Könyvkritika: Budai Lotti: A párizsi gésa - A szamuráj lánya 2. (2019)
2019. június 21. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Budai Lotti: A párizsi gésa - A szamuráj lánya 2. (2019)

Csajos, egzotikus romantikus történelmi kalandregény? Budai Lotti.

a_parizsi_gesa.jpg

Csajos, egzotikus romantikus történelmi kalandregény? Budai Lotti. A fiatal szerző rekordidő alatt írta be magát a szakmába és az olvasók szívébe, nem véletlenül, könyvről könyvre magasabb szinten műveli a minőségi lektűrt, öröm olvasni az alkotásait és figyelni a fejlődését. A védjegye lett az, hogy egzotikus vidékre viszi el olvasóit (India után most Japán van műsoron, októberben pedig irány Kuba, már nagyon kíváncsian várom), és miközben tökéletesen szórakoztató kalandregényt prezentál számunkra, nagyon alaposan utánajár a történelmi háttérnek és szinte észrevétlenül rengeteg ismeretet ad át nekünk a korszakról. A főhős mindig egy erős nő, aki hihetetlen kalandokba keveredik, nagyon megtapossa az élet, hogy aztán megedződjön a lelke és legyőzzön minden akadályt, amely a kellőképpen bonyolult szerelemi kapcsolata előtt áll. Nincs mindig szirupos vég, de azért nem zokogjuk szét a párnánkat, nem üli meg a gyomrot a történet, de eljut a lelkünkig. Most sem csalódtam Lottiban, hozta a tőle elvárható szintet, ezúttal azonban egy picit összecsapta a történet végét, de ettől függetlenül az utolsó oldalig izgultam azon, hogy mi lesz Mija és Anthony sorsa. Történelemrajongóként nagyon örültem, hogy egy nagyon izgalmas korszakba tehettünk időutazást: a Meidzsi-korszak kezdetébe Japánba, amikor a fiatal császár felszámolta a sógunátust (vagyis a saját kezébe kaparintotta a hatalmat) és megnyitotta az országot az európaiak előtt. Ezúttal is olyan helyszíneken kalandozunk, ahová eddig nem nagyon tehettük be a lábunkat, bepillantást nyerhetünk a krizantém trón és a császári palota titkaiba, természetesen ismét a női budoárokban keverik a kártyákat az okos asszonyok, akik csendben  a háttérből irányítják a macsó férfiakat. Vagyis a szokásos minőség, a megszokott izgalmakkal, avagy történelem csajosra hangolva, mint mindig.

Tíz év telt az első rész óta, 1867-ben járunk, Mija Párizsban él Orchidea álnéven és luxusprostituáltként épített ki magának egzisztenciát, miközben hobbi szinten kémkedik egy politikus barátjának. Összességében szereti az új életét, azonban egy nap meglát egy fotót, amelyből kiderül, hogy Anthony él, és innentől kezdve senki és semmi sem tarthatja vissza attól, hogy visszatérjen Japánba...

Tíz év hosszú idő, Mijának szembe kell néznie azzal, hogy ezalatt nem csak ő változott sokat, hanem régi ismerősei is. Ahogyan az sem könnyű, hogy két egykori szerelmes visszataláljon egymáshoz, hiszen nagyon sok minden történt mindkettejükkel és hiába nem hűlt ki a szenvedély, amit egymás iránt éreznek, a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan azt elképzelték. Ráadásul az időpont egyáltalán nem alkalmas arra, hogy okosan megbeszéljék a problémáikat, hiszen sikerült a lehető legfeszültebb időpontban találkozniuk, és naná, hogy politikailag két teljesen különböző oldalon állnak. Mija ugyanis a fiatal császár mellett tette le a voksát, miközben Anthonyt a sógunhoz köti a hűség (merthogy közben emberünk szamuráj lett, ami európaiként nem kis fegyvertény abban a kultúrában), a tét pedig a hatalom és az ország sorsa. Ők pedig pont akkor kapnak össze nagyon csúnyán, amikor erre tényleg nem alkalmas sem a hely, sem az idő. Így lesz azonban igazán katartikus a végjáték, amelyben azonban sajnos pont egy hajszállal gyorsabban varrja el a szálakat az írónő, mint kellett volna, de ettől még az érzékenyebb lelkek nyugodtan bekészíthetik a százas zsepit.

Inkább a hölgyeknek ajánlanám Lotti írásait, hiszen a nagy csaták helyett az érzelmeken és a kalandokon van a hangsúly, illetve a női lelken, amely, mint tudjuk, nem kicsit szeszélyes, és nem könnyű megérteni. Azonban egyáltalán nem lányregényről van szó, Mija már megint egy bordélyban kezdi párizsi életét, hogy aztán szépségének, műveltségének és persze szerencséjének köszönhetően saját vagyona legyen, ami nem kis fejlődés egy olyan lánynak, akinek korábban gyakorlatilag semmi esélye sem volt arra, hogy önállóan döntsön a sorsáról. Azonban a szerelem erősebb a feminizmusnál, Mija gondolkodás nélkül hagy ott csapot-papot (azért persze okos lány lévén rábízza a vagyonát egy megbízható barátjára), és rohan Japánba Anthony-hoz, majd a szamuráj lánya természetesen beleveti magát egy véres csatába is a szeretett férfi életét féltve. Aztán a nagy egymásra találás csalódásba torkollik, de messze még a történet vége...

Miközben Mija érzelmi hullámvasútján utazunk, van időnk rácsodálkozni a korabeli Japán ezer csodájára, nagy kedvenceimre, a bátor és erényes szamurájokra (akik szerencsére még nem tudják, hogy nemsokára leáldozik a napjuk), a császári udvarra, amelyben természetesen rengeteg intrika között kell megállnia a helyét a fiatalasszonynak. A bátor és okos hölgy kivívja a férfiak elismerését, valahogy mindig belekeveredik a nagypolitika fősodrába, miközben folyamatosan kísértik múltjának árnyai. Együltő helyemben olvastam végig ezt az izgalmas kalandregényt, amelyben az én ízlésemnek egy picit túl sok a divat, de ennél nagyobb bajom ne legyen, mert nagyon érdekes női szemszögből is végignézni egy fontos történelmi fordulópontot. Kár, hogy Mija jól megírt karaktere mellett a férfiak eléggé háttérbe szorulnak, Anthony főleg, de összességében ismét egy remek kis könyvhöz volt szerencsém.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr514900778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.