Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala (2019)
2019. szeptember 10. írta: FilmBaráth

Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala (2019)

A nem alvás hosszú távon veszélyes dolog, na de, hogy ennyire?

mesteralvok_hajnala.jpg

Azt mindig tudtam, hogy a nem alvás hosszú távon veszélyes dolog, na de, hogy ennyire? Egy ideig úgy éreztem magam, mint az egyik szereplő, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mibe is csöppentem bele. Aztán amikor elkezdtem érteni az összefüggéseket, és végre beindultak az események, viharsebesen magával ragadott ez a különleges világ, olyannyira, hogy a végén már nem csodálkoztam semmin. Három szálon fut a történet, talán ezért is nehézkes egy kicsit a kezdés, de aztán belelendülünk, lassan, de biztosan épül az univerzum, amire a kezdeti értetlenkedés után nagyon kíváncsi lettem. A jó hír az, hogy ez még csak a kezdet, nagyon remélem, hogy minél előbb érkezik a folytatás, mert bár még mindig sok mindent nem értek, de határozottan fel lett keltve az érdeklődésem, és ugyebár ez lenne a bevezető részek feladata. Összességében egy nagyon jó kis fantasy ez, amelynek azonban megvannak a maga gyermekbetegségei, amelyek reményeim szerint a folytatásokban javításra kerülnek. Valahogy nem érzem még, hogy a szerző teljes biztonsággal kezelné a saját sztoriját, időnként csetlik-botlik a történet íve, és a karakterek is talán túl lassan épülnek fel, de mindenképpen ígéretes kezdet ez a könyv. A szerző legnagyobb erénye, hogy kiválóan bánik a szavakkal, legyen az gyönyörű középkori fentebb stíl avagy a mai tinik laza szövege, amelyből bevallom, volt, hogy semmit sem értettem, ellenben istenien szórakoztam rajta. Habár a műfaj ifjúsági fantasy, a hozzám hasonló történelemrajongók is kedvelni fogják a hangulata miatt, noha szükséges hozzá egy kis nyitottság, hiszen időnként erősen elrugaszkodik a valóságtól a sztori, de meglepően hamar hozzá lehet szokni a meredek fordulatokhoz.

Adva van a 224. számú szürkegém nővér, aki rendjének más tagjaihoz hasonlóan azzal foglalatoskodik, hogy őrzi a már régen halott mesteralvó földi maradványait. Továbbá adva van Vulgarus Pokk dakorleoni kereskedő uram, akit a város vezetője azzal bíz meg, hogy segítsen elhárítani a rájuk leselkedő katonai veszedelmet. Aztán jön Miló, a 17 éves budapesti hacker, aki szó szerint egy hídról sétál bele ebbe a sztoriba, és halvány lila gőze sincs róla, hogy mi is ez az egész…

Elsőre nagyon kevés esély látszik arra, hogy ez a három teljesen különböző karakter egyszer össze fog találkozni ebben a történetben. Másodjára már elkezd pislákolni a remény, aztán amikor megérkezünk Korhosba, a helyi nagyvárosba, annyira felgyorsulnak az események, hogy pislogni sem mer szegény olvasó, nehogy lemaradjon valamiről. Miközben teljes gőzzel próbálja megérteni, hogy mégis mi a fészkes fenének a kellős közepébe csöppent bele (ahogy Miló mondaná: WTF?), szurkol a jóknak, hogy kikerüljenek az éppen aktuális csávából, és teszi le a haját a sztoriba belépő újabb szereplőktől. Az én abszolút kedvencem ebben a körben Humbaba lett, akinek durva külseje nagyon is érző szívet takar, és az ő kis háziállata, Mork, az erszényes ördög. Ámde akad itt gonosz kormányzó, ködhalász, és akkor a nem éppen jóindulatú vak szerzetesekről nem is beszéltem, akiknek a hátán lévő tetoválás a kulcs egy nagyon fontos helyszínhez…

Na de lássuk csak, kik is azok a mesteralvók, akik közül már csak egyetlen van életben (naná, hogy mindenki őt keresi), a többieknek már csak a földi porhüvelye őrzi a településeket. Mitől is? Nos, ezt nem egészen sikerült még megértenem, de kábé arról van szó, hogy ezek a különleges lények aludtak az emberek helyett, akik így egy boldog aranykorban élhettek általuk. Azonban ezek az idők véget értek, és a mester távozásával a világ egyre szürkébb és veszélyesebb hely lesz. De vannak még emberek(?), akiknek nem jön álom a szemére, ami azt jelenti, hogy a mesteralvók vére folyik bennük. Mindjárt ketten is ilyenek a főszereplők közül, a 224. nővér (akiről később kiderül, hogy Admirának hívják valójában) és Miló is, akik ettől a tulajdonságuktól eltekintve teljesen átlagos életet élnek a saját korukban, hogy aztán sok hajmeresztő kaland után találkozzanak és együtt próbálják megfejteni az előttük tornyosuló rejtélyek hadát. Mindeközben Vulgarus Pokk sem tétlenkedik, Humbabával (és elmaradhatatlan erszényes ördögével) az oldalán mindent megtesz, hogy városát megmentse attól a bajtól, ami időközben már rég lecsapott rá, de összeomlani nincs idő, mert hamarosan ő is az események sűrűjében találja magát.

Nagyon jól eltalálta a borító a könyv hangulatát, ez nem egy csillámpónis sztori, egy összeomló világban játszódik a történet, amelyre még mindig nem tudjuk, hogy igazából mi jelenti az igazán nagy veszélyt (mert valószínűleg még csak ízelítőt kaptunk belőle), a mesteralvókról is csak annyi derült még ki, hogy jóval többek annál, mint amit az emberek gondolnak róluk. Szóval ez még tényleg csak a kezdet, gyanítom, hogy a későbbiekben sokkal jobban elfajulnak az események, a főszereplőknek is lesz még dolguk, amíg eljutunk a remélhetőleg boldog végkifejletig. Remélem, azért addig lesz még jó néhány könyv, mert ez egy nagyon jó kis sorozatnak néz ki, amilyen döcögős a kezdet, annál jobban belehúzunk később, és persze pont a legérdekesebb résznél lett vége, ahogyan az lenni szokott. Várós a folytatás!

8/10

A könyvet a Gabo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9415042580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.