Könyvkritika - Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz (2018)
2019. április 16. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika - Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz (2018)

Az elfeledett kelet-európai kapcsolódásokról

Útleírások már a 19 sz végén is divatosak voltak, a 20. század elején pedig könyvklubok és társaságok vizsgálták meg egy-egy utazó kötetbe szedett élményeit. az útikönyvolvasás romantikáját általában egy felfedezetlen, vagy kevésbé ismert és népszerű vidék érzékletes bemutatása adja, a személyes élmény pedig közelebb hozza az olvasót ehhez a vadregényes tájhoz.

rongyos_ekszerdoboz.jpg

A fizikailag meg nem tapasztalt utazási élmény, de a gondolatban tett ezernyi út adja meg az úti beszámolók olvasásához szükséges fűszert, ráadásul mindezt nem csak férfi utazók férfi olvasói, hanem a női kalandorok modern elbeszélései  is tovább  viszik a 21 századba. Ehhez járult hozzá Kiss Némi is a kelet-európai tájaktól ihletődött elbeszélésgyűjteményével, a Rongyos ékszerdobozzal.

Annak ellenére, hogy a Google Maps és a GPS világában már nehéz új tájakat közönség közelbe hozni, a Rongyos ékszerdoboz mégis tartalmaz megannyi új színt és ismeretlen hangulatot, hiszen éppen azt rakja a kínálatba, ami tőlünk elérhető közelségben, de elfeledetten zajlik. A kelet-európai lét és hangulat számunka egy olyan, méltatlanul szégyellnivaló teher, amelyről gyakran egyszerűen nem veszünk tudomást, pedig sokezer szállal kapcsolódunk a földrajzi értelemben vett kontinens megannyi tájegységéhez és népéhez. A romos házakból kikukucskáló öregasszonyok, a vásárokban fogyasztott szeszes italok, népszokások, ismerős de idegen vidékek mind itt vannak, szinte egy karnyújtásnyira, mégis elfeledtük őket. Noémi utazása nemcsak újrafelfedezés, nemcsak a kelet rejtekeinek felkutatása, hanem bevezető a múltba, a szegényebb gazdasági térségek gazdag kulturális kínálatába.

kiss_noemi_albaniaban.jpg

Bár cselekményszinten jellegénél fogva kissé hiányos a szöveg, ugyanakkor kifejezetten üdítő volt úgy olvasni az utazásról, hogy közben a környezetre és a hangulatokra koncentrál a szöveg, nem pedig magával az utazással járó kellemetlenségekre. Nem beszél vagy panaszkodik az úthoz igénybe vett járművekről, sem a komfort vagy a higiénia hiányáról, hanem ténylegesen a környezetre koncentrál, és megmutatja, hogy érdemes félretenni a kényelem kérdését azért a nehezen bekebelezhető, de mindenképpen nyomot hagyó hangulat kedvéért, ami megihleti a művészt. Mert ennek a kis kötetnek minden egyes útleírása mini-műalkotás, szavakkal készült festmény és korrajz is egyben. Talán elfogult vagyok, ha azt írom, női szemmel teljesen más arányokat kapnak a bejárt területek, ugyanakkor biztosra veszem, hogy egy férfi utazó másképp élte volna át ezt a keleti utazást, és a leporolandó gyöngyök helyett akár korosodó borosüvegeket vagy politikai bombatölcséreket örökítettek volna meg a lerongyolódott hangulatfoszlányokból varrt szövegek finoman megírt, költői szójátékok helyett.

8,5/10

A kötetet a Magvető Kiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5814763640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.