Könyvkritika – J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek (2019)
2019. december 17. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek (2019)

Tolkien apó karácsonyi meséi

December huszonnegyedikének éjszakája mindannyiunk számára különleges ünnep, ám a Tolkien-famíliának még inkább annak számíthatott: a gyerekeknek az ajándékok mellé maga a Mikulás küldte személyes üdvözletét. Hihetetlennek hangzik, ugye?

j_r_r_tolkien_karacsonyi_levelek_borito.jpg

Nos... A valósághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy minden alkalommal Középfölde szülőatyja töltötte be a Nagyszakállú szócsövének szerepét. Az első különleges levelet az akkor hároméves John vehette át 1920-ban – ebben kezdte elmesélni vénséges barátja, mennyi minden történik vele messzi otthonában. A szerző gyakran önnön kezével készített képeslapokat csatolt az üzenetekhez, melyek a rendhagyó beszámolók egy-egy jellegzetes eseményét szemléltették. Ahogy újabb tagokkal gyarapodott a család, úgy sokasodtak az északi-sarki bélyegzővel ellátott, díszes borítékok, a kitalált, az idő előrehaladtával némileg átalakuló világ pedig egyre csak terebélyesedett.

kepeslap_01.jpg

Képeslap Christopher részére 1934-ből

A fantasy koronázatlan királya ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: rögtön egész kis univerzumot alkotott történetei köré a szereplőknek saját nyelvet, valamint ábécét kidolgozva. Kezdetben a csetlő-botló jegesmedve, Karhu csal széles mosolyt arcunkra ügyetlenkedéseivel, míg Hóember kertészként a jégvirágokat gondozza – később viszont már arról olvashatunk, miként vívott ádáz csatákat a Télapó a komisz fekete koboldok szinte végeláthatatlan seregeivel szemben. Mikor megfújja kürtjét, szövetségesei gyorsan segítségére sietnek, és együtt páholják el az aljas csínytevőket. Hamar jókedvre derülhetünk hát a leveleket olvasva, az utolsó példányok hangulatára azonban kérlelhetetlenül rányomta bélyegét a közeledő háború előszele.

kepeslap_02.jpg

„Mit gondoltok, ezúttal mit művelt a szegény, jó öreg medve? Nem csinált olyan nagy bajt, mint amikor elpazarolta azt a sok szép fényt. Viszont lezuhant a főlépcső tetejéről egészen az aljára.”

Igazán példaértékűnek tartom azt a viselkedést, amit Tolkien apó tanúsított legféltettebb kincsei iránt: a szeretet ilyesfajta megnyilvánulására sajnos kevés példa akad manapság. Biztosra veszem, hogy ez a kedves kis könyvecske meg fogja melengetni még a legfagyosabb szíveket is!

10/10

***

A kötetet a Magvető Könyvkiadó ajánlotta fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr515341478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.