Könyvkritika: Jakupcsek Gabriella: Nagy levegő - Aki megáll, elsüllyed (2019)
2020. január 24. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Jakupcsek Gabriella: Nagy levegő - Aki megáll, elsüllyed (2019)

A maga műfajában ez egy nagyon jó kis könyv

jakupcsek.jpg

Hihetetlen, mennyire jól tud esni az ember lelkének egy jó kis beszélgetés. Mert ez a könyv végülis az, egy könnyed csevegés, amely nagyon is fontos témákat érint, nem merül el mélységében bennük, de csak annyira felületes, amennyire egy kávé mellett fecsegünk egy ismerősünkkel. Jakupcsek Gabriella jelenleg futó műsorát időhiány miatt nem nézem a tévében, azonban tartom annyira fajsúlyos személyiségnek a saját szakmájában, hogy kíváncsi legyek a véleményére, legyen az gasztronómia, metoo vagy bármi más. Elvből nem olvasok celebkönyveket, de mivel a szerző neve garancia volt számomra arra, hogy érzékenyen és intelligensen fog értekezni bármilyen témáról, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogy elolvashassam ezt a kiadványt. Nem is csalódtam, pontosan azt kaptam, amit vártam, okos és bölcs eszmefuttatásokat a legkülönbözőbb témákról, a könnyedebbektől a drámaiakig, kiváló szerkesztésben. Nem az volt a cél, hogy katartikus élményt kapjon az olvasó, hanem az, hogy elgondolkodtatva szórakoztasson, és ezt sikerült is megvalósítani, összességében olyan élmény volt, mintha egy tartalmas beszélgetést folytattam volna egy kedves ismerőssel, aki kevesebb, mint barát, de több, mint kolléga. A csajosságot a nagyon hangulatos  - és kellőképpen figyelemfelhívó – borító és az illatosított első és utolsó oldal szállította, a témákról pont annyi szó esett, hogy ne feküdje meg az ember lányának gyomrát, de ne is érezze úgy, hogy nem kapott semmit, amit magával vihetne belőle. A maga műfajában ez egy nagyon jó kis könyv.

A médiában gyorsan használódnak az emberek, sztárok jönnek, mennek, de Jakupcsek Gabriella már hosszú évtizedek óta a szakmában van, a legkülönbözőbb területein próbálta ki magát, mindenhol hozta a tőle elvárható minőséget, de az ő igazi műfaja a beszélgetés, amit nagyon magas szinten tud művelni. Ezúttal nem kérdez, hanem ő mondja el a véleményét különböző témákról, kedvesen, de határozottan, ahogyan szokta.

Nem éppen habos-babos témákat érint a szerző, van itt minden, a metoo, a halál, a házasságok felbomlása, az alkoholizmus és megannyi más, hétköznapi, de mégis drámai dolgok, amelyek mögött emberi sorsok vannak. Mert nem az a megoldás, hogy elfordítjuk a fejünket, ha komoly problémával szembesülünk, hanem szembenézünk vele és tájékozódunk róla, mert bármelyikkel bármikor találkozhatunk a saját életünkben, hiába gondoljuk azt, hogy velünk ez nem fordulhat elő. Dehogynem, mindenkinek vannak nehéz időszakai, veszteségei, problémái, amit kezelni, rendezni kell, minél előbb, annál jobb. Ezt persze könnyű mondani, hiszen aki éppen egy lelki gödör alján van, annak beszűkül a tudata, és nagyon nehezen jut el odáig, hogy segítséget kérjen, márpedig vannak olyan helyzetek, amikor ez a megoldás kulcsa. A könyv legnagyobb előnye az, hogy rendkívül kiegyensúlyozottan és pozitívan áll hozzá a problémákhoz, nem megoldást ígér, hanem finoman terelget arra, hogy mi magunk kezdjük el megoldani azokat. Nem mondanám segítő könyvnek, hiszen ahhoz nem elég szakmai, inkább az első lökést tudja megadni, ahhoz, hogy felismerjük, nekünk bizony van egy problémánk, amivel foglalkozni kell.

Nem mondanám felületesnek a témák tárgyalását, inkább csak nem lép túl egy beszélgetés keretein, meg tud döbbenteni, és fel tud rázni, de mélyre ásni nem tud, ez bizony egy ilyen műfaj, ha valaki ezzel tisztában van, remekül fog nemcsak szórakozni ezen a könyvön, hanem értékelni is fogja a benne foglaltakat. Mert igenis vannak olyan időszakok az ember életében, amikor egy baráti csevej rengeteget tud segíteni a lelkiállapotán, a cél nem az, hogy a problémát megoldják helyettem – azt nekem kell -, hanem az, hogy egyrészt meghallgassanak és okosan, engem nem megbántva elmondják a véleményüket. Ezért volt kellemes élmény belemerülni ebbe a könyvbe,  mert nem kioktatni vagy nevelni akar, hanem egyszerűen csak elmondja a szerző, hogy ő mit gondol bizonyos témákról, amelyeken jól el lehet morfondírozni, még akkori is, ha jelen pillanatban éppen engem nem foglalkoztatnak. Mert ugyan nagyon messze vagyok a nagymamaságtól – mert még gyerekem sincs -, de ettől függetlenül nagyon szerettem olvasni, hogy a szerző miként vélekedik erről, és a hétköznapokban miként küzd meg ezzel a nem kis kihívással. De ugyanez volt a helyzet például a gyerekek és az online világ kapcsolatáról, imádtam, mennyire kihangsúlyozza, mennyire fontos, hogy minőségi időt töltsünk a családdal.

Fontos mondatokra is rábukkanhatunk a sorok között, rá lehet csodálkozni az olyan mondatok igazságára, mint pl. „aki megáll, elsüllyed” vagy „a nagymamasággal mentális fröccsöt kapunk” vagy „tévedés, hogy bárki tudna olyan lenni, mint régen”. Ez a könyv nem váltja meg a világot, de mivel elég széles a témaválasztéka, mindenki talál benne olyat, ami akkor, amikor olvassa, úgy érzi, hogy neki szól, és ezért építkezni tud belőle lelkileg.  A hétköznapi rohanásban nagyon jól tud esni ez az alkotás, fel tudja tölteni az ember lányát, miközben rá tudja irányítani a figyelmét olyan témákra, amelyekkel amúgy nem foglalkozna. Egyáltalán nem tündi-bündi, de annál szerethetőbb könyv, ami nem hagy ugyan mély nyomokat, de kár lenne kihagyni az életünkből.

8/10

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8015421688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása