Képregénykritika: Levi&Sinonimo: Királyok és keresztek 2. - Canes et lupi (2019)
2019. október 02. írta: FilmBaráth

Képregénykritika: Levi&Sinonimo: Királyok és keresztek 2. - Canes et lupi (2019)

Egy Árpád-házi herceg simán felér egy szuperhőssel

kiralyok_es_keresztek.jpg

Egy Árpád-házi herceg simán felér egy szuperhőssel. Avagy a magyar történelmi képregény nemcsak külsőségeiben tudja felvenni a versenyt a mostanában örvendetesen nagy számban megjelenő minőségi képregényekkel, hanem tartalmában is. Ráadásul a Királyok és keresztek sorozat nemcsak nálunk lett nagy siker, hanem egyre több helyen jelenik meg külföldön is. Emögött nyilván rengeteg munka van, az alkotók a minőségen túl odafigyelnek a marketingre is, a képregény mellé mobilapplikáció és kreatív ötletek sora is érkezett tőlük, az eredmény pedig nem is maradt el. Pedig elsőre nem tűnt egyszerűnek Imre herceggel a középpontban megjelentetni egy történelmi képregényt, aztán sikerült olyan jól felturbózni a karaktert és a történelmi tényeken alapuló sztorit, hogy az első részen csak ámulni-bámulni tudtam. Nagyon kíváncsian vártam a folytatást, hiszen feladták a leckét saját maguknak az alkotók, hozni kellett ugyanazt a szintet, ami örömmel jelentem, sikerült, sőt, sikerült levetkőzni a bemutatkozó rész gyerekbetegségeit, a második részben már nincsenek elírások, úgy jó, ahogy van. Akcióban továbbra sincs hiány, azonban most már megismerhetjük Imre herceg bölcsességét is, valamint a politika boszorkánykonyhájába is betekinthetünk, és ráadásul még István király is feltűnik a színen. Mindeközben rávetül a végzet árnya az ifjú hercegre egy gyászos jóslatnak köszönhetően, vagyis alakul a dráma is, miközben alapvetően még mindig a szórakoztatáson van a hangsúly, hiszen most sem maradunk csata nélkül, a humor és a pikantéria sem hiánycikk a sajnálatosan kevés számú oldalakon. Nekem nagyon tetszett, és remélem, minél előbb jön a következő rész (amihez már előre bekészítem a százas zsepit, mert már nagyon közel vagyunk a herceg életének szomorú végkifejletéhez), történelemrajongóként pedig örülök, hogy a képregény műfajában  (is) ilyen menő lett az Árpád-ház.

Imre herceg fényes győzelmet aratott, és miközben hazafelé tart, ellátogat atyai barátjához, Mór atyához, a győri bencés apátságba. Az új apát elítél egy boszorkányt, amit a herceg felülbírál, és a lányt saját táborába viteti, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert a vikingek vére felforr, és a hercegnek erős kézzel kell rendet tennie. Aztán amikor ilyen kalandok után hazaérnek Esztergomba, és kiderül, hogy a cseh király fondorlata miatt István király súlyos helyzetbe kerül, Imre természetesen másodpercig késedelem nélkül a segítségére siet...

Tatabányaiként imádtam, hogy szűkebb pátriámban játszódik a történet (Esztergom, Győr itt van a szomszédban), és leégett a bőr a pofimról, mert fogalmam sem volt arról, a pannonhalmi apátságban (ami szintén nincs messze tőlünk, mégsem jártam arrafelé évtizedek óta sajnos) a mai napig látható a történetben szereplő hatalmas királyi trón. Ebből is látszik, hogy hatalmas történelmi tudás rejtőzik a sztori mögött, a szerzők nagyon okosan és ügyesen csepegtetik az ilyen kulturális "kis színeseket", így szinte észrevétlenül teszünk szert érdekes információkra a korszakról. István király híres törvényeiből is kapunk egy kis okítást, ahogyan a nagypolitikai összefüggésekről is, egyáltalán nem tankönyvszagúan, sőt, nagyon is élnek a karakterek, a történet pedig erőteljesen pereg, egyetlen percig sem unatkozunk.

A vikingek kemény csávók, de sehol sincsenek egy Árpád-házi herceghez képest, most már ezt is tudjuk. Imre herceg ugyanis a kardot is jól forgatja, nemcsak a szavakat, ha a helyzet úgy kívánja, gondolkodás nélkül elveszi egy testőre életét. És egy szál semmiben is simán kenterbe veri Jason Momoát (lányból vagyok, naná, hogy ez is feltűnt), nagyon helyes, ránk fért már egy dögös magyar szuperhős, aki nagyon jól néz ki, helyén van a szíve és az esze, valamint a csatatéren sem vall szégyent. Szóval nagyon jól ki lett találva a karakter, akiből valószínűleg ugyanolyan nagy király válhatott volna, mint apjából, István királyból. A történelemből sajnos már tudjuk, hogy nem így lett, éppen ezért izgalmassá teszi a sztorit, hogy már feltűnnek az Imre herceg utáni idők főszereplői, Orseolo Péter, vagy Aba Sámuel. Miközben még teljes fényében ragyog a herceg, már gyülekeznek körülötte az árnyak, amelyek majdan elveszejtik.

Szintén érdekes vonás, hogy a keresztény herceg körül olyan pogány momentumok tűnnek fel, mint a csodaszarvas vagy a szép, de veszélyes boszorkány. A tónus egyre sötétebb lesz ugyan, de ezen a hangulaton sokat javít a humor, amelyet főleg Halfdan, a varég (viking) testőrvezér szállít, de az sem utolsó jelenet, amikor a szent életű bencés atya elkezd hihetetlenül viccesen átkozódni, amit Imre herceg meglepően jó humorérzékkel reagál le. A viking problémamegoldás utánozhatatlan, akárcsak István király és Imre herceg egy húron pendülése. Hihetetlen mennyi minden fért bele ebbe a sajnálatosan rövid képregénybe, nemcsak a látvány lenyűgöző (olyan érzése van az olvasónak, mintha ő maga is a történet részese lenne, a csata közepén érzi magát és együtt lélegez a szereplőkkel, nagyon filmszerű a hatás), hanem a tartalom is. Atyaég, mi lesz itt, ha sorra kerül az összes Árpád-házi király? Nagyon jó ez a sorozat, remélem, minél tovább fog tartani!

10/10

A képregényt a Szenzár Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4515185102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.