Képregénykritika: Joss Whedon: Buffy a vámpírok réme – A gimi maga a pokol (2019)
2019. október 17. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Joss Whedon: Buffy a vámpírok réme – A gimi maga a pokol (2019)

Avagy Buffy az okos eszközös ráncfelvarrás után

covers_557163.jpg

 

Szeretem a vámpírokat, és természetesen minden olyan film, sorozat, könyv, képregény érdekel, amely ezeket a mitikus vérszívókat jeleníti meg. Az első találkozásom ezekkel a rémekkel kamaszkoromban volt. Akkoriban nagyon menő volt – legalábbis az én baráti körömben – a Dracula 2000 című film. Annyira szerettem Gerard Butler alakítását, hogy a főiskolán már tiltólistára került a tetőtéri klubhelyiségben, ez a valamelyest azért túlértékelt vámpírfilm. Az igazság az, hogy hetente legalább egyszer megnéztem. Igaz, hogy hébe-hóba előkerült egy Penge rész is, ami ugyan csak a kedvenceim közé tartozik vagy ott van Neil Jordan mesterműve az Interjú a vámpírral. De az igazi rajongásom nem itt kezdődött. Valamikor az Amerikai Pite-láz idején egy beszélgetés során szóba jött, hogy az a bizonyos zenetáboros leányzó játszott valami vámpíros tini sorozatban, és ott sem volt éppen hétköznapi karakter. Na én így kerültem először kapcsolatba a Buffy a vámpírok rémével. Aztán még a középiskolás éveim alatt megismerkedtem több vámpír regénnyel, egy akkori iskolatársamnak hála faltam az úgynevezett klán regényeket. Akkoriban úgy véltem, mindent tudok a vámpírokról, aztán ezzel el is voltam egy jó darabig. Mígnem egyszer csak a pokol legmélyebb bugyraiból felköhögte egy kiégett démonkirály ezt a Twilight őrületet. Amiről igazából hallani sem akartam. Sajnos ebben a szirupos elsatnyult „vámpírkodásban” el is ment a kedvem a vérszívóktól. Ezért igazán kapóra jött nekem a Panelkalandor legújabb képregénye, amely talán újra meghozza a kedvemet a hegyes fogú éjjeli ragadozókhoz.

 

Buffy egy átlagos tinédzser egy átlagos gimnáziumban. Legalábbis első ránézésre, csak kevesen tudják, mi is a kamaszlány igazi feladata. Vadászként minden éjjel vásárra viszi a bőrét, hogy megvédje Sunnydale városának lakóit, akik természetesen semmit nem tudnak erről. De Buffy legnagyobb szerencséjére a temérdek természetfeletti ellenség mellett akad pár barát is, akiknek hála, a vámpírvadász néha átlagos tininek érezheti magát.

 

Meg kell mondjam, hogy első ránézésre beleszerettem ebbe a kiadványba. A színek, a rajzok és a stílus valami olyan mesés elegyet ad, hogy nem egy kollégám kapott kedvet a képregény beszerzéséhez, miközben igazi glória fényben ragyogva kiemeltem a kiadványt a dobozból. Egy kemény táblás ragasztott kötet érkezett a postán, igazán impozáns és sokatmondó borítóval. Amikor belelapoztam, az egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy színes oldalakat forgatok. Valahogy el sem tudtam volna képzelni Buffy világát színek nélkül. Az igazi prémium factor akkor ütött be, amikor kezem közé került a kötetbe ragasztott könyvjelző. A kiadvány gerincének tetején árulkodó jelzés szerint egy nagyszerű sorozat nyitó darabja ez a csodás kötet. A külföldön már bizonyított széria első négy részét tartalmazza, valamit egy extra történetet és egy igazán remekre sikerült több oldalas galériát, tele a Buffy univerzum ikonikus szereplőivel.

