazonáltal nem egyszer össze is omlott a terhek súlya alatt, ami szintén várható reakció az ő helyzetében. Rianna minden rezdülése részletesen kidolgozott, az érzelmei, motivációi átsütnek a sorokon, így válik élő, lélegző karakterré, aki majdnem kilép a könyvből. Egy átlag YA könyvhöz képest meglepően rétegelt és összetett, bár ez szükséges is ahhoz, hogy végigizguljuk a könyvet. A szerző jól megrajzolja a mellékszereplőket is: részletes jellemrajzot kapnak, dacára annak, hogy csak a főhős szemszögéből ismerhetjük meg a többieket.

Ugyanilyen lényeges még a különböző motívumok és a szimbolika. Ehhez már rögtön a borító hennamotívuma alapot ad, ami a könyv egy pontján leírva is megjelenik, bár nincs részletezve, így csak sejthető. Mindenesetre a fedlap nagyon szép, és olvasás után kiderül, hogy több olyan utalást is tartalmaz, ami szimbólumként a regényben megjelenik. Az egyik ilyen a népdalok értelmezéseinek beleszövése, például az Érik a szőlő… című nótáé, ami a regény „szőlőcske” kifejezésének alapját adja. Vagy a virág és gyümölcsmotívumok megjelenítésére, mint a bibe és a körte szimbolikája, vagy épp a gyümölcsoltás. Ez utóbbinak az Árnymágusok világába való interpretálása különösen megfogott. De ilyen volt az a bizonyos körteaszalás a könyv vége felé, amitől már sosem fogok ugyanúgy gondolni a körtékre.

A világ mágiájában az tetszett a legjobban, hogy szorosan összekapcsolódik a vággyal, ami érzékien buja, egyedi értelmezésű csintalanul erotikus jeleneteket eredményez. Igazán izgatóra sikerült néhány jelenet, főleg úgy, hogy egy fia szex nincs benne. A mágia nemtől független teremtő erőként áramlik mindenkiben, és fel-fellobban, ahogy a szereplők egymásra reagálnak vagy amikor szélsőséges mértékben túlteng bennük egy-egy érzelem pl.: a düh. A vágy a sorozat címéből sejthetően az egész történet mozgatórugója, átível azon, amit egyedi látásmódjával tár elénk a szerző.

Tetszik, hogy ebben a regényben is megjelent On Sai nyitottsága, csak úgy áradnak belőle az ötletek, gondolatok, és ezek állnak össze történetté, miközben összetett világot és szimbólumrendszert alkot, mi több, még egy működő mágiarendszert, konfliktusokat és udvari intrikát is sikerül alig háromszáz oldalon felépítenie.

Összességében az Álruhában egy fordulatos, jó dramaturgiával megírt, humoros, érzéki történet, ahol fontos szerepet kap a mágia és a vágy kapcsolata. A világát élő, lélegző karakterek népesítik be, akiknek érdekes a történetük, és nagyon várom, hogyan folytatódik tovább.

Ajánlom a könyvet az On Sai-rajongóknak, mert nekik ez is egy felejthetetlen élmény lesz. Azoknak is, akik  egy különleges történetet olvasnának mágiáról és vágyról, és nem bánják, ha a történet mellőzi a plasztikus szexjeleneteket, ami a könyv egyik nagy erénye.

10/10

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7015483408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.