Könyvkritika: Thomas Harris: A bárányok hallgatnak (2019)
2019. április 15. írta: chipolino

Könyvkritika: Thomas Harris: A bárányok hallgatnak (2019)

„Egy emberi koponya, egy gyönyörűen megrajzolt emberi koponya néz le a lepke hátáról.”

barik.jpg

Végre a kezünkben gyönyörű új kiadásban (az eredeti 1988-as) a Hannibal-tetralógia második kötete (az elsőről itt írtunk), amely ugyanolyan magas színvonalú, mint az első, ráadásul a fókusz egyre inkább Hannibal felé mozdul, ami ad egyfajta plusz ízt az egész történetnek. Remek a karakterépítés és a cselekményvezetés, minden teljesen reális a részletes és valósághű leírásoktól, Thomas Harris zseni, ez a könyv meg valóban remekmű, tényleg nem lehet letenni.

Jack Crawford és a viselkedéstudományi részleg az újságok által „Buffalo Billnek” nevezett sorozatgyilkos után nyomoz, aki eddig hat nőt ölt meg és dobott egy folyóba félig megnyúzva. Clarice Starling, az FBI Akadémia hallgatója azt a feladatot kapja, hogy egy adatbázis miatt keresse fel az elmegyógyintézetben dr. Hannibal Lectert – Hannibalt viszont sokkal jobban érdekli Buffalo Bill, ráadásul még tudhat is róla valamit, ami a nyomozók segítségére lehet. Amikor Martin szenátor lánya eltűnik, elindul a kétségbeesett hajsza az idővel…

Nagyon ügyes írói fogás Clarice első látogatása az intézetben: úgy ismerjük meg Hannibalt, mintha mi is először találkoznánk vele, Clarice első benyomásaival: alacsony, karcsú férfi szikár, izmos kézzel és karral (a bal kezén kettőzött középső ujj), gesztenyeszínű szemmel, aki miután becsukja a Vogue-ot, úgy köszönti a lányt, „mintha csak ajtót nyitott volna odahaza”. Lecter szarkasztikus humorát csak imádni lehet („– Maga rajzolta a falon látható képeket, doktor? – Gondolja, hogy festőt hívattam?”), a felsőbbrendűségi tudattal együtt, amivel lenéz mindenkit, aki csak beszélni próbál vele (origamicsirkét hajtogat a nyomozóknak). Művelt és intelligens, és nyolc éve végtelenül unatkozik a cellájában, ez Clarice és az FBI szerencséje. Lecter személyes információkért cserébe segít Clarice-nek, quid pro quo, valamit valamiért – és hát szereti a mókát, szórakozik.

Harris beleérzően, kifejezően („Starling hirtelen üresnek érezte magát, mintha vért adott volna.”), és néhol líraian gyönyörűen ír (Lecter „Olyan, mint a temetői menyét. Egy szív száraz levelei közt, a bordák ketrecének mélyén él.”), ráadásul a humora is szívderítő, a lepkés fiúk színt visznek a történetbe. Harris emellett fantasztikus megfigyelő is, minden tökéletesen életszerű (kivéve talán az arccserét, illetve hát a Billy Rubin név az olvasónak azért már első említésre finoman szólva gyanús). A mellékszereplőket már egy-két vonással lélegzővé teszi (Crawford, Chilton, Barney stb.), a lélek- és helyzetelemzések szemléletesek.

A könyv kb. harmadától kezdjük megismerni Jame Gumbot, a személyiségének, motivációinak felrajzolása remek, Lecter pedig nagyon érti, mire vágyik igazán („A báb lényegéhez tartozik az átváltozás. A hernyóból pillangó lesz. Billy úgy érzi, meg akar változni. Női ruhát csinál magának valódi lányokból.”). A gyilkosság számára csak anyagbeszerzés, a nők nyersanyagok, és ha gonosz akarok lenni, a regény motiváció fogyáshoz is, hiszen Gumb jól megtermett áldozatokat választ, mert „olyan holmi kell neki, ami rámegy.”

A hatodik áldozat torkában talált Erebus odora pillangó (később Acherontia styx, ami az alvilág két folyója után kapta a nevét) szimbolikája egészen költői; van például egy olyan éjjeli lepke, amely csak könnyeken él. Ahogy a sorozatgyilkosok feje, úgy van átszőve az egész regény szimbólumokkal: a báb, az átváltozás, a holttestek a folyóban, a halálfejes lepke, a bőr „átvétele” stb. És persze a bárányok sikolya Clarice múltjában. Hiányzik Will, de Clarice rétegelt, szerethető karakter, és jó, hogy ebbe a férfiak uralta világba egy nő is becsöppen.

A regény főszereplője egyre inkább Hannibal, uralja a szereplők gondolatait, az igazi ereje pedig valószínűleg abban van, amit Clarice is megérez: „– Az imágóról szóló elképzelésében, az egész felépítésében volt valami… elegancia, amitől nehéz elszakadni.” Lecterben ez van meg: olyan elegancia, olyan vonzó személyiség, ami fogva tart, ezért is olyan veszélyes. És hát az olvasót is fogva tartja; olyan hatással van ránk a könyv, amit még sokáig a bőrünk alatt érzünk.

10/10

A kötetet a General Press Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3014761734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ratyi Manó 2019.04.20. 06:57:26

Lesz belőle egy film majd 26 évvel ezelőtt