Könyvkritika: Mary Beard: S.P.Q.R - Az ókori Róma története (2018)
2019. március 05. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Mary Beard: S.P.Q.R - Az ókori Róma története (2018)

Mi újat tudna mondani nekünk a szerző Rómáról? Meglepően sokat.

spqr.jpg

Ugyan már, minek könyvet írni az ókori Rómáról, hiszen mindent tudunk róla, nem? I.e. 753. április 21-én alapította Romolus és Remus, akiket egy anyafarkas táplált, aztán jöttek a királyok, a köztársaság, majd a császárság. Felépült a Colosseum és a rengeteg, unalomig ismert híres épület, megépültek az utak, a vízvezetékek, az olyan történelmi személyek, mint pl., Julius Ceasar, Cicero, Augustus és megannyi rossz hírű császár, mint pl. Caligula vagy Néró viselt dolgai közismertek, mi újat tudna nekünk mondani a szerző? Meglepően sokat. Ugyanis közel sem biztos, hogy minden úgy történt, ahogyan az iskolában anno megtanultuk. Mert lehet, hogy a legendás anyafarkas egy félre fordítás eredménye, ugyanis a "lupus" szó nemcsak farkast jelent, hanem prostituáltat is, vagyis könnyen előfordulhat, hogy valójában egy rovott múltú hölgy sietett a csecsemők segítségére. És létezett egyáltalán Romolus és Remus vagy csak utólag kreálta meg őket a krónikaíró? A királyok tényleg uralkodók voltak vagy csak helyi törzsfők, akik több település felett gyakoroltak uralmat azokban a távolba vesző időkben, amikor Róma még csak pár faluból állt? Biztos, hogy Caligula teljesen őrült volt, vagy csak császári utódai sötétítették be a tetteit, hogy a saját bűneiket kisebbítsék a utókor szemében? És mivel ezeket az izgalmas kérdéseket egy tekintélyes történészprofesszor teszi fel, aki 50 éves kutatómunkáját foglalta össze ebben a könyvben, komolyan is lehet venni. Az én számomra Mary Beard volt a garancia arra, hogy nem felületes alkotásról lesz szó, hanem olvasmányos, ámde tudományos alapossággal készült leíráshoz lesz szerencsém. Óriási rajongója vagyok ugyanis a szerző tévéműsorának, amelyben a Római Birodalomról mesél nekünk, nyilván sok témát átemelt ebből a könyvbe, de rengeteg újdonság is bekerült, ezért egyetlen percig sem unatkoztam az olvasása során. Ezer év történelmén kell átrágnunk magunkat, ami még úgy is tömény, hogy a szerző rendkívül olvasmányosan tálalja a mondanivalóját, ezért célszerű több etapban nekifutni ennek a gigászi információhalmaznak. Ennek ellenére viharsebesen bele fogunk veszni ebbe a vaskos könyvbe, mert nagyon érdekesek a legújabb kutatási eredmények alapján újragondolt események és összefüggések, időnként még úgy is leesett az állam, hogy történelemrajongóként az ókori Róma az egyik kedvenc témám, amelyről sokat szoktam olvasni, tehát nem mondanám magam tájékozatlannak a témában. Ütős darab, Róma szerelmeseinek kötelező, az érdeklődőknek pedig erősen ajánlott olvasmány.

Cicero valóban megmentette a köztársaságot i.e. 63-ban? Tényleg Augustus volt az első császár, nem lehet, hogy valójában már Pompeius is az volt, csak nem úgy hívta magát? Néró Aranyvillája volt valóban a leghivalkodóbb épület Rómában és nem volt nála nagyobb zsarnok a császárok sorában? És egyáltalán: hogyan lett egy jelentéktelen faluból néhány száz év alatt világbirodalom?

Döbbenet, hogy mennyire nem tudunk semmit Róma legkorábbi történelméről, hiszen amennyire jól dokumentált a császárság kora, annyira kevés bizonyíték áll a kutatók rendelkezésére, hogy rekonstruálni tudják ezeket az időket. Már az is érdekes kérdés, hogyan sikerült napra pontosan kiszámolni Róma alapításának időpontját, de az sem utolsó feladvány, hogy ki is lehetett az a  Romolus valójában, aki megalapította a várost. A királyok körül is akadnak kérdőjelek, ahogyan a köztársaság kialakulása sem lehetett annyira egyszerű folyamat, ahogyan azt korábban gondoltuk (és tényleg: az utolsó király, Tarquinius Superbus meghalt, aztán piff-puff már meg is alakult a semmiből a szenátus és az egyéb közhivatalok? Kellett lennie egy átmeneti időszaknak, ez biztos). A szerző olyannyira jól fűzi a szavakat, hogy Sherlock Holmes-nak képzelhetjük magunkat, hiszen tényleg minimális információmorzsákból kell összeraknunk vele együtt ennek az időszaknak a történéseit és azon kapjuk magunkat, hogy izgatottan keressük vele együtt a válaszokat, miközben óriási tudásanyagot oszt meg velünk.

A könyv legnagyobb erénye az, hogy nem csak az uralkodókra, a hadvezérekre és egyáltalán az ismert emberekre helyezi a hangsúlyt, hanem arra törekszik, hogy megismerjük az átlagemberek hétköznapi életét is. A rabszolgákról is sok szó esik, akiknek nem volt annyira egyértelműen reménytelen az életük, hiszen a gazdag családban szolgálók sorsa sokkal könnyebb volt, mint pl. egy szegény római polgáré, sokan meg tudták váltani szabadságukat, vagyis jóval árnyaltabb volt a helyzetük, mint eddig gondoltuk. Miközben végigvonul előttünk a történelem, láthatjuk, hogyan alakult ki a multikulti római világ, amelyben megdöbbentően kevés katonával tartották fenn a rendet (Rómában pl. nem is élhettek katonák a testőrökön kívül), a meghódított népek pedig elég gyorsan rájöttek, hogy a római fürdők és egyéb kényelmi létesítmények nem is olyan rosszak, és mivel a vallásukat is viszonylag nyugodtan gyakorolhatták, sokkal kevesebb lázadással kellett szembenéznie a hódítóknak, mint ahogyan az várható lett volna. A Birodalomnak megvoltak a maga előnyei is a lakosai számára a hátrányai mellett, virágzott a gazdaság, fejlődtek a provinciák, de nyilván ennek az volt az ára, hogy bele kellett nyugodniuk a római uralomba.

Az alapítástól i. sz. 212-ig (ekkor adta meg a római polgárjogot a birodalom minden szabad lakosának Caracalla császár) ismerhetjük meg Róma történelmét ebből a lenyűgözően érdekes könyvből, amely úgy lett szórakoztató, hogy teljes mértékben tudományos igénnyel íródott, a szerző tudja, hogyan kell fenntartani az olvasó figyelmét. A nagy emberi drámák és csaták sem maradnak el, azonban a piactéren is sokat sétálhatunk különböző korokban, igazi időutazásra visz bennünket Mary Beard, miközben jottányit sem enged a szakmaiságból. A régészet dögunalmasnak tűnik, azonban amikor rávezet bennünket arra, hogy milyen érdekes tud lenni történelmi szempontból pl. egy sírfelirat, amelyből következtethetünk arra, hogy volt olyan mesterember, aki a birodalom egyik feléből a másikba költözött egy nagyobb horderejű munka kedvéért, vagy egy szobor