Könyvkritika: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek (2019)
2019. június 17. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek (2019)

Miért jó gyerekeknek írt könyvet olvasni, ha te magad nem vagy gyerek?

 

covers_534635.jpgSzámtalan dolog határozza meg, hogy az ember mivé válik felnőtt korára. A mai, tudománnyal teli világban már jól tudjuk, hogy személyiségünknek és későbbi sorsunknak egyik alapja saját és szüleink géntérképe. De nem csak az örökítőanyag kódolása a felelős jövőnk alakulásáért, egyértelműen nagy befolyással van ránk a kor, amikor megszületünk, a társadalom, vagy éppen az ország, amelyben élni fogunk, a család, amelybe beleszületünk, a barátok, akiket gyűjtünk magunk köré. És bizony fontos az is, hogy legyünk szerelmesek, érjünk el sikereket, és olykor-olykor csalódjunk is. Ezek az események mind folyamatosan formálják jellemünket, és alakítják sorsunkat, de legalább ilyen fontos az is, hogy kik tanítják az embert iskolás évei alatt. Szerintem központi kérdés a tanuló személyiségfejlődése és jövőbeni tervei szempontjából, hogy az ember fiát vagy éppen lányát nagybetűvel írt JÓ TANÁROK tanítsák. Bizony előfordulhat, hogy egy teljes tudományágat képes megutálni egy gyermek egész életére, ha összehozza a sors egy rossz vagy éppen nehezebb személyiségű oktatóval. Én szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen több igazán jó tanárhoz volt szerencsém tanulóéveim alatt. Remek történelemtanáraim voltak, akik megszerettették velem az ókor és a középkor misztikus világát. Igazán egyedi látásmóddal megáldott irodalomtanáraim pedig kikövezték az utat a könyvekhez. Hála nekik, egy életet fogok végigolvasni. Pontosan ilyen „JÓ TANÁR” a Csillagközi kérdezz-felelek is. Egészen egyedi, tudást átadni vágyó írás, amely remek stílusának és könnyed olvashatóságának hála, az űrkutatás iránt érdeklődő fiatalok legfőbb támasza lehet.

Egy igazi kérdezz-felelek várja az olvasót, letisztult egyszerűséggel, a könyv több fő témakörre osztja az angol űrhajósnak, Tim Peake-nek feltett kérdéseket. Elképesztő témák kerülnek elő, és még elképesztőbb válaszokat ad a sokat látott űrhajós. A kíváncsi természetű olvasó megtudhatja a választ pár, igazán nem hétköznapi kérdésre. Például, hogy milyen szaga van a világűrnek, vagy hogy milyen érzés egy 300 tonnás rakéta tetején utazni. Az űrhajózás iránt érdeklődők azt is megtudhatják, Tim milyen utat járt be, hogy elérje a Nemzetközi Űrállomást.

Még január elején egy cikkemben azt jósoltam, hogy ez az év a dombornyomott könyvek éve lesz. Legalábbis abban bíztam, hogy ez nálam így lesz, és ha úgy vesszük, teljesült ez a jövendölésem, amely egyben kívánság is volt talán. Az Eastern után ez a második olyan könyv, amely az általam annyira szeretett díszítési technikát használta, és nem mellesleg ott vár az asztalom sarkán a következő dombornyomott csoda. Visszatérve a Csillagközi kérdezz-felelek-hez, egy puha fedeles, dombornyomással díszített, ragasztott kiadványt kaphat az olvasó a pénzéért, és az egyik fülszöveg tanúsága szerint a könyv vásárlásával jótékonykodhat is az űrkutatás iránt érdeklődő újdonsült könyvtulajdonos. Az igazán olvasmányos és informatív kötetet számos kellően humoros, mégis meglepően hiteles és pontos illusztráció díszíti. Már csak ezért a pár képért érdemes beszerezni ezt a könyvet, de több is van ebben a kötetben, mint pár jól sikerült ábra.  

