A Marvel tiniszekciója megbízhatóan szállítja a nyári kikapcsolódást. Nagy dicséret ez tőlem, eddig ugyanis teljesen hidegen hagyott Pókember, amióta azonban Tom Holland öltötte magára a hálószövő jelmezét és egyáltalán nem mellesleg remek forgatókönyv dukál a Marvel-univerzum legfiatalabb Bosszúállójának, azon kaptam magam, hogy egyre jobban kedvelem ezt a fiút. Antigeek lévén sohasem olvastam egyetlen képregényt sem a témában, ezért fogalmam sincs, mennyire felel meg az abban szereplő karakter a filmes változatnak, az viszont feltűnt, hogy a szerep és a színész tökéletesen passzol egymáshoz, és nem az ezredik szuperhős látványos, de dögunalmas kalandjaira váltottam jegyet, hanem egy nem éppen átlagos tinédzser lelki vívódásait kísérhettem figyelemmel, miközben istenien szórakoztam. Mert a 16 éves fiatalembernek az ő korában egyáltalán nem elítélhető módon fontosabb egy szép lány és a barátai, mint a világ megmentése, és még az sem okoz gondot neki, hogy kinyomja a telefont, amikor Nick Fury keresi. Mert túl fiatal ahhoz, amit a felnőttek elvárnak tőle, miért kell, hogy az ő vállát nyomja a világ minden baja, amikor itt van a srác, aki erősen rányomul a kiszemelt lányra, és nagyobb gondot okoz neki, hogy becsajozzon, mint az éppen aktuális gonosz legyőzése. A film legnagyobb erénye az, hogy ezt a valóban nem könnyű lelki vívódást, valamint a Tony Stark elvesztése miatti gyászt a helyén kezeli, nem drámázza túl, de nem is vicceli el, átérezzük a fiú minden problémáját, miközben remekül szórakozunk a kalandjain. A tiniközönségnek készült ez a jó kis film, azonban a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttek számára is viharsebesen elröpül a több, mint két órás játékidő, mert egyáltalán nem üres látványfilm, és a coolságfaktor sem a béka hátsó fele alatt leledzik.

Peter Parker - t  (Tom Holland) egyre inkább fárasztja a szuperhősködés, alig várja már, hogy végre elmehessen nyaralni a barátaival Európába, és megvallja érzelmeit MJ-nek (Zendaya). Azonban Nick Fury rendesen bekavar a terveibe, ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy segítsen egy másik idősíkból (vagy valami olyasmiből) érkezett szuperhősnek, Mysterio-nak (Jake Gyllenhaal). A küldetés nem tűnik túlságosan nehéznek, azonban a dolgok gyorsan elfajulnak...

Mysterio annyira jó fiú, hogy az már eleve gyanús, Peter-t azonban ezúttal cserben hagyja a pókösztöne, aminek eredményeként hatalmas fegyvert ad az übermenőnek tűnő szuperhősnek, és mikor rájön arra, hogy mekkorát hibázott, főhet a feje, hogy helyrehozza a dolgokat. Pedig ő csak le akarta tenni azt a terhet, hogy ő legyen az új Vasember, a saját életével akar foglalkozni, de erre persze esélye sincs, hiszen Bosszúállóként megvannak a kötelességei, amelyekre Nick Fury (aki nem viseli túl jól, hogy 5 éves távollét után egy kamasz fiúval kell megvívnia a maga csatáit) folyamatosan emlékezteti. Ő azonban inkább nyaralna, ami persze elég szuperhősösre sikerül, nem sok idő jut városnézésre Velencében vagy Londonban, mert nemcsak a rosszfiúkkal kell szembenéznie, hanem saját magával is. Miközben mindvégig megmarad a sodró lendület (fullba nyomja az akciót a hálószövő, a szöveg nagyon menő és vicces), mégsem habkönnyű a történet, megvan a maga drámai súlya is. Mindeközben felhívja a figyelmet egy nagyon is valós problémára, a virtuális valóságra, és arra, hogy mennyire könnyen manipulálhatóak vagyunk.

Tony Stark árnya mindvégig ott kísért a történetben, azonban egyetlen percre sem veszi át az uralmat felette, ez a film Peter Parker-ről szól és senki másról, miközben feltűnnek régi ismerősök és új ellenségek is, és nem könnyű eldönteni, mi az illúzió és mi a valóság, illetve ki a jó és ki a rossz. A giga-mega Végjáték után nagyon jól tud esni egy ilyen jóval kisebb léptékű szuperhősfilm, amely éppen az emberközeliségével hódít. Mert Peter Parker valahol mind mi vagyunk, a hétköznapi kis problémáinkkal, amelyeket nem tudunk pikk-pakk megoldani, a vívódásainkkal és a tini énünkkel, amit sohasem tudunk igazán kinőni, mert felnőttnek lenni olyan kötelezettségekkel jár, amelyekből néha nagyon elegünk van. Jó lenne szuperhősnek lenni, de annak ára van, amit nem biztos, hogy meg akarunk fizetni, és jó látni, hogy Peter is ugyanúgy csetlik-botlik a mindennapokban, mint mi magunk.

Tom Holland simán elviszi a hátán a filmet, ami nem kis fegyvertény, hiszen tartani tudja a lépést Jake Gyllenhaal-lal, aki megteszi neki azt a szívességet, hogy nem játssza le a vászonról, hiszen tudja, hogy azzal nagyon ártana a filmnek, annyit tesz bele, amennyit kell, se többet, se kevesebbet. Samuel L. Jackson folyamatos morgása nagyon hiányzott már, hihetetlen, hogy ez az ember ennyi idősen ilyen menő tud lenni, Nick Fury-ből sohasem elég. Marisa Tomei sajnos még mindig túl kevés játékidőt kap, John Favreau viszont lubickol a szerepében. Zendaya bájos, Jacob Batalon jó haver, de minden szereplő hozza azt a szintet, ami egy Marvel-filmben elvárható.

Összességében egy nagyon szerethető képregényfilmet kapunk, pörgő cselekménnyel, látványos akciókkal és rengeteg humorral. Nem akar több lenni, mint egy felturbózott tinimozi, és ez nagyon jól áll neki. Ha nem is lesz belőle klasszikus, de egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, és a néző nem érzi úgy, hogy tucatdarabot látott, mert mondanivalója is van, természetesen csak annyi, hogy az még ne feküdje meg a gyomrunkat, hiszen ez mégiscsak egy blockbuster. Nincs ezen mit ragozni, ez egy jó film, irány a mozi!

8/10

A Pókember: Idegenben teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.