Könyvkritika - Miriam Toews: Nők beszélgetnek (2019)
2019. szeptember 18. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika - Miriam Toews: Nők beszélgetnek (2019)

„Nők vagyunk, és nincs hangunk.”

1733260.jpg

Amikor először olvastam a fülszöveget, azonnal felderengett, hogy olvastam arról a támadássorozatról, amit a könyv feldolgoz. Már akkor megrendítettek a történtek, de egészen mostanáig nem tudtam rávenni magam, hogy részletesebben olvassak a témáról. A regény hangulatában kicsit a Lányok csöndjére hasonlított, többek között abban is, hogy szintén fiktív helyszínen játszódik. A különbség annyi, hogy ezt a regényt a valóság írta és mondatta el a szerzőjével. Egy nagyon lényeges közös pontjuk van, az, hogy a nőknek egyik regényben sincs szavuk. Ezt jól szemlélteti a Nők beszélgetnek egy részlete.

„Nők vagyunk, és nincs hangunk. Helyen és időn kívüli nők vagyunk, nem bírjuk még a nyelvét sem az országnak, amelyben élünk. Mennoniták vagyunk, haza nélkül. Nincs hova visszatérnünk, s Molotschnában még az állatok is nagyobb biztonságban vannak, mint mi nők. Nekünk nőknek nincs másunk, csak az álmaink – így hát természetes, hogy álmodozók vagyunk.” 

Tökéletesen lefesti, milyen helyzetben vannak a Nők beszélgetnek szereplői, akiket rokonaik vagy a kolóniájuk más férfitagjai folyamatosan bántalmaztak. Amíg a nyolc bűnös börtönben van, és a férfiak a városban vannak, hogy letegyék az óvadékot, és visszahozzák őket a kolóniába, addig a nők gyűléseket tartanak, hogy eldöntsék, mit tegyenek. A kolónia nőtagjait két család képviseli, akik három lehetőséget vitatnak meg - semmit sem tenni/maradni és harcolni/elmenni.

A gyűléseket egy szénapadláson tartják, ahol a kolónia Angliából visszatért (kiközösítésből visszafogadott) férfi (!) tanítója írja a jegyzőkönyvet, és egyben narrálja a történetet. Itt jegyezném meg, hogy ez a szemszög egy különösen érdekes választás, mert egy férfi szűrőjén keresztül látjuk a nőket, aki végig pártatlan tud maradni. Szinte teljesen objektíven szemléli a gyűléseket, ami azért bravúros írói teljesítmény, mert a szerző maga is nő, ráadásul mennonitákhoz hasonlóan a Molotschna kolónia leszármazottja. Ennek ellenére nem ítélkezik, ami nem azt jelenti, hogy nem ad teret az érzelmeknek, sőt, hagyja áradni őket, viszont azt is, hogy a szereplői érzelmei áramoljanak, az ő hangjuk szólaljon meg, nem keverve bele a sajátjait.

A másik jó írói eszköz maga a regény kiindulópontja. Nem próbálja meg rekonstruálni a történteket, és egy hatásvadász krimi-thrillert felépíteni köré, hanem a támadások és a támadók a kolóniából való eltávolítása után veszi fel a fonalat. Megmutatja a nőkön hagyott testi és lelki sebeket, az őrületbe hajló elkeseredettséget, a belenyomorodást, a fájdalmat.

A nők a támadások után szembekerülnek a „hogyan tovább?” kérdésével, ami létfontosságú, mind az ő, mind a gyerekeik számára, akiket szintén fenyeget a kolónián belül kialakult veszélyes gyakorlat. Gondolataik szabadon áramlanak a három fentebb említett lehetőségről, miközben felmerül bennük a gonosz mibenléte, a szabad gondolkodás utáni vágy, megbocsátás és a gyűlölet kérdése és az, hogy valójában kit is tesz kegyetlenné a hatalom.

„Nem hisz a hatalomban, a hatalom semmilyen formájában, mert a hatalom kegyetlenné teszi az embereket.
Salome félbeszakítja. – A hatalommal rendelkező embereket teszi kegyetlenné, vagy azokat, akiknek nincs hatalmuk?
Mariche nem vesz tudomást Saloméról. – Hogyhogy nem hiszel a hatalomban? – kérdezi Onától.
– Hogyhogy képes vagy még hinni a hatalomban? – kérdez vissza Ona.”

Ez az idézet is jól kifejezi, hogy a regényben milyen befolyást gyakorolnak a férfiak a nőkre, hogy mennyire nincs szavuk. Még olvasni sem tanítják meg őket, és a vallásuk alapját, Jézus tanításait is a férfiak értelmezésében halják, így ezek alatt a gyűlések alatt, mivel már nem bíznak a férfiakban a hitük is megkérdőjeleződik. Ahhoz, hogy mennoniták tudjanak maradni, egy visszafordíthatatlan döntést kell hozniuk.

Összességében ahhoz képest, hogy milyen nehéz témát dolgoz fel a regény, egyáltalán nem nehézkes, sőt, olvasmányos. Gyorsan lehet vele haladni, emellett a karakterek is jól kidolgozottak, egész jellemek rajzolódnak ki a sorok közül, sorsok elevenednek meg általuk. Ugyanakkor ez jól belesimul a gyűlések vitáiba, amiken a szerző végig biztos kézzel rajtatartja a fókuszt.

10/10

A könyvet az Európa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1915068990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása