Könyvkritika: Pamela Druckerman: Bonjour Madame – Kortalan nők kézikönyve (2018)
2019. április 19. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Pamela Druckerman: Bonjour Madame – Kortalan nők kézikönyve (2018)

Segít elindulni az önelfogadás rögös útján, és ez nem kevés, ráadásul közben jókat is nevethetsz saját magadon, dupla haszon.

bonjour_madame.jpg

Az öregedés tényének elviseléséhez nem kevés humorérzék szükségeltetik. Mert bizony hiába a 40 az új 30, a biológia sajnos nem hazudik, szembe kell nézni a ráncokkal, az elkényelmesedéssel, és azzal, hogy már itt fáj és ott fáj. Tapasztalatból mondom ezt, hiszen 43 éves vagyok, és bár büszkén mondhatom, hogy egyáltalán nem nézek ki ennyinek (nem botox, hanem jó gének, egészséges táplálkozás, sport, semmi cigi és alkohol, biokozmetikumok), és nem is érzem magam idősnek (ahogyan az sem zavar, hogy szingli vagyok és nincsenek gyerekeim), azért az idő pusztító hatása már sajnos engem is utolért. Ülőmunkát végzek, és bizony már fáj a hátam és a nyakam az edzések ellenére, ezért be kellett iktatnom a gyógymasszázst az életembe, már nem rohanok fel Budapestre egy moziért csak úgy, mint pár évvel ezelőtt, olyan viharsebesen felszalad rám néhány kiló, ha néha elengedem magam nassolásügyben, hogy alig győzöm letornázni és akkor a frissen rám tört frontérzékenységről még nem is beszéltem. Szóval akad gond elég, amellyel szembe kell néznie az ember lányának, még akkor is, ha esetemben nem szakadt még rám a család terhe és mély ráncaim sincsenek még (de praktikus közgazdászként tudom, hogy előbb-utóbb meg fognak érkezni, igyekszem felkészülni rájuk idegileg), mégis azt mondom, hogy a legszebb éveimet élem. Már nem vagyok olyan hebrencs, mint a 20-as éveimben, nem aggódok mindent túl, mint a 30-as éveimben, nem mondom, hogy megérkeztem saját magamhoz, de közel állok hozzá. Mert idővel bölcsül az ember, elengedi a felesleges dolgokat, a fontosakra koncentrál, és megtanul humorral viszonyulni az életkorához. Ezt a folyamatot írja le rendkívül szórakoztató módon ez a jó kis könyv, amelyet receptre írnék fel mindenkinek, aki eléri a 40-et. Mert jó tudni, hogy minden kortársad olyan problémákkal küzd, mint te, és nem árt elégszer beleverni a hiú kis fejecskédbe, hogy az évek számának növekedése ellen úgysem tudsz tenni semmit, inkább próbáld meg élvezni az életet. Na persze, könnyű ezt mondani, mindenkinek eltart egy darabig, amíg eljut idáig, ezt a melót nem fogod megspórolni, ha elolvasod a könyvet, de segít elindulni az önelfogadás rögös útján, és ez nem kevés, ráadásul közben jókat is nevethetsz saját magadon, dupla haszon.

Pamela Druckerman egy amerikai újságírónő, aki évek óta Párizsban élt férjével és három gyermekével, aztán megírt egy könyvet, rászakadt a világhír, egy súlyos betegséggel karöltve és eközben még azzal is meg kellett birkóznia, hogy 40 éves lett. Szerencsénkre kiírta magából az őt ért traumákat, sokat lehet tanulni a történetéből…

Pamela Miami-ban nőtt fel, újságíróként fiatalon sokat kalandozott a világban, a 30-as éveiben addig kereste élete párját, amíg rá nem talált egy Párizsban élő brit újságíró személyében, összeházasodtak, három gyerek, családi boldogság, ilyesmik. De az életközepi válság durván belerondított az idillbe, odáig fajult az ügy, hogy a férj egy édeshármast kért a feleségétől a 40-dik születésnapjára, amit meg is kapott. Nem semmi a csaj, hogy ezt a nem hétköznapi affért volt mersze megosztani a nagyközönséggel, pedig az igazi hepaj akkor kezdődött a családban, amikor anyuka hirtelen híres író lett egy gyereknevelési könyvnek köszönhetően. Nyilván szakmailag sokkal jobban érezte magát ettől, azonban a negyvenedik életévvel járó fizikai és lelki megpróbáltatásokra egyáltalán nem volt felkészülve, pláne, hogy úgy futott neki ezeknek az „élményeknek”, hogy előtte még meg kellett küzdenie egy súlyos betegséggel is. Miután meggyógyult, úgy döntött, hogy a következő könyvének témája az öregedés lesz, amelyet nem is olyan könnyű méltósággal abszolválni. Mert a franciák bizony ebben a korban már „madame-nak hívják az érett asszonyt, nem „madamoiselle”-nek (ne nevess, gondolj arra, milyen sírógörcsöt kaptál, amikor az első kamasz lecsókolomozott!), oda a hamvasság, mindenki elvárja tőled, hogy felnőttként viselkedj. Aztán mégis, hogyan?

Lássuk csak, kezdjük azzal, hogy a szülinapodra ne a menő fejeket hívd meg, hanem azokat, akik tényleg fontosak a számodra, tanulj meg türelemmel lenni csemetéid felé, ha rájössz, hogy problémák vannak a hallásoddal, menj el szakorvoshoz, gondold végig a szakmai életedet, ha nem érzed jól magad a bőrödben, válts, éld túl a menetrendszerűen bekövetkező életközepi válságodat, találd meg végre a saját öltözködési stílusodat, békülj ki a koroddal, tanuld meg az élet szabályait, stb, stb.  Nem kis feladat, ugye? De hát egyszer csak fel kell nőni, 20 év múlva már késő lesz, szóval, ideje belevágni a lista kipipálásába. Mit kapsz cserébe? Nos, a 20 éves testedet sajnos már nem, viszont ha jól csinálod, sokkal bölcsebb leszel, mert rendbe jössz saját magaddal, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy tovább tudj lépni a kis életedben, és boldogabbnak érezd magad.

Nem fogok csillámpónikat festeni a témáról, kőkemény meló szembenézni saját magaddal, elengedni a fiatalkori énedet és újradefiniálni magad érett nőként. De mivel az élet előbb-utóbb úgyis rákényszerít erre, előzd meg a nagyobb sokkot, minél előbb esel túl ezen a macerán, annál jobb. Persze a hétköznapi rohanásban nem annyira könnyű észrevenni, hogy éppen egy életközepi válság kellős közepén csücsülsz, de ha már nagyon nem érzed jól maga a bőrödben, rá fogsz jönni, hogy változtatni kell. Ahhoz képest, hogy ez mennyire fontos korszak egy nő életében, megdöbbentően kevés szó esik róla (jómagamnak is több orvoshoz kellett elmennem ahhoz, hogy tudatosuljon bennem a probléma), ezért nagyon örülök neki, hogy megjelent ez a helyes kis könyvecske, amely franciás könnyedséggel, mégsem felszínesen beszél erről a témáról. Mivel a szerző amerikai, ezért nekem néha kicsit harsány volt a stílus, és egy alaposabb szerkesztés is ráfért volna Pamela nem kicsit csapongó témavezetésére, összességében mégis egyrészt nagyon jól szórakoztam, másrészt pedig nagyon sajnáltam, hogy nem néhány évvel ezelőtt került a szemem ügyébe ez az alkotás, nem kevés időt és energiát spórolhattam volna meg magamnak, de most már mindegy. Hasznos darab, a célcsoportnak mindenképpen ajánlott elolvasni.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5514771974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.