Jojo Nyuszi / Jojo Rabbit (2019)
2019. december 31. írta: Balmount

Jojo Nyuszi / Jojo Rabbit (2019)

 

10-18-19-jojorabbit1-e1571501579391.jpg

Ugrándozó Adolf Hitler egy kisfiú képzeletében? Naná, hogy ilyen is csak Taika Waititi fejéből pattan ki, aki korábban olyan filmekkel kápráztatott el minket, mint a Hétköznapi vámpírok, a Vademberek hajszája vagy a Thor: Ragnarök. Ezúttal sem hagyta cserben azokat, akik vevők a humorára, de nem feledkezett meg azokról sem, akik szeretik itatni az egereket. A Jojo Nyusziban benne van minden, ami az életet azzá teszi, ami: nevetés, sírás, fájdalom, szerelem, megbocsátás, törődés – és még sorolhatnám. Waititi elhozta nekünk minden idők egyik legeredetibb holokausztfilmjét, ami több szempontból is kilóg a jól megszokott sémából.

Tombol a II. világháború, azonban már egyre több jel utal arra, hogy a németek nem húzhatják sokáig. Ennek ellenére fanatizmusból még nincs hiány, és ez igaz a kis Jojo Betzlerre (Roman Griffin Davis) is, aki a fasiszta Németország iránti gyermeki vak lelkesedést testesíti meg. A Hitlerjugend büszke tagja, továbbá édesanyja, Rosie (Scarlett Johansson), szintén egy látszólag befolyásos státuszban levő személy a nácik között, aki szintén hű(nek tűnik) a Harmadik Birodalomhoz. Azonban a dolgok sokkal árnyaltabbak ennél. Kiderül egy nap ugyanis, hogy Betzlerék otthonában van egy titokzatos lakó, aki nem más, mint egy bújtatott zsidó kislány, Elsa (Thomasin McKenzie). Jojo édesanyjának féltve őrzött titka volt ez, mert tudta, hogyha bárki tudtára jut (beleértve a fiát), abból jó nem sülhet ki.  A sors viszont úgy hozza, hogy kis hősünk rátalál a rejtőzködő vendégre, és innentől kezdve csakis rajta múlik, hogy ki marad életben és ki nem.

313003_1569537550_9262.jpg

A holokauszt, főleg az Oscar közeledtével, egy nagyon jó kis téma azoknak a filmeseknek, akik a szakmai elismerésre pályáznak. Van, aki lehoz egy polkorrekt iparos munkát, de akadnak olyanok is, mint Taika Waititi, akik készek arra, hogy hozzáadjanak valami újat ehhez a szemlátomást csontig lerágott kérdéskörhöz. Az egyik legfontosabb erénye a Jojo Nyuszinak, hogy mer viccelni. És nem, nem gyalázza meg a korszak komolyságát és súlyát, hanem amellett, hogy szembesít a szörnyűségekkel, képes felüdíteni a nézőt. Sok esetben ennek egyensúlyozása gondot okoz, de itt tökéletesen működött az érzelmi töltetek adagolása.

A film egyik legegyedibb vonása Jojo képzeletbeli Hitler-pajtása, akit maga a rendező testesít meg. Ahogy minden gyereknek, Jojonak is van egy példaképe, akire felnézhet, és akiért rajonghat, csak mivel rosszkor élt rossz helyen, nem Ronaldo vagy Messi volt a minta, hanem a Führer. Érdekesen boncolgatja a film „kettejük” kapcsolatát, és leginkább itt rajzolódik ki az a karakterív, amit a fiúcska bejár.

313003_1571391918_4535.jpg

Ahhoz viszont, hogy az út, amelyet a figura bejár hiteles legyen, elengedhetetlenek a jó színészi alakítások. Itt elsősorban Johansson és Griffin játékát emelném ki, ahol talán az utóbbinak még nehezebb feladata volt. Johansson egy szerető anya, és emellett egy igazi humanista. A színésznő idén hatalmasat nőtt a szememben, mert az (egyébként tök szórakoztató) akcióhősös oldala után egy emberibb és komplexebb arcát is megmutatta (Házassági történet, na meg ez). Ha idén nem kap Oscar-jelölést, akkor nincs igazság a Földön, de úgy gondolom emiatt felesleges aggódni. A valójában is tizenkét éves Griffin előtt azért állt nagyobb kihívás, mert köré építették fel a teljes cselekményt, és nagyrészt a benne lezajló változások álltak a fókuszban. Ez pedig még egy profi színésznek sem egyszerű megfelelő hitelességgel prezentálni, nemhogy egy gyereknek. Griffin ennek ellenére könnyedén megbirkózott a feladattal, és győzött. Legalábbis nálam mindenképpen.

313003_1571391889_9258.jpg

Olyan jó látni, hogy mindig van valami új és forradalmasító faktor egy adott műfajban, és nem kell századjára is ugyanazt végignézni. Persze sok esetben ez nem így van sajnos, de mindenképpen meg kell becsülnünk ezeket a drága gyöngyszemeket. Számos mai dráma nagy hibája, hogy elmarad a katarzis élménye – a Jojo Nyusziban kapunk abból is rendesen. Nem rugaszkodik el "Mel Gibson-i” hatásvadászatba, sem giccsbe, hanem rendkívül személyes módon rántja be a nézőt a kis világába, ami alapjába véve, történelmi szempontból reális, de valahol nagyon idealista. De ezért ne haragudjunk rá, hanem szeressük, mert néha az apró kis csodák tesznek egy alkotást emlékezetes mesterművé.

10/10

 A Jojo Nyuszi filmes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2615373540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.