A könyvet olvasva hamar egyértelművé válik, hogy ez bizony gyerekeknek íródott. Viszont a szerző remek narrálásának hála nincs benne leereszkedő stílus, igazi haverkodó-pajtáskodó kötet ez, de talán pont a mondanivalója miatt nem csak a gyerekeket képes megszólítani. Olyan informatív és annyira hiteles a kérdésekre adott válasz, hogy az űrkutatás iránt érdeklődő bármely generáció hasznára válhat ez a könyv. A számos válasz közt ott bujkál a regényes stílus, egyes feleletek akár kisebb novellának is megfelelnének. Ezeket az igazi űrhajós sztorikat csak még szerethetőbbé teszik a szerző által készített képek. A kötetből sugárzik egyfajta tudományos optimizmus. Tim Peake őszinte híve a jövő űrkutatásának, és nagy bizodalma van a mai kor fiatalságában. „Ki tudja? – olvashatjuk a fülszövegben – Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja”. Ezt az előremutató pozitív üzenetet az a leheletnyi szerkesztési hiba sem tudja kikezdeni, hogy a könyv első harmadában hibás hivatkozásokba futottam, melyek nem a megfelelő oldalra irányítják az olvasót. De nem kell aggódni, az élelmes olvasó hamar feltalálja magát a hibás oldalszámok közt.

61026324_10157069380780667_783465540176838656_o.jpg

(A szerző, Tim Peake asztronauta) 

Nagyon vártam már, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Mondhatom, igazán kellemes csalódás volt. Arra azért számítottam, hogy tetszeni fog, hiszen az űrkutatás és a csillagászat terén mindenevő vagyok, de arra egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen jól fogok szórakozni olvasás közben. Olyan érdekes és megdöbbentő témák váltották egymást a fejezetek között, hogy csak kapkodtam a fejem. Megismerkedtem például az űrkutatás egy érdekes nyelvészeti jelenségével a „Runglish”-sel. Ennek a „nyelvnek” megjelenése igazán science fiction-be illő következménye az orosz-amerikai együttműködésnek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az űrhajósok ilyen babonások, megtudtam, hogy balszerencsét hozhat, ha az űrhajósok látják saját rakétájuk kivontatását az indítóállásra. Azon pedig igazán jót nevettem, hogy a kilövés helyszínére közlekedő busz kerekét tényleg „megtisztelik” az asztro- illetve kozmonauták. Ezt a jó szokást a legenda szerint Gagarin óta űzik Csillagvárosban. Nem is gondoltam volna, hogy az ember lába teljes űrbéli pedikűrön esik át az ISS fedélzetén, és hogy milyen komoly gondot tud okozni a lábápolás a világűrben. És volt egy plusz információ, amelyről nagyon nehéz spoilerezés nélkül írnom. Annyit elárulhatok, hogy volt egy kérdés a könyvben, melynek megválaszolása után már sohasem fogok ugyanúgy nézni a hullócsillagokra.

Teljesen váratlanul ért a dolog, de azt kell mondjam, ez a könyv lesz az idei év legjobb könyve nálam. Miután kétszer is elolvastam az elmúlt hónapban, elmondhatom, hogy 2019 eddigi legjobb olvasásélményét adta nekem ez a kamaszoknak írt űrbéli kérdezz-felelek. Olvasás közben újra tininek éreztem magam, ezért is ajánlom elsősorban annak a fiatalnak ezt a könyvet, akit egy kicsit is érdekel az űrkutatása, de bátran tehetnek vele egy próbát az űr felnőtt szerelmesei is. Szívből kívánom, hogy elérje a kötet nem titkolt célját, és minél több érdeklődő fiatalt  fordítson az ég felé.

10/10

A könyvet a Partvonal Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5414894836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serrin 2019.06.17. 10:55:01

Ez nekem, mint felnőtt embernek is érdekesnek tűnik. :)