Könyvkritika: Dave Itzkoff: Robin (2019)
2019. május 21. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Dave Itzkoff: Robin (2019)

Egy jól megírt, kellő távolságtartással készült, sírós-nevetős életrajz

robin_1.jpg

Mindenkinek vannak meghatározó filmek az életében, nálam ez a Holt költők társasága volt, egy életre beleszerettem az irodalomba Robin Williams-nek köszönhetően, akinél fékezhetetlenebb humorgép nem nagyon volt a mozgókép történetében, az Aladdin neki köszönhetően lett eszméletlenül vicces, a Jó reggelt Vietnámból is a poénok maradtak meg elsősorban a nézőnek, és akkor a Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van, a Jumanji,  a Hook, a Good Will Hunting, a Halászkirály legendája vagy az Ébredések című filmje még szóba sem került. Tinikorunk kedvence sajnos utolsó húsz évében nem nagyon forgatott már emlékezetes alkotásokat, és egyre többször lehetett hallani különféle problémáiról, ennek ellenére gondolom nem csak engem ért hideg zuhanyként 2014-ben a halálhíre. Önkezével vetett véget életének a színészlegenda, ebből a remekül megírt életrajzból végre kiderül, hogy miért. Egy ritka demens betegségben szenvedett (amelyet csak halála után diagnosztizáltak, ő mindvégig úgy tudta, hogy Parkinson-kór gyötri), amelynek eredményeként elkezdett megbomlani az elméje. Szomorú vég ez egy olyan embernek, akinek egész életében vágott az esze, minderre volt egy humoros megjegyzése, saját korában a stand up műfajának legragyogóbb csillaga volt, hogy aztán különleges tehetségének (és persze szerencséjének, mert ehhez a szakmához az is kell) köszönhetően filmsztár, sokunk kedvence legyen. Azonban Hollywood megölte az ő lelkét is, sokat küzdött függőségei (alkohol, drog) ellen, nyilván azt sem viselte jól, hogy már nem ő kapta a főszerepeket, és a házasságát sem sikerült megmentenie. Depressziós volt, és bár szívműtétje után mindent megtett egészsége érdekében, sajnos azonban a diffúz Lewy-testes demenciát már nem tudta legyőzni. Nagyon megrendültem a halálhírén, nagyon szerettem ezt a kiváló művészt, ezért nem volt kérdés, hogy azonnal elolvasom a róla megjelent életrajzi könyvet. A több mint 500 oldal gyorsan elrepült, nevettem-sírtam rajta, ahogyan eszembe jutottak a jelenetek a filmjeiből. A szerző okosan kerülte a bulvárt, nem hallgatva el, hogy ifjabb éveiben egyáltalán nem élt önmegtartóztató életet, végigkísérhettük karrierjének hegyeit és völgyeit, magánéletét és az álomgyárban eltöltött évtizedeit, Talán csak a vége lett egy picit túltolva, kihagytam volna, hogy a családja hogyan veszett össze a halála után a vagyonon (végül megegyeztek), de amúgy egy jól megírt, kellő távolságtartással készült életrajz készült, amelyet elsősorban a hozzám hasonló rajongóknak ajánlok, de mindenki másnak is, aki szerette ezt rendkívül tehetséges komikust, aki drámai szerepekben is maradandót tudott alkotni.

Nanu, nanu! Mork, az Ork bolygóról érkezett földönkívüli kalandjairól szóló elsöprően vicces tévésorozat rakétasebességgel repítette a fiatal komikust az álomgyár kellős közepébe, hogy aztán gyorsan megtanulja annak kegyetlen szabályait. Viharos évek után második felesége, Marscha mellett megtalálta a lelki békéjét, hogy aztán húsz évvel később újra legyőzzék őt függőségei...

Ki gondolta volna, hogy Robin Williams gazdag családból származik, édesapja az autóiparban dolgozott, édesanyja pedig élénk társasági életet élt, miközben kisfiúk rendkívül magányosan nőtt fel egy hatalmas házban. Sokszor költöztek, ezért nem igazán voltak barátai, édesapja nem igazán támogatta művészi ambícióit, mégis (majdnem) elvégzett egy komoly színművészeti főiskolát, hogy aztán a stand up műfajban találja meg önmagát. Viszonylag gyorsan befutott a Mork sorozattal, azonban a filmes karrierje jóval nehezebben indult be, hiába ismerte el mindenki kiugró tehetségét, a Jó reggelt, Vietnám! sikere kellett ahhoz, hogy igazán keblére ölelje a közönség és a szakma egyaránt. Innentől kezdve nem nagyon voltak anyagi gondjai, művészileg azonban komoly problémákat okozott számára, hogy mindenki azt várta tőle, hogy vicces legyen, miközben ő elsősorban drámai szerepeket szeretett volna játszani. Érdekes, hogy milyen keveset szerepelt színházban, annak ellenére, hogy stand up műsoraival többször végigturnézta Amerikát. Nagyon szeretetreméltó személyiség volt, azonban fontos volt számára a karrierje és az, hogy elismerjék a munkáját, ezért nagyon megviselte, amikor elkezdett kiszorulni a kasszasikerekből.

Az alkoholra és a drogra sajnos már fiatalon rászokott, azonban amikor megszületett a kisfia, azonnal felhagyott mindkettővel és húsz évig nem ivott egyetlen kortyot sem, és kábítószerhez sem nyúlt. Sajnos idősebb korában már nem tudott ellenállni a kísértésnek, és erre ráment a második házassága is. Nagy nehezen talpra állt, azonban az utolsó években már minden barátja és ismerőse aggódott miatta, egyre látványosabban rosszabbodott az állapota, annak ellenére, hogy állítása szerint újra megtalálta a boldogságot harmadik felesége mellett. Igazi érzelmi hullámvasút végigolvasni ezt a remek könyvet, az elején szorítunk a ragyogóan tehetséges fiatalembernek, hogy sikerüljön sínre tennie a karrierjét, jókat mosolygunk régi kedvenc filmjeink kis forgatási titkain, hogy aztán a végére elszomorodva kísérjük figyelemmel, hogyan siklott ki a karrierje és a magánélete is ennek a kiváló színésznek.

Eltékozolta volna a tehetségét? Nem gondolnám, hiszen számtalan remek filmben láthattuk fénykorában, többszöri jelölés után az Oscar-díjat is elnyerte, talán tudatosabban kellett volna kézben tartania a karrierjét, de hát ő művész volt, akit egy idő után bedaráltak Hollywood farkastörvényei. Inkább ösztönös színész volt, zseniális komikus, azonban nem igazán tudta kordában tartani a benne rejlő fékezhetetlen energiákat, amely egykoron sugárzott a filmvászonról, kár, hogy igazán nagy alakítása már nem volt, miután elérte karrierjének csúcsát. Tragikus körülmények között hagyott itt bennünket, azonban itt maradt nekünk többek között Dzsini, Keating tanár úr és megannyi más kiváló alakítása, amelyet mindig öröm újranézni. Ó kapitány, kapitányom, köszönök minden szép pillanatot, amit tőled kaptam a filmekben.

9/10

A könyvet a Partvonal Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4514833942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2019.05.27. 07:12:47

Köszönöm a könyvajánlót.
Talán érdemes lett volna megemlíteni (nem csak utalni rá) azt a tévésorozatot, amely elsőként ismertté tette, Magyarországon is: Egy úr az űrből.