Férfias játékok / Patriot Games (1992)
2019. május 04. írta: FilmBaráth

Férfias játékok / Patriot Games (1992)

Jack Ryan lenyomja az IRA-t is, nem is utolsó módon, mégsem lett akkora durranás ebből a filmből, mint lehetett volna

ferfias_jatekok.jpg

Jack Ryan lenyomja az IRA-t is, nem is utolsó módon, mégsem lett akkora durranás ebből a filmből, mint lehetett volna. Pedig Harrison Ford bújt az agyafúrt CIA elemző bőrébe, amelyről annak ellenére is simán elfeledkeztek a hozzám hasonlói rajongói, hogy később még egy filmben megtette (Végveszélyben), de finoman szólva sem ért el vele olyan sikereket, mint ikonikus szerepeivel, Han Solóval vagy Indiana Jones-szal. Jack Ryan gondolom nem csak az én számomra marad örökre Alec Baldwin, mivel kiválóan alakította a Vadászat a Vörös Októberre című filmben, amelynek remek volt a forgatókönyve, ami erről az alkotásról sajnos nem mondható el. Nincs hiány akcióban és érzelemben (hiszen ezúttal Ryan-nek a családját kell megvédenie a rossz fiútól a saját házában), azonban a feszültség csak nyomokban fedezhető fel ebben a jobb sorsra érdemes filmben. Az akcióra helyezték inkább a hangsúlyt, és Ryan családjára koncentráltak, holott politikai szempontból nem ők voltak a jelentősek, hanem az uralkodó család tagja, ezt azonban sajnos nem sikerült eléggé kihangsúlyozni, ezért az IRA igazi célpontja karakter szempontból nézve erősen elsikkadt. Így viszont maradt nekünk egy átlag akciófilm, amelyben a főhős megmenti a családját a terroristáktól, és ehhez még Harrison Ford karizmája sem tudott túl sokat hozzátenni. Az sem tett jót a sztorinak, hogy nem volt igazán fajsúlyos ellenfél, hiszen a fiatal Sean Bean szenvedélyessége éles ellentétben állt a profi elemző higgadtságával, amit akkor sem veszített el komolyabban, amikor a családját kellett megvédenie. A jövendő Lord Stark főnöke pedig teljesen háttérbe szorult, pedig elvileg ő lett volna az igazi koponya a másik oldalon, de ebből sajnos nem sokat sikerült megmutatni, mindvégig epizódszereplő maradt. Valahogy semmi sem működött igazán ebben a filmben, pedig Tom Clancy remek író, valószínűleg az alapul szolgáló könyve sem véletlenül volt bestseller a maga korában (állítólag jól felháborodott azon, hogy milyen gyengus lett a forgatókönyv és mennyit változtattak az ő történetéhez képest az alkotók). Harrison Fordon sem érezni, hogy túlságosan szét akarta volna szaggatni a filmvásznat, Sean Bean - nek jól állt az ifjonti hév, de ennyi volt benne és nem több, teljesen felejthető lett a végeredmény.

Jack Ryan (Harrison Ford) éppen Londonban tart előadást, amikor teljesen véletlenül tanúja lesz annak, hogy a királyi család egyik tagját IRA terroristák támadják meg. Miután biztonságba helyezte a családját, a megtámadott személy segítségére siet, és a tűzharc közben lelövi Sean Miller (Sean Bean) öccsét. A férfi bosszút esküszik, és miután társai kiszabadítják, Amerikába indul, hogy revansot vegyen Ryan-en...

A legnagyobb probléma a filmmel az az, hogy Jack Ryan-t az eszéért szeretjük, most azonban kaptunk egy picit idősödő James Bondot, aki látványosan megvédi a családját, miközben az csak mellékszál, hogy segít megtalálni a CIA-nak az szakadár IRA csapatot. Hatásvadász jelenetek tömkelege vár ránk, amikor éppen nem rúgja szét senki hátsó felét Harrison Ford, az összes családdal kapcsolatos közhely bevetésre kerül, profi középszer, katarzis nélkül. Nagy csalódás ez a darab számomra, ami fogalmam sincs miért maradt ki eddig az életemből, hiszen elég nagy Harrison Ford-fan vagyok, de talán jobb lett volna, ha így is marad. Lehet, hogy nem egy kiváló Tom Clancy könyv elolvasása után kellett volna megnéznem, mert így nagyon is feltűnő, hogy mennyivel tud többet az író feszültségteremtésben, karakterépítésben és történetfűzésben. Egyszeri szórakozásnak simán elmegy, de a kvalitás erősen hibádzik belőle.

