Képregénykritika - Marjane Satrapi: Persepolis (2019)
2020. január 16. írta: Luthien Lovemagic

Képregénykritika - Marjane Satrapi: Persepolis (2019)

Megrázóan őszinte, tele fájdalommal és fekete humorral.

satrapim_persepolis_72.jpg

Régóta érdeklődöm a különböző kultúrák iránt, amibe a közel-keleti is beletartozik, így mikor kiderült, hogy a Libri Kiadó új kiadásban jelenteti meg a Persepolist, nagy érdeklődéssel vártam, hogy a kezembe foghassam. Különösen az keltette fel a figyelmemet, hogy önéletrajzi ihletésű történetről van szó, amelyben egy perzsa kislány történetét ismerhetjük meg. Ezt azért emelem ki, mert nyugati (európai vagy amerikai) szemszögből több cikket, benyomást olvastam a közel-keleti népekről, de a saját szemszögükből eddig még soha. Ezért ez a kötet a képregényes köntös dacára igenis fontos könyv, mert olyan jelenleg is folyó politikai történések kiváltó okaira, előzményeire világít rá, amik ma is aktuálisak (migrációs válság).

Mardzsi ​tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti a börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre. A beilleszkedés azonban itt sem egyszerű, mert az eltérő szokásokkal nehezen tud megbirkózni, és erre még rátesznek egy lapáttal a fiúk és a zavaros identitású barátok. Ezért sehol nem találja igazán a helyét.

Már a fülszövegből kitűnt, hogy ez egyrészt egy útkereséstörténet, másrészt pedig egy történelmi/politikai utazás a múltba, aminek hatásai még ma is érezhetőek. Mindkettő hat egymásra, és fontos részei a történetnek, és egymás nélkül nem állnának össze egésszé. Mardzsi döntéseinek hátterében ugyanis a politikai viszonyok és az ebből adódó problémák állnak. Eközben életét a félelem, a gyász, a háború, a családtól való elszakadás, és a beilleszkedési szándék uralja, és mindezekkel a saját, egyedi módján birkózik meg.

persepolis.jpg

Emellett a Persepolis Irán vallási radikalizálódásának időszakába is betekintést enged, ahol mindennapos a politikai bebörtönzés, súlyosabb esetben a kivégzés, a nemi megkülönböztetés, a folyamatos ellenőrzés. Mindez végül egy háborúban csúcsosodik ki, ami romba dönt egy egész országot. Eközben az Európába küldött Mardzsi próbál beilleszkedni egy megváltozott szokásrendszerbe, ami egyrészt nagyon tetszik neki, és élvezi a szabadságot, másrészt nagyon hiányzik neki az otthona és a megszokott környezete, ami viszont minden Ausztriában töltött pillanatára rányomja a bélyegét. Ezért nem érzi otthon magát, viszont nem mehet haza, így lavírozik az emberek, helyzetek, lakótársak és lakhelyek között, és még a hajléktalanságba is belekóstol. Végül hazautazik, ám ott sem találja igazán a helyét, mert az általa jól ismert környezet megváltozott, és már ő maga sem ugyanaz. Az otthon maradt barátainak túl „európai” gondolkodású, ezért nem képes visszailleszkedni, Ausztriában pedig túl „iráni” volt, így aztán igazán sehová sem tartozik. Ám ennek ellenére mindig előre tekint, és nem kesereg a múlton, ami nagyon szimpatikussá tette számomra.

A téma komolyságát két dolog enyhíti: a rajzolás és a fekete humor. Előbbi egyszerű vonalvezetésű, és a fekete-fehér képek néhol gyerekrajz-szerűnek tűnnek. Ez azonban előnyére válik, mert a mondanivalójuk közérthető, és egyben kifejező. Még az erőszakosabb jelenetek sem véresek, ugyanakkor minden rajtuk van, ami szükséges az adott jelenet komolyságának megértéséhez.

torture-in-persepolis1.jpg

A néhol brutális vagy épp fájdalmas események okozta feszültséget oldó fekete humor végigvonul az egész történeten. A főszereplő végig úgy adja elő a történéseket, hogy nem egy helyen felnevettem, pedig semmi vicces nem volt az éppen aktuális helyzetben. Ez a másik előnye ennek a képregénynek: úgy adja át a történet tanulságát, hogy közben szórakoztatja is az olvasóját.

Összességében a Persepolis a témája miatt nem könnyű olvasmány, viszont a rajzolás és humor tompítja az események élét, ami által egy szórakoztató múltidézés lett a végeredmény a történelem egy olyan időszakából, amit a legtöbben csak nyugati szemszögből ismernek. Ez a közel-keleti nézőpontba is betekintés enged, ezáltal egy teljesen más világot nyit meg az olvasó előtt.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy különleges történetet olvasni egy fiatal lány útkereséséről, aki megélt egy forradalmat, amiben elveszítette a családja egy részét, túlélt egy háborút, és megpróbált beilleszkedni egy számára ismeretlen szokásrendszerbe, ahol nemigen fogadták tárt karokkal. Erőteljes, szemeket felnyitó olvasmány, amit legalább egyszer mindenkinek el kell olvasnia.

10/10

A képregényt a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6815405416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.