Könyvkritika: Benkő László: Kinizsi (2018)
2019. május 09. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Benkő László: Kinizsi (2018)

Nagyívű történelmi kalandregény, amelyből kirajzolódik egy különleges ember sorsa

kinizsi.jpg

Mátyás király hadvezére óriás erejű ember volt, aki a kenyérmezei csata után három halott törökkel járta a táncot, és sohasem veszített csatát. A legendás Fekete Sereg (amely arról kapta a nevét, hogy a király halála után sokáig fekete szalagot viseltek a vállukon a katonák) még legendásabb vezetőjének (akinek később saját magának kellett megsemmisítenie egykori alakulatát, mivel azok a zsold elmaradása miatt rabolni és fosztogatni kezdtek) nem éppen hétköznapi karaktere érdekes módon eddig nem nagyon ihlette meg a történelmi regényírókat. Azonban most Benkő László rá jellemző módon egy nagyon izgalmas, csatákkal és politikai intrikákkal teli remek könyvet írt róla, amelyből nemcsak Kinizsi Pál életét ismerhetjük meg, hanem a kort is, amelyben élt. A hadvezért molnárlegényként emlegetik ugyan, mégis nemesnek született, ámde nagyon szerény körülmények között, Felsőkinizsen, a család legértékesebb vagyontárgya egy régi malom volt, olyannyira nem volt pénzük, hogy a siheder Palkó gyalog indult el Kassára, hogy zsoldos katonának álljon, annak érdekében, hogy ki tudja fizetni a váltságdíjat édesapjáért, akit a rigómezei csata után vetett fogságba a török. Ki gondolta volna akkor, hogy ebből a fiatalemberből néhány évtizeddel később hadvezér és rengeteg nemesi cím birtokosa lesz? A különleges testi erővel rendelkező és eszes fiúból Magyar Balázs faragott kiváló katonát, hogy aztán együtt fussanak be szép karriert Hunyadi János, majd Mátyás király szolgálatában. Sok nagy csatát vívunk meg a főszereplővel, aki valóban nem veszített soha egyetlen egyszer sem a harcmezőn, de óriási ereje ellenére egyáltalán nem volt dalia, meglepően zömök testalkattal rendelkezett, és egyáltalán nem fűlt a foga a nősüléshez, miközben egyáltalán nem vetette meg a szebbik nem társaságát. Aztán élete alkonyán elvette atyai barátja, Magyar Balázs leányát, Benignát, de még ő sem tudta visszatartani attól, hogy még halálos betegen is csatába induljon, hiszen neki katonaként ez volt az élete. A történet az 1448-as rigómezei csatával indul és Kinizsi Pál haláláig tart, és több mint 500 oldalon keresztül fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, hiszen miközben zajlik a főszereplő élete, figyelemmel kísérhetjük a nagypolitikai eseményeket is, ott forgatjuk a kardot Hunyadival a nándorfehérvári csatában, hogy aztán elfoglaljuk Mátyással Bécs városát, majd azt is végignézzük, hogyan távolítja el a hatalomból a király özvegye, Beatrix Corvin Jánost, hogy aztán ő is elveszítse a trónt. Nagyívű történelmi kalandregény, amelyből kirajzolódik egy különleges ember sorsa.

A török nagy csatát nyert Rigómezőnél, Hunyadi Jánosnak elég erősen össze kellett kapnia magát, hogy katonailag rendezze a sorokat, miközben a tinédzser Palkó Kassán megtanul mindent Magyar Balázstól (aki édesapja barátja volt, de egyáltalán nem kivételezett a fiatalembertől, sőt, sokkal többet várt tőle, mint a többiektől, mert tudta, hogy mennyire tehetséges), és gyorsan emelkedik a katonai ranglétrán. Karrierje csúcspontját Mátyás király uralkodása idején éri el, hogy aztán idős fejjel végig kelljen néznie, hogyan válik semmivé minden, amit az uralkodó felépített...