Harrison Ford volt más sokkal jobb is, nem nagyon tud mit kezdeni a szerepével, becsülettel helytáll, de az a bizonyos plusz hiányzik az alakításából. Sean Bean hozza saját magát (és szokásához híven természetesen most sem éri meg a karaktere a vége főcímet), de nagyon tejfelesszájú még ebben a filmben. Patrick Bergin csak teng-leng a történetben, a hölgyek eléggé sablonszerepre kényszerülnek, az igazi színészi nagyágyúk, Samuel L. Jackson és James Earl Jones sajnos csak epizódszerepben tűnnek fel.

ferfias_jatekok2.jpg

Ne legyünk igazságtalanok, nem rossz film ez, de sajnos nem is jó, és annak ellenére fullad érdektelenségbe, hogy az IRA téma érdekes és Jack Ryan családját is megismerhetjük közelebbről. Katarzis nuku, igazán emlékezetes jelenet sem nagyon akad, lassan, de biztosan elvánszorgunk a nagy összecsapásig, ami látványos ugyan, de eléggé üres, másodpercre nem izgul a néző azon, hogy vajon ki lesz a győztes. A történet dinamikájával is akadnak komoly gondok, és az igazi tét is hiányzik (kivéve természetesen azt, hogy életben maradnak-e Ryan családtagjai az autóbaleset után), ezért erősen megmarad a hiányérzet.

Kizárólag Harrison Ford rajongóknak ajánlanám megtekintésre, a többiek az égvilágon semmit sem veszítenek, ha kihagyják az életükből. Kár érte, nem kellett volna elpocsékolni sem a könyvet, sem a színészek tehetségét, de hát a filmipar már csak ilyen, vannak jó és rossz darabok és teljesen középszerűek is, amelyekkel nincs különösebb baj, csak éppen nincs sem ízük, sem bűzük. Ez a film sajnos pontosan ebbe a kategóriába tartozik, inkább nézzétek meg helyette még egyszer a Vadászat a Vörös Októberre című alkotást, mert arra tényleg érdemes rászánni az időt.

5/10

A Férfias játékok teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6014789172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.05.05. 19:25:01

Hát, ez tényleg Ízlés dolga. Én 8-ast adtam volna a filmre, mert ugyan tényleg nem volt 'durranás', többször is meg lehet nézni. Ford azt hozta, amit én tőle várok. Nekem érdekes figura volt Richard Harris, James Earl Jonest látni öröm – a halála a második részben olyan erősen előkészített szál, hogy mi úgyszólván meggyászoltuk magát a színészt is –, Polly Walker tökéletes, Anne Archer bájos asszony, a kislány Thora Birchöt pedig imádtam.

Eseménygazdag film, és én bizony annak ellenére szurkoltam az autópályás jelenetnél, de a végső ostrom is bosszantóan könnyen indult, az árulónak köszönhetően. Szorítottam a hősökért.

Ez egy 27 éves film. Ma egy akciófilmtől mást vár a közönség. Nem mondom, hogy ez jó dolog. És szerintem arra sincs szükség, hogy minden film durranás legyen. Ebben a filmben sok mellékes mondandó is van az IRA és a korona viselt dolgairól, és Ford tökös amerikaija egy-egy pillanatra még el is lett túlozva.

A Vörös Októbert ajánlani? Perverz és meghökkentő javaslat. Ennyire demagóg, ostoba és idegesítő oroszábrázolást kevés neves filmben láttam, kiváló csámcsognivaló a hazaszeretettől fűtött igazi szabad amerikai nézőnek.

27 éves film, tessék akként nézni, és ne tessék durranást várni. Szerintem akkor kellemes mozi. A második rész nem ennyire jó.

szociál · szociesatjukol.blog.hu 2019.06.24. 11:39:57

Ha ez 5-ös értékelést kapott a 10-ből, akkor hollywood 2018-as termése 2 alát, talán egy film ami hozta a kötelezőt az a Nyughatatlan özvegyek, a többi meg sem közelít egy férfias játékok féle filmet ,ami a maga idejében minimum 8-as értékelést kapott volna, nem mai szemmel kell nézni.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.06.25. 10:25:51

@Androsz: @szociál:

Mindkettőtökkel egyetértek. Az egyik kedvenc akciófilmem a kilencvenes évekből, a közeljövőben A szökevénnyel együtt előveszem a saját blogomban is.

P. S.: A Vadászat a Vörös Októberre nekem nem jött be annyira, számomra az sokkal inkább az „egyszer nézhető” kategória, pedig kétszer láttam. :) Ja, és a Végveszélyben már tényleg nem olyan jó, mint a Férfias játékok.