Könyvkritika – Philip K. Dick: Lenn a sivár földön (2019)
2019. október 08. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika – Philip K. Dick: Lenn a sivár földön (2019)

Apró idegenek, egy kétbalkezes ihlető, a múltba menekülő felnőttek és még sokan mások

9789634195832.jpg

Az alcímből kitűnik, hogy a sci-fi zsánerén belül színes skálán mozgó novelláskötetről van szó. Mind a főhősök, mind ötletek, mind pedig a végkövetkeztetések tekintetében. Ami viszont mindben közös, az a magas minőség és az egyedi hangulat. Mind a tizenhárom történet egy-egy külön kis világot alkot, amikben megmutatkozik egy-egy szelet Dick zseniális fantáziájából. Némelyik írásnálnál (A koponya, Az utolsó mester) éreztem kisebb megingást, hirtelen szemszögváltás és némi kapkodást. Ezektől az apróságoktól eltekintve a kötet minden abszurdságával és őrületével együtt zseniális.

Mélyebben belemenve a tartalomba, a történetekben sokféle téma jelenik meg, amikben közös, hogy nagyon érződik rajtuk a hidegháború hatása. Általuk némiképp egy nem amerikainak is átérezhetővé válik, hogyan gondolkodtak akkoriban az emberek, mit éreztek és legfőképpen az, hogy mitől féltek. Az írások többségéből leginkább a halálfélelem és az idegenektől való rettegés érződik, ami ’60-as években egyáltalán nem volt szokatlan. Ebből kifolyólag nem egy novellában megjelennek az atombiztos óvóhelyek vagy nukleáris támadás elleni óvintézkedések.

Emellett az előzőekhez kapcsolódóan nem egy történetben megjelenik az oroszoktól és általuk az ismeretlentől való félelem is. Vagy éppen a nem emberitől (állatoktól, földönkívüliektől) való rettegés. Az emberi elme sötét bugyrai, az őrület is meg-megmutatkozik egy-egy novellában. Történetmesélés közben Dick előszeretettel foglalkozik a psziché dolgaival, teszteli a szereplői reakcióit az általa kitalált eseményekre, illetve azt, hogy az adott szituációban milyen döntéseket hoznak. Főszereplői ebből kifolyólag zömében antihősök, akiken keresztül ezt a kísérletező szándékát jobban érvényre tudja juttatni.

Fentebb már említettem, hogy nagyon sokszínű témákat dolgoznak föl a kötetben szereplő írások, amire hoznék néhány példát. Az egyik ilyen az ismeretlentől való félelem. Ez jelent meg például a Kolóniában, ahol a szereplők egy idegen bolygón veszik fel a harcot egy olyan fajjal, amit a speciális tulajdonsága (Spoiler! bármit lemásolnak) miatt lehetetlen legyőzni. Itt nagyon jól megmutatja a szerző, hogy milyen sokféle reakciót mutathat az ember ugyanarra a jelenségre, a közönyösségtől az őrületig. Ugyanezt a témát a Háború a zidiótákkal a humor és az abszurditás felől fogja meg. Dick másik gyakori témája az időutazás, amit iróniával fűszerezve dolgoz fel a Kétbalkezes Orfeuszban, vagy éppen csavarosan a Fizetségben. Fontos szerepet kap még a hit kérdése, amit megkérdőjelez, vagy éppen vitatkozik a hagyományos istenképpel. Erre a legmarkánsabb példa A Rautavaara-Eset, ahol kiforgatja önmagából a megszokott istenfelfogást. De ott vannak azok a novellák, ahol állatok a főszereplők. Ilyen volt például a Ruug, ahol, mint az a novellához fűzött jegyzetből kiderül, Spoiler! a szerző saját kutyájának félelmeit írja meg a szemétszállítóktól. Ugyanehhez a témához kapcsolódik még valamelyest Az aranyember is, bár itt inkább a mutáns téma kap hangsúlyt, és annak dilemmája, hogy elpusztítsanak-e egy ilyen lényt, vagy hagyják életben.

Nehéz volt kedvencet választanom a novellák közül, mert sok volt közülük, ami elnyerte a tetszésemet. Végül kettő mellett döntöttem. Mivel egyik kedvenc témám az időutazás, így a Fizetség volt az egyik novella, ami nagyon megfogott. Minden részlete aprólékos tervezés eredménye, annyira tökéletes minden szava, hogy csak ámultam. Itt teljes valójában megmutatkozott Dick zsenialitása. A másik kedvencem a Háború a zidiótákkal. Ez a humorával és az abszurditásával vett meg magának. Itt egyszerűen azt éreztem, hogy PKD-nek teljesen elgurult a gyógyszere, és mire megtalálta, egy remek történet jött ki a kezei közül. Ezt én a magam részéről egyáltalán nem bánom, mert ezen a novellán szórakoztam a legjobban.

Összességében a Lenn a sivár földön minden elvárásomat felülmúlta sokszínűségével, hangulatával és a zseniálisan összerakott történetekkel. Ez a kötet Dick munkásságának egyik esszenciája, amiben megmutatkozik, hogy nem hiába lett a korának egyik kiemelkedő sci-fi szerzője.

9/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7015192244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.