Mivel a telkünk Tatán van, én pedig rengeteget jártam gyerekkoromban az ottani várban, ahol Mátyás király szívesen pihent, ezért szívem csücskei a Hunyadiak (itt jegyezném meg, nagyon várom már a szerző következő, Mátyásról szóló könyvét, remélem sok újdonságot megtudok róla és a tatai vár is bekerül a történetbe, de csitt, nem tartunk még ott), azonban szégyenszemre ennek és történelemmániám ellenére sem tudtam túl sokat Kinizsiről. Ismét sikerült rácsodálkoznom, mennyire alaposan utánajárt a szerző mindennek, nemcsak a védjegyének tekinthető katonai stratégiai kérdéseknek (tényleg úgy érezhetjük, hogy mi is ott küzdünk Nándorfehérváron a várfalon), hanem pl. a malmokról (ami szintén Tata miatt nekem nagyon kedves téma) is nagyon sok érdekességre derül fény (érdemes elolvasni a jegyzeteket, rengeteg információt tartalmaz a korról) de széles körű ismeretekre tehetünk szert a nagypolitikai összefüggésekről is. A Mátyás király halála utáni zavaros időkről szóló rész remekül bemutatja annak okait, hogy miért szegte meg Kinizsi a királynak tett esküjét és miért nem támogatta Corvin Jánost, hiszen a Fekete Sereg vezetőjeként kulcsszerepet játszott az eseményekben és azt is átérezhetjük, mennyire megviselte, amikor neki magának kellett lemészárolnia egykori katonáit. Pont az a jó ebben a regényben, hogy nem egy hőst mutat be nekünk (pedig valójában az volt), hanem egy embert, egy bátor katonát, aki becsülettel tette a dolgát, miközben a történelem átgázolt rajta.

Kinizsi életét gyerekkori barátja elbeszéléséből ismerhetjük meg, akiből szintén katona lett, de nem emelkedett olyan magasságokba, mint a hadvezér, aki vagyontalan kisnemesből gazdag főnemes lett élete végére, így megismerhetjük a korszak eseményeit a közemberek, a nemesek és az uralkodók szintjén is, ami nagyon izgalmassá teszi a történetszövést. Nincs hiány akcióból (megelevenedik a történelem, hiszen ott lehetünk Rigómezőnél, Nándorfehérvárnál, Kenyérmezőnél, Bécs ostrománál stb.), ármányból és érzelmekből, olyan remekül megírva, hogy még én is azon kaptam magam időnként, hogy teljes gőzzel szorítottam, hogy Hunyadi nyerje már meg a nándorfehérvári csatát (amiről persze tudtam, hogy ő került ki győztesen), annyira beleéltem magam a történetbe, sőt, olyan is volt, hogy ijedten odébb rántottam a fejem, nehogy véletlenül engem találjon el a csata hevében Kinizsi buzogánya. A sok harc közepette marad idő arra is, hogy bekukucskáljunk az uralkodói termekbe, a nagypolitika boszorkánykonyhájába. Miközben a szereplők szépreményű ifjakból sikeres és tapasztalt katonák lesznek, majd lassan, de biztosan megöregszenek, sok minden történik az országban, perce sem unatkozunk, és mindeközben észrevétlenül rengeteg történelmi tudással leszünk gazdagabbak.

A hozzám hasonló történelemrajongónak mindig nagy élmény olvasni Benkő László könyveit, mert óriási ismeretanyaggal rendelkezik a témáról, amit úgy tud átadni, hogy egyáltalán nem üres történelmi tablót tár elénk, hanem nagyon is élővé tudja tenni a karaktereket, amit főleg azzal ér el, hogy a katonák és a közemberek szempontjából is meg tudja mutatni az eseményeket, miközben minden oldalon történelmi legendákba botlunk, és még őket is sikerül emberivé tenni, azzal, hogy a gyengeségeik sem kerülnek elhallgatásra. Például azt ugye mindenki tudja Mátyásról, hogy szerette a szépasszonyokat, de arról kevesebb szó esik, hogy mennyire megviselte a köszvénye és fiatal korában milyen bátran vezette csatába a katonáit (naná, mégiscsak egy Hunyadi volt!). Kinizsi Pál sem viselte túl jól, hogy idősebb korában kezdte elhagyni az ereje, és a feleségének egyáltalán nem volt könnyű élete mellette, hiába szerette őszintén a sokkal fiatalabb Benignát, még ő sem tudta megszelidíteni ezt a bivalyerős katonát, akinek nemcsak a szíve, hanem az esze is a helyén volt azokban a viharos időkben. Méltó emléket állított neki a szerző.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5814815246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.