Könyvkritika - Edith Sheffer: Asperger gyermekei (2019)
2020. február 24. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika - Edith Sheffer: Asperger gyermekei (2019)

Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

1776872.jpg

Régóta foglalkoztat az autizmus és az Asperger-szindróma témája, így mikor megláttam, hogy az Európa Kiadó ilyen témában jelentet meg könyvet, rögtön érdekelni kezdett. Már rögtön a védőborító és a rajta szereplő alcím sejtette, hogy nem lesz könnyű olvasmány, ami részben így is lett, mert a tartalom kemény, nem egyszer gyomorforgató tényeket vág az olvasó arcába, viszont ismeretközlő irodalomhoz képest meglepően olvasmányos, és gördülékenyen lehetett vele haladni.

A kötet Hans Asperger életének azon szakaszára koncentrál, amikor gyerekekkel való munkája és kutatásai során megalkotta az autisztikus pszichopátia – a későbbi Asperger-szindróma – fogalmát, és leírta a diagnózisát. Aspergert, az autizmus és a róla elnevezett Asperger-szindróma kutatásának úttörőjét évtizedeken keresztül a fogyatékos gyermekek elszánt védelmezőjeként ünnepelték világszerte. Edith Sheffer, a díjnyertes történész-író azonban más oldaláról mutatja be a világhírű orvost, aki nem elszenvedője volt Hitler Harmadik Birodalmának és fajgyűlölő politikájának, hanem mélyen egyetértett a nemzetiszocialista ideológiával, és aktív bűnrészességet vállalt vele azáltal, hogy a rábízott gyermekek százait ítélte az életre méltatlannak. Asperger és kollégái egyes „autisztikus” gyermekeket megpróbáltak átformálni, hogy hasznos állampolgárai legyenek a Harmadik Birodalomnak, ám azokat, akiket „gyógyíthatatlannak” minősítettek, kíméletlenül a Spiegelgrundra, az egyik leghírhedtebb gyermekgyilkossági központba utalták.

Asperger kutatásai mellett fontos szerepet kap a körülötte zajló, történelmünket meghatározó események bemutatása, a nemzetiszocialista párt hatalomra kerülésétől a megerősödésén át egészen annak bukásáig. Ez nagyon fontos szerepet játszik Asperger magán- és orvosi életében is, ezért az autizmus fogalmának kialakulása is nagymértékben befolyásolta.

Olvasás közben érezhető volt, hogy a nácizmus és az autizmus fogalmának összefonódásának vizsgálata rendkívül alapos kutatómunka eredménye. Sheffer nagyon sok forrást felhasznál, amik között könnyen elveszhetett volna a lényeg, de szerencsére korántsem így történt. A szerző biztos kézzel használja az összegyűjtött anyagot, és jól köti össze az egyes interjúrészleteket, dolgozatidézeteket és a történelmi tényeket. Ez olyannyira jól sikerült, hogy nagyon olvasmányos, néhol már-már „regényszerű” lett a végeredmény, úgy el lehetett merülni benne. Ez leginkább azokra a részekre állt, ahol egy-egy halálraítélt gyerek sorsáról írt a kartonjukban fennmaradt naplórészletek, esetleírások alapján. Ezek nagyon érzékletes leírások, de ezzel együtt hátborzongatóak is, még úgy is, hogy olyan gyerek is akadt, aki a „végső ítélet” után mégis túlélte a náci halálgyárat. Az áldozatok történeteit néha nagyon nehezen olvastam végig, mert ahogy a szerző is fogalmazott az egyik kislánnyal kapcsolatban: „iratanyagának foszlányaiból egy olyan kislány képe is felsejlik, aki számos érzelmi szállal kötődik más emberekhez”. Ez alapján egy félreértett gyerek képe sejlett fel előttem, akit egyszerűen megbélyegeztek és életre képtelennek nyilvánítottal, amit szívfájdító volt oldalakon keresztül végigkövetni.

