Könyvkritika: Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve (2019)
2019. november 20. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve (2019)

Nem volt könnyű nőnek lenni a 19.-20. század fordulóján

szecsi_noemi.jpg

Nem volt könnyű nőnek lenni a 19. - 20. század fordulóján. Nyilván ma sem az, de dédanyáink teljesen más problémákkal küzdöttek, mint manapság mi, lányok. Ugyanakkor a női test és lélek alapvetően nem sokat változott, ugyanúgy szembe kellett nézniük a különféle női bajokkal, a házasélet szépségeivel és gyötrelmeivel, valamint az öregedéssel. Csak amíg nekünk rendelkezésünkre állnak a modern orvostudomány vívmányai, addig ezeknek az asszonyoknak jóval nehezebb körülmények között kellett gyógyírt találniuk az egészségügyi problémáikra. Nézzünk egy egyszerű példát: ha én ma úgy gondolom, hogy szakember segítségét kérem a lelki gondjaim enyhítésére, elmegyek a háziorvosomhoz, akivel megbeszélem, hogy mi a baj, és milyen szakembert szükséges felkeresem a gyógyulás érdekében. Na most, akkoriban,  nem is olyan régen, még nem létezett olyan, hogy  pszichiáter vagy pszichológus, a századfordulón hisztériásnak tartották azt a nőt, akit ma depressziósnak mondanánk, és jó esetben beutáltak némi gyógyfürdőzésre és nyugtatót kapott, súlyosabb esetben egyszerűen bezárták egy elmegyógyintézetbe. Miközben a test gyógyítására meglepően modern eljárásokat alkalmaztak, a lélekkel nem sokat törődtek az orvosok. Persze ez alól is voltak kivételek, de akkoriban egyszerűen nem tartott ott a tudomány, hogy a felmerülő lelki problémákat kezelni tudják. Ráadásul teljesen más megítélés alá estek az egyszerű és az úrinők. Ma már nagyon megdöbbentő az, hogy előbbiekkel nem sokat törődtek, merthogy ők úgyis bírják a gyűrődést, miközben a városi, jó anyagi helyzetben lévő asszonyok betegségeinek kiszolgálására teljes iparágak épültek ki. Tabuk nélkül mutatja be nekünk Szécsi Noémi a korszakot női szemszögből nézve. Mindezt egy nagyon érdekes módon, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő feljegyezései alapján kaphatunk képet a különböző társadalmi osztályba tartozó asszonyok életéről. Így mindvégig sikerül fenntartani az olvasó érdeklődését az egyébként nagyon változatos témákra vonatkozóan, hiszen így a tudományos háttér bemutatására is kiváló alkalom nyílik közérthető formában.

Hugonnai Vilma életútja pontos lenyomata saját korának. A jól nevelt  úri hölgy annak rendje és módja szerint fiatalon férjhez ment egy nála jóval idősebb földbirtokoshoz, és hamarosan megszületett a kisfia, György. Azonban az ifjú asszony fellázadt a sorsa ellen, otthon hagyta férjét és kisfiát, és beiratkozott a zürichi orvosi egyetemre, ahol le is diplomázott. Aztán hazajött, elvált, újra férjhez ment és dolgozni kezdett. Azonban hosszú évekig csak bábaként tevékenykedhetett, csak diplomája honosítása után kezdhette el orvosi praxisát. Erős akaratú asszony volt, aki következetesen járta végig az akkori értelemben vett modern nő útját, és akinek orvosi feljegyzéseiből most kirajzolódik előttünk a századforduló kora.

Szécsi Noémi nagyon okosan mindig egy bulvárszagú történettel kelti fel az érdeklődést egy téma iránt, hogy aztán alaposan körüljárja azt, így rengeteg információra tehetünk szert a legkülönbözőbb tárgykörben. Így többek között megtudjuk, milyen eszközöket használtak akkoriban a nők a menstruáció időszakában, milyen nehézségek árán préselték magukat bele dédanyáink a fűzőjükbe, illetve mekkora harcot folytattak azért, hogy tanulhassanak. Ma már nagyon furcsa, hogy a nők teljesen alá voltak vetve a férjüknek, egyenjogú kapcsolatról szó sem volt, a gazdagabb hölgyek nem dolgozhattak, és sokáig megvetéssel néztek azokra a nőkre, akiknek nem az volt elsődleges, hogy férjhez menjenek és gyereket szüljenek, hanem saját életüket akarták élni. A nőgyógyászati vizsgálatok finoman szólva is nehézségekbe ütköztek, hiszen az orvosok gyakorlatilag csak a hölgyek által elmondottak alapján tudták megállapítani a terhességet, hiszen a női szemérmet nem sérthették meg, többek között ezért lett egyre nagyobb a kereslet az olyan orvosnők iránt, mint amilyen Hugonnai Vilma volt.

Az első magyar orvosnő egyébként meglepően modern nézeteket vallott az orvoslás különböző területein,  mivel  akkoriban még nem léteztek  pl. külön nőgyógyászok, az általános orvosok látták el ezt a feladatot is. A szexualitásról, ami akkoriban még hatalmas tabu volt, azt vallotta, hogy a világ legtermészetesebb dolga és a hölgyeknek is jár a gyönyör, nem csak fogamzóképes korban, hanem a menopauza idején is. Ez a felfogás akkoriban forradalminak számított, hiszen egy negyven éves nő már láthatatlannak minősült, öregasszonynak, akit megszóltak, ha vidám ruhákban mert járni. Kivételek természetesen akkoriban is voltak, a 80 éves Prielle Kornélia például bevállalta a botrányt, és feleségül ment egy nála jó pár évtizeddel fiatalabb férfihoz, de a nagy többség csendben belenyugodott, hogy eljárt felette az idő.

A szépségápolás akkoriban is nagyon fontos volt egy nőnek, ahogyan a divat is, amelyet Erzsébet királyné, azaz Sisi, valamint az éppen aktuális színésznő sztárok diktáltak. Azonban az erényükre nagyon kellett vigyázniuk, hiszen egy úrilánynak szüzen kellett férjhez mennie, és mai szemmel nézve megdöbbentően nagy volt a veszélye annak, hogy belehal a szülésbe, még a főúri dámák között is. Frivol témákat elemezget ez a könyv, egyáltalán nem bulvár stílusban, sőt, nagyon is komolyan utánajárt a szerző olyan tényeknek, amelyekről eddig nem igazán lehetett tudni. Érdekes és értékes kiadvány, nagyon sok apró női titokra derül fény belőle.

10/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9115306438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.