Könyvkritika - Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér (2019)
2019. augusztus 08. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér (2019)

Vörös Mementó

Kétféle történelmi regény létezik: szerzőjük vagy egy híres ill. hírhedt történelmi személynek, vagy egy kornak állít emléket. Utóbbi elég széles skálán mozog a hat napos háborútól kezdve akár évszázadok történelméig. Benedek Szabolcs regénye egy viszonylag rövid, 133 napig tartó rezsim mindennapjaiba enged bepillantást, és pontosan ez, a mindent bemutatni vágyó politikatörténeti értékelés az erőssége. 

1632287_3.jpg

Benedek Szabolcs gyakran él azzal a lehetőséggel, hogy korfestő regényeit krimiszálakkal elegyítse, a 20. század eleje pedig kifejezetten megmozgatja a termékeny szerző fantáziáját, így tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy az éppen 100 évvel ezelőtti Tanácsköztársaság rövid időszaka is feldolgozásra kerüljön egy nagyobb lélegzetű írásban. Ám éppen ez a kínálkozó alkalom lett a kötet gyengéje is, hiszen maga a történelmi háttér, a sok apró, pici részlet, amely rengeteg könyvtárazás és kutatómunka eredménye lehet, sokkal érdekesebb, mint a karakterek.

Rögtön az első, vörösbe öltözött május 1-i felvonulás idején adott egy gyilkosság, egy jellegzetes krimiszál, amely szépen kezd kibomlani, viszont a történet előre haladtával fokozatosan háttérbe kerül, és néhol el is tűnik.  A fókusz hamar átkerül a férfi és a női fő karakterre, sőt, a fontossági sorrendben még az is megelőzi ezt a vonalat, hogy a Tanácsköztársaság lehető legtöbb érdekessége, jellegzetessége bemutatásra, megismertetésre kerüljön. Bár a férfi és női karakterek fejezetei szépen váltják egymást, egyik sem kerül túlsúlyba a másikhoz képest, az hamarosan világossá válik, hogy Benedeket sokkal inkább érdekelte a közeg, mint a szereplők. Az érzelmek, a néhol csak sejtetett, mélyebb interakciók sajnos szürke árnyalatot kaptak a mindenhonnan áradó vörös mellett, és így nehéz dolga van azon olvasóknak, akik igénylik a karakterekkel való azonosulást. A két hős útja gyakran azért vezet keresztül a rendszer útvesztőin, börtönön, fegyvergyáron, politikai vezetőkkel való találkozásokon, hogy teljes legyen a háttérvilág. Még a hírhedt halálvonatra is felülünk, ahol a vörös különítményesek kíméletlenül lekaparták és leverték a monarchikus szimbólumokat, csupán azért, hogy néhány oldalon keresztül Szamuely Tibor társaságát is élvezhessük. Alapvetően viszont kevés szereplőt mozgat, nagyobb részük csak beköszön és távozik is a cselekményből. A Lenin-fiúk, a leleményes, de rossz költőként említett Corvin Ottó mind csupán egy-egy, hosszabb-rövidebb ideig bemutatott epizód, de igazán, érdemben nem adnak hozzá a cselekményszálhoz. A kezdetben felvezetett gyilkosság és a körülötte kialakuló rejtély, majd az elkövetkező további bűnesetek csekély szerepet kapnak, noha elméletileg a történet indikátoraként szolgálnának. Oldalszázakon keresztül nem jutunk közelebb a rejtély megoldásához, ami miatt olyan érzés keríti hatalmába az olvasót, hogy minden eseményszál csupán regénybe helyezett szimbólumok sorozata, ahol minden vörös és gyanús.

1482264150-img7581.jpg
Korfestő írásnak viszont tökéletes könyvet alkotott Benedek Szabolcs, minden történelemrajongónak erősen ajánlott, érződik rajta a múlt felfedezésének és megértésének vágya. Aki kíváncsi erre a korszakra, az vegye kézbe bátran. A párbeszédek a korszellemnek megfelelőek és korrektek, a leírások érdekesek. (A szerző korábbi köteteire, A fiumei cápára és A vérgrófra tett, elrejtett utalásokat kifejezetten ötletesnek találtam.) Összességében egy szépen megírt (talán kicsit túlírt), történelmi közegbe helyezett kalandregény lett a Vörös, mint a vér, akár egy szórakoztató köntösbe csomagolt megemlékezés, a századelő vörös mementója.

7/10

A könyvet a Helikon Kiadó jóvoltából olvashattam el. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7414994202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.