A sokadik ilyen eset után felmerült bennem a kérdés: milyen tragédiákhoz vezethetnek az előítéletek és a társadalmi megbélyegzés? Ezt talán nevezhetjük a kötet központi kérdésének is, mert fontos szerepet játszott a náci pszichiátriában, ezáltal Asperger munkásságában is. Azért, hogy az autisztikus pszichopátia fogalmának kialakulását jobban megérhessük, a könyv sok korabeli német kifejezést használ, és mindegyik jelentését jól körülírja, ami így hamar közérthetővé válik. Sőt, az egyes szavak mélyebb értelmezéseibe is belemegy, így azt is megtudhatjuk, hogy akkoriban mit értettek alatta, vagy azt, hogy közszájon forognak-e a mai napig. A három legfontosabb a társas kompetenciák (Gemeinschaftsfähigkeit), a közösség/nép (Volk) és a társas érzület (Gemüt – a lélek legmélyebb rétege). Az autizmust Asperger és kollégái a Gemüt sérülésének tekintették, és azt tűzték ki célul, hogy a „menthetőnek”, „fejleszthetőnek” ítélt gyerekeket visszaillesszék a társadalomba, a „menthetetleneket” pedig kiemeljék onnan különböző intézetekbe, vagy elpusztítsák. Érdekes volt látni, ahogy Asperger autizmusfogalma hogyan fejlődött és formálódott ebben az egyre kegyetlenebb és nyomasztóbb miliőben. A nácik Bécsbe való bevonulása előtt még enyhébben fogalmaz, és óva inti kollégáit, hogy elhamarkodottan mondjanak ki súlyos diagnózisokat, még a pácienseivel kapcsolatban is sokkal együttérzőbb. Ám a Harmadik Birodalom és a gyerekeutanázia program egyre nagyobb előretörésével egyre radikálisabban, elítélőbben és keményebben fogalmaz a "menthetetlennek" bélyegzett gyerekekről.

Amellett, hogy Sheffer olvasmányosan és részletekbe menően tárja a tényeket az olvasója elé, azért is jó volt elmerülni a könyvben, mert nem foglal állást sem a nácizmus ellen, sem a nácizmus mellett, hanem mindkét oldalt megvizsgálja, sőt hármat, ha a ma élő orvosok véleményét is belevesszük Asperger kutatásainak létjogosultságáról. De ha ezt nem is számítjuk bele, akkor is ott vannak az áldozatok fennmaradt anyagai, a túlélők nyilatkozatai, és a náci rezsim tagjainak a saját munkájukról elmondott gondolatai. A szerző rajtuk keresztül adja át a tényeket, nem ítélkezik, nem elmondja, hogy „így történt és pont”, hanem megmutatja a részvevők által, hogy az olvasó önállóan juthasson egyéni végkövetkeztetésre. Ami lehet bármi, de mindenkinek a sajátja, ami a legnagyobb erénye a könyvnek.

Viszont az, hogy a sok tényanyag miatt néha kicsúszik a szerző kezéből a gyeplő, amivel összefogja ezt a temérdek anyagot, néhol megakasztja az olvasást. Ilyenkor könnyen elveszik az olvasó a nevek, események, esetleírások tengerében. Azonban hamar visszaveszi a képzeletbeli gyeplőt, és onnantól ismét jól lehet vele haladni.

Összességében az Asperger gyermekei egy olvasmányos ismeretközlő kötet, ami részletes kutatómunkával tárja olvasója elé az Asperger-szindróma kialakulásának gyökereit és a pszichiátriára gyakorolt hatását.

Ajánlom minden orvosnak, pszichiáternek és pszichológusnak, mert számukra igazán tanulságos olvasmány lehet, valamint azon olvasóknak, mint jómagam, akik érdeklődnek az autizmus fogalmának eredete iránt.

9/10

A könyvet az Európa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5015482480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása