Könyvkritika - Octavia E. Butler: Átváltozás (2019)
2020. február 10. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika - Octavia E. Butler: Átváltozás (2019)

Élni vagy veszni hagyni, ez itt a kérdés.

cover_atvaltozas.jpg

A kritika spoilert tartalmaz!

A Xenogenizis-trilógia első kötete, a Hajnal (kritikám a könyvről ITT olvasható) nagy kedvencemmé vált, így kíváncsian vártam, hová fejlődhet még tovább Butler víziója a folytatásban. Míg a nyitó részben a szerző bevezetett minket az általa megálmodott világba, azáltal, hogy egy embert, Lilithet tett meg főszereplőnek, aki az olvasóval együtt, fokozatosan döbbent rá az új körülmények adta lehetőségekre, és ismerte meg az emberiséget megmentő idegen fajt, az oankálikat. Ebben a kötetben ilyen ismertetőre már nem volt szükség, ezért mélyebb vizekre evezhetett. Elmerült az által alkotott világban azáltal, hogy egy mindkét fajhoz (ember-oankáli) tartozó konstruktot tett meg főszereplőnek, így a két faj látásmódja, gondolatai benne találkoznak, ezáltal mindkét fél jobban megérthető.

Évek teltek el az első rész történései óta, az emberek és oankálik visszaköltöztek a Földre, ahol kis közösségekben az általuk létrehozott ember-oankáli konstrukt gyerekekkel élik mindennapjaikat. A történet főszereplője azonban ezúttal nem Lilith, hanem a fia, Akin, akinek öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. Az oankálik és az ólojok annak az idegen fajnak a tagjai, akik megmentették az emberiséget a nukleáris holokauszt idején, ám ezért cserébe beolvasztották a génállományukat az övékbe. Ennek drasztikus hatásaként megjelentek az új, genetikailag módosított emberek, akik tökéletes harmóniában élnek az idegenekkel, míg az ellenállók tőlük szeparáltan, különböző falvakban és kisebb városokban próbálnak cserekereskedelemmel és fosztogatással boldogulni. Szaporodni nem tudnak, mivel az oankálik sterilizálták és megfosztották őket attól a „genetikai hibától”, amely majdnem a teljes kipusztulásukat okozta. Végső kétségbeesésükben ezért nehéz lépésre szánják el magukat.

Akin az első emberi nő szülte hímnemű konstrukt, ezért nagyon különleges, mivel kívülről teljesen embernek néz ki. Az ellenállók mindent elkövetnek azért, hogy újra szaporodhassanak, ezért végső kétségbeesésükben nehéz lépésre szánják el magukat: konstrukt gyerekeket rabolnak. Kisgyerekként Akin is ennek az áldozatául esik, és bekerül egy ellenálló faluba, ahol emberi kinézete miatt jól bánnak vele, és ezáltal megismer egy, a szüleiétől teljesen más álláspontot, amit ugyanúgy magáénak érez. Talán emiatt és az emberi külseje miatt folyamatosan vívódik benne az ember és az oankáli, és ez vezeti el ahhoz a döntéshez is, hogy segíteni akar az embereknek új otthont találni.

Ez a kötet még mélyebben belemegy azokba a komoly filozófiai kérdésekbe, amiket a szerző már az első kötet során is feltett. Mi tesz egy embert emberré? Miért viselkedünk úgy, ahogy? Miért félünk attól, ami más? De ezek mellett újakat is megfogalmaz, amik közül a legfontosabb: Miért félünk a változástól? Miért nem tudja az emberiség elfogadni, hogy változásra van szükség, és nem maradhat fent, ami régen elromlott? Ehhez kapcsolódva az volt a legmegdöbbentőbb az emberi társadalom szerveződésében alig pár évvel a Földre való visszaköltözés után, hogy az ellenállók a kis falvakban kezdtek ugyanúgy országok, de inkább rasszok, népcsoportok szerint rendeződni, mint régen, és sokszor szemben álltak egymással, és leginkább nőket raboltak a másiktól. Még csak meg sem próbáltak egy fikarcnyit sem változtatni a szokásrendszerükön. Mert azt hagyján, hogy nem kértek az oankálikkal való együttélésből, de mereven ragaszkodtak a régi életükhöz még azután is, hogy egy atomháborúban majdnem kipusztították magukat, és már pár év után mutatkoztak jelei, hogy a régi rend fenntarthatatlan. Ezért részben megértettem, hogy az oankálik miért mondtak le az emberiség ezen részéről, másrészt Butler ezzel ijesztő görbe tükröt állított a mai társadalom elé.

Az eredetileg 1988-ban megjelent Átváltozás ma is aktuális problémákkal foglalkozik. Az időtállóságát példázza például az a rész, amikor a műanyagok mérgező hatásaira és hosszú bomlásidejére hívja fel a figyelmet a kémiai anyagokat érzékszerveivel elemezni tudó Akin által. A műanyagkérdés napjaink problémája, amivel a 80-as években még nem nagyon foglalkoztak, mert nem volt elterjedve ilyen nagy tömegben. Butler viszont előre látta, mintha a jövőbe tekintett volna.

Összességében az Átváltozás mélyebbre hatol az emberiség és idegen fajok együttélésének témájában, mint a Hajnal. A lefektetett alapokat tovább fejlesztve növeli a tétet, miközben ugyanolyan igényes szépirodalmi nyelvezettel tárja ezt az olvasó elé, hogy minden szavát öröm olvasni, még akkor is, ha a tanulság nem feltétlenül reményteljes.

10/10

A könyvet az Agave Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7615454016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Takika 2020.02.10. 07:41:07

Márciusban jön a harmadik rész, gondolom szólt róla az Agave :)

Luthien Lovemagic 2020.02.10. 21:26:43

@Takika: Igen :) Kritikában azért nem említettem, mert a befejező rész bejelentése előtt íródott. Utólag nem módosítottam, de várom a Hibrideket nagyon :)