Könyvkritika – Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla (2019)
2019. március 28. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla (2019)

Förtelem a dán szerzők céhének legmélyebb bugyraiból

Úgy érzem, az elmúlt hetekben szerencsés voltam könyvek választása terén. A hamarosan megjelenő kötetek között böngészve bukkantam rá Sissel-Jo Gazan alkotására, ami A dinoszaurusz tolla címet viseli. Gyorsan végigfuttattam tekintetemet az ajánlója szövegén. Krimi és paleontológia? A furcsa párosítás rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött a hidegzuhany... Megint. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a sztori rövid bemutatásával!

sissel-jo_gazan_a_dinoszaurusz_tolla_borito.jpg

2007-et írunk. Anna Bella Nor, a Koppenhágai Egyetem Természettudományi Karának végzős hallgatója készülő szakdolgozatában a madarak dinoszauruszokhoz fűződő, heves viták kereszttüzében álló rokonságát tanulmányozza. Magánélete romokban hever, hiszen kapcsolata nemrég zátonyra futott, így kénytelen egyedül nevelni hároméves kislányát, Lilyt. A hányattatott sorsú anyukát tragikus hír zökkenti ki a rendes kerékvágásból: irományának egyik példányát ugyanis témavezetője, Lars Helland vére áztatja. A felettébb nyugtalanító ügy felgöngyölítését a tehetséges Søren Marhauge főnyomozóra bízzák. A városi rendőrség büszkeségének munkáját segítőkésznek sokszor semmiképp sem nevezhető gyanúsítottak nehezítik meg. Vajon ki lehetett a valaha hatalmas szakmai elismerésnek örvendő, ugyanakkor rendkívül megosztó személyiség gyilkosa? Valaki a szűkebb környezetéből, a családjából? Esetleg kanadai riválisa, Clive Freeman, aki évek óta makacsul folytatta ellene elkeseredett harcát?

Az alapvető elképzelésben tehát aligha találhatnánk kivetnivalót – a súlyos gondok a kivitelezésnél akadtak. Az olvasottak alapján hamar olyan érzésünk támadhat, hogy Dániában mindenki idegbeteg vagy szimplán aberrált, szélsőségesebb esetekben a kettő visszataszító keveréke. Állandóan tombolnak az indulatok, az emberek folyton kiabálnak, veszekednek egymással, eleve ellenségesen viszonyulnak a másikhoz, egyszerűen képtelenek uralkodni hirtelen kirobbanó érzelmeik felett. Természetesen a leendő biológus sem képez kivételt ezen megállapítás alól: felesleges hisztirohamaival képes rövid időn belül elmarni maga mellől mindazokat, akiken kívül senki másra nem számíthat ezekben a feszült, vészterhes időkben. Komolyan kérdem, mégis ki kíváncsi erre a drámázásra, mikor valószínűleg mindenkinek megvannak a saját ügyes-bajos dolgai a mindennapokban? Az egész rohadt nyomasztó...

A teljes összhatás eléréséhez egyedül Gary Jules Mad World című slágerének 24 órás változata hiányzott aláfestő zeneként

A gyötrelmes pillanatoknak azonban itt még koránt sincs vége. Mint utóbb kiderült, a drága írőnő a cselekmény szempontjából abszolút lényegtelen dolgokkal fáraszt bennünket – különféle emlékek tucatjait idézi az egyes szereplők múltjából, a kezdetektől fogva, oldalakon átnyúlóan meséli el a karakterek közötti viszonyok alakulását, emellett a legapróbb részletekbe menően igyekszik lefesteni az adott szituációt. Mindeközben a nyomozós szál, melynek a lényegnek kellene lennie, csendesen, reményveszetten, a sarokban összekuporodva vár a sorára.

Ne feledkezzünk meg az őslénytani kitekintésekről sem! A dinoszauruszok, bár csak helyenként, azért felbukkannak e rettenet lapjain. Sorra jöttek a ferdítések: a jelentősebb felfedezések éveinek helytelen közlése még hagyján (a Sinosauropteryxnél ’96 helyett 2000-et írtak), a Dilongra, esetleg Guanlongra való pontatlan utalás is megbocsátható talán, ám „tollas Tyrannosaurus” kövületével a kutatók egyelőre nem találkoztak a késő krétából származó, a Hell Creek-formációhoz tartozó kőzetrétegekben. Ha mindez nem lenne elég, a tudósokat vérmesen marakodó vadállatoknak, a hallgatókat pedig inkompetens szerencsétleneknek állítja be. Nézzük meg például, hogyan készül Anna élete egyik legnagyobb megmérettetésére!

– Az Archosauria egy diapszid hüllő – mormolta az orra alá. Ingerülten megrázta a fejét. Mi is az a diapszid? Ennek is utánanézett. Annyit tesz, hogy az állat koponyáján két halántékablak található. Eltérően a szinapszidáktól és az anapszidáktól, melyeknek... Anna az ajkába harapott. Mi is az a halántékablak? Ennek is utánanézett. Nyílás a koponya hátsó részén, ahol megtapadhatnak az állkapocs izmai, és van infratemporális és szupratemporális halántékablak, és ez mi az ördög is? Ezeknek is utánanézett.

Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a leányzó épp felsőfokú tanulmányainak vége felé jár, még sincs tisztában az ilyen alapvetőnek mondható fogalmakkal. Ugye, mennyire hiteles?

Mindezek után erős túlzásnak vélem, hogy a Danmarks Radio tizenegy éve pont ennek a förtelemnek ítélte oda a legjobb regénynek járó díjat. Nálam a legutóbbi Nopcsa-gyalázás mellett foglalhatja el méltó helyét az általam nagyra becsült paleontológiát többé-kevésbé érintő szörnyűségek szentségtelen dobogóján.

4/10

***

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr914709599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HanG99 2020.05.18. 08:42:45

Nekem teszett, ugyan nem együltő helyemben olvastam végig, kellett két nap hozzá. A dán realista iskola folytatása, kicsit visszaköszön benne a Hódító Pelle realizmusa, bár ez lehet fordításból jövő is.
Nem ismeretterjesztő akart lenni, tévedéseinek nem néztem utána, nem lényeges.
Sajnos, ha megkapargatod a felszínt, akkor minden családban, minden munkahelyen hasonlóan sérült embereket találsz, még ha nem is tetszik ez Neked.