Könyvkritika: Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen (2019)
2019. november 22. írta: chipolino

Könyvkritika: Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen (2019)

„Édesanyám, egyetlenem, nincs boldogság a Földön, de ne is legyen.”

nincs_es_ne_is_legyen.jpg

Szvoren Edina legutóbbi, nagy sikerű Verseim című kötete után várható volt, hogy megnő az érdeklődés az írónő korábbi munkái iránt is. A Magvető Kiadó most adta ki újra az eredetileg 2012-ben megjelent második kötetet, ezzel teljessé téve a szerző könyveinek gyűjteményét a kiadó gondozásában. A kötet 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, és mélyen emberi, pontos leírásaival, a hétköznapi, ismerős sorsok megjelenítésével valóban érdekes és nyugtalanító olvasmány.

A kötet tizenegy novellát tartalmaz, amelyek csak lazán érintkeznek egymással (néha egyetlen novellán belül is több történetet olvashatunk, vagy ugyanazt több szemszögből); egyedül a Folt és a Dé halála között van konkrét kapcsolat. Összeköti a történeteket, hogy a szereplők a legtöbbször boldogtalan, fásult, valamiben hiányt szenvedő emberek, akik próbálnak kiutat találni, élni az életüket, mégis beleragadnak ebbe a nyomasztó légkörbe. Az elbeszélői nézőpont nagyon változatos; olvashatunk egy kamaszfiú szemszögéből, különböző élethelyzetű kislányok, egy anya, férj és feleség stb. szemszögéből is.

A történetek légköre elég nehézkes, fojtogató; mintha minden szürkében játszódna, nem nagyon éri fény a szereplőket. A középpontban mindig az ember, az emberi kapcsolatok rezdülései, drámái állnak, leginkább a családi kötelékek, amelyben itt a legtöbben kiszolgáltatottak a környezetüknek. Anya-gyermek, férj-feleség viszonyok, amelyeknek megvannak a maguk szépségei és gyötrelmei, ezekben az írásokban azonban inkább csak a vágyott harmónia jelenik meg. Valami miatt mindenki kilóg kicsit a sorból, mindenki küzd azzal, hogy beilleszkedjen, hogy átlagos legyen, hogy egyszerűen csak boldog legyen. Ebben a világban a boldogság (vagy akár csak az elégedettség) olyan ajándék, ami csak keveseknek adatik meg. Mindenki be van zárva a saját gondolatai közé, ahonnan nem találja a kiutat, ha pedig megtalálná, valószínűleg megijedne a változástól, a meg-nem-érdemelt lehetőségtől: nincs, és ne is legyen.

Nincsenek nagy történések, nincs bonyodalom és nincs katarzis; hétköznapi életekbe pillantunk be pár pillanat erejéig, aztán már megyünk is tovább – mintha végigjárnánk egy körfolyosós házon, és minden kulcslyukon belesnénk egy kicsit. Nem könnyű olvasmány a kötet, mert az élet szépsége sehol nem jelenik meg benne, és ezt a lehangoltságot ilyenkor ősz végén az egyébként is szomorú időjárás még fokozza is. Nekem a legjobban talán a Papírsárkány című írás tetszett, amelyben egy lány és nővére édesapjukkal mennek a lovira; ez elég megrázó, ugyanakkor szép kerek történet.

A kötet olvasása során végig az járt a fejemben, hogy azért nem csak ilyen oldala van az életnek; hogy igenis van öröm és boldogság, és hogy milyen borzasztó lehet úgy élni, hogy az ember csak a rosszat veszi észre maga körül. Nincs, és ne is legyen ilyen életünk – Szvoren Edina ezekkel a történetekkel megmutatja azt, hogy miért kell értékelnünk az élettől kapott ajándékokat, a szeretetet, a sikereket, és minden jó dolgot, amiért érdemes tenni, érdemes kilépni a szürkeségből.

7/10

A kötetet a Magvető Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9015310400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.