 

66622115_472204903354692_3589037997258964992_n.png

 

Az első, ami megfogott a kötet kapcsán, a modernség. A készítők igazán remek módon nyúltak a régi alapanyaghoz, így szerintem nagy vonalakban két csoportra osztható olvasótábort sikerült egyszerre megszólítani. Aki ismeri az eredeti sorozatot, annak azért fog tetszeni, aki most hall először a tini vámpírvadászról, annak pedig az újdonság varázsa miatt lesz a szíve csücske. Nagyon jól eltalált arányok miatt a kötet retro hangulata érződik a régi motorosoknál, annak ellenére, hogy egy csomó dolog új benne. A borítót látva ugyan még voltak kétségeim, ahol is az imádott Buffy az örökös fegyvere mellett másik kezében egy okos telefont szorít. Itt azért eszembe jutott a kamaszkorú múltbeli énem, akinek, ha most elmondhatnám, hogy a jövőben sorozatot nézhet a telefonján, biztos kiröhögne. De szerencsére nagyon jól működik ez az okos eszköz áradat, amely az olvasóra vár. Érdekes módon kifogástalanul belesimulnak a régi karakterek ebbe az új környezetbe. A mobiltelefonnal szerencsétlenkedő vámpír jeleneténél hangosan felnevettem. Váratlan fordulat volt számomra, hogy Buffy világa ennyire jól funkcionál az üzenetküldő alkalmazások korában.

 

A történetet szemlélve érdekes, hogy minden olyan gyorsan történik. Talán a modern környezet okozza, vagy a képregényes forma miatt, de olyan dolgok történek meg pár oldal alatt, amelyre a régi sorozat több részt is szánt. Viszont az az oldal kifejezetten tetszett, ahol zanzásítva láthatunk pár epizódot egyben. Valahogy a mágia ábrázolása is sokkal erősebb, RPG szlenggel kifejezve a mágiát használó karakterek jobban tápoltak, mint a sorozatbéli alteregóik. De ezzel igazából semmi baj sincs. A képregény kissé punkosra sikeredett Willowját egyszerűen imádtam. Saját neméhez vonzódását pedig olyan természetesen sikerült ábrázolni, hogy ezért külön dicséret illeti a készítőket. Örömmel fogadtam, hogy Buffy univerzuma tolerancia terén is modernizálódott. Konkrétan senki sem akadt fenn azon, hogy két lány csókolózik a gimi folyosóján. Ez az egyszerű, de nagyszerű jelenet teljesen lenyűgözött. Visszatérve a karakterekre, a főbb szereplők sok tulajdonságot hoztak át a képernyőről, így a régi rajongóknak nem lesz nehéz dolguk a felismeréssel. Az új olvasók pedig könnyűszerrel tudnak azonosulni a szereplőkkel, hála a modern környezet hozta újításoknak. A főhős, imádott Buffynk ugyanaz a kamaszkori problémákkal küzdő tinilány, mint a sorozatban. De be kell, hogy valljam valahogy több tüzet éreztem ebben a képregény figurában, mint az „eredeti” színésznőben. Ha már szóba került a színésznő, aki még az Agymenők záró évadjában is szerepet kapott. Igazán nyerő húzás volt a magyar kiadó részéről, hogy a vámpírvadászt szinkronizáló Mezei Kitty előszavával nyitották meg a magyar nyelvű képregény sorozatot.

 67729869_486155158626333_5610907226379124736_n.jpg

 

Egy érdekes és mondjuk ki nyíltan, hasznos téma is megjelenik a képregény lapjai között. Igaz csak halványan, de tetten érhető nem egy komoly téma, mely a mai fiatalokat is érint. A kötet több oldalt használ fel arra, hogy bemutassa, hogyan kommunikálnak a gimnazisták az okos eszközökön. Ezek az oldalak nagyon tetszettek, főleg a rajzok „technikai” megoldásai nyerték el a tetszésem, de a mondanivaló sem elhanyagolható. A spoiler veszély miatt csak annyit mondhatok, hogy a virtuális és a valós világ szétválasztása bizony Buffy világának tinédzserei számára sem egyszerű. A telefonos jelenetek annyira tetszettek, hogy erősen gondolkodom, csoport foglalkozásokon is használni fogom ezt a remek képregényt. Hiába egy szociális munkás még vámpírok között is a társadalmi problémákat keresi.

 

Buffy felújított története  hozta azt, amit elvártam tőle. Jól szórakoztam olvasás közben és felpörgette a már sokat emlegetett nosztalgia hangulatot. Elérte, hogy újra rajongani kezdjek egy vámpírvadász tini kalandjai iránt. Azt hiszem, ideje lesz előszednem a vámpír klán regényeket és alkalomadtán újra megnézem a Dracula 2000-ret. Addig mindenesetre muszáj lesz lekötnöm magam, míg újra olvashatok Buffy modern szabású kalandjairól.

 

10/10

A képregényt a Panelkalandor jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4015225464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.