Könyvkritika – J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien (2018)
2019. július 15. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien (2018)

Középfölde legendás szerelmespárjának regéje

Legutóbb tett ígéretemhez híven a mai alkalommal Beren és Lúthien lesz aktuális könyvbemutatónk alanya. Ez a mese valószínűleg a leginkább személyes kötődésű mind közül, hiszen szerzőnk feleségéről, Edithről mintázta a meseszép tünde leányzó alakját – történetünk azonban jóval többet tartogat két fiatal egymásra találásánál.

j_r_r_tolkien_beren_es_luthien_borito.jpg

Lúthien ereiben anyja, Melian révén a nagyhatalmú maiák vére csörgedezik. Thingol király lánya szabadidejében Doriath környékét barangolja be, miközben táncával és énekével jókedvre derít másokat. Beren épp az erdőt járja, mikor találkoznak – az emberek fiát teljesen megigézi az elé táruló látvány. Összeismerkednek, majd kis idő múlva szerelembe esnek. Lúthien egy nap úgy dönt, hazaviszi szíve választottját. A fiú megkéri a tünde uralkodó gyermekének kezét, ám az nem adja ingyen áldását: Thingol egy szilmarilt kér cserébe a gonoszok urának koronájából.

luthien_lejti_tancat_alan_lee.jpg

Lúthien táncát lejti az erdőben (Alan Lee illusztrációja)

Az ifjú minden körülmény dacára vállalja a teljesíthetetlennek tűnő küldetést, s kétségbeesett kedvese nemsokára követni kezdi őt titokban. Hosszú utazásuk számos veszélyt rejt, ám szerencséjükre Huan, a hatalmas kutya csatlakozik hozzájuk. Szembenéznek majd A Gyűrűk Ura-trilógiából már jól ismert sötét mágussal, Sauronnal (a kötetben gyakrabban emlegetett nevén Thû), emellett valahogy túl kell járniuk a Morgoth angbandi otthonának kapuját őrző rettenetes fenevad, Carcharoth eszén. Az egész kalandot az egymásért hozott áldozatok teszik igazán meghatóvá.

tevildo_a_macskaherceg_alan_lee.jpg

Tevildo, a macskák hercege, Melkor aljas szolgája (Alan Lee illusztrációja)

Ha valaki esetleg figyelemmel kísérte korábban közzétett értékeléseinket, azoknak nem fog különösebb meglepetést okozni, mikor azt mondom, hogy ennek a sztorinak is több változata maradt fenn, melyekről a különböző jegyzetek tanúskodnak. Jelen esetben viszont kicsivel másabb volt a helyzet, hiszen ehhez foghatóval nem találkoztam eddig Tolkien műveinél: regéjét rímekbe szedve ugyancsak elénekelte. A verses formát érdekesnek találtam – a maga régies nyelvezetével egész különleges hangulatot teremtett, bár mégsem olyan, mint mondjuk a Toldi, amilyenre eredetileg számítottam. Egy rövid kitérő erejéig a Fëanor által alkotott drágakövek sorsával foglalkoznak még a könyv végén.

maedhros_es_maglor_alan_lee.jpg

Maedhros és Maglor a Gil-Estelt csodálják az égen (Alan Lee illusztrációja)

Immár elolvastam mind a három, az Óidők korában játszódó, nagyobb lélegzetvételű alkotást, így Középfölde világának felfedezését most abbahagyom, de minden bizonnyal csak egy kis időre.

10/10

***

A könyvet az Európa Könyvkiadó ajánlotta fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6214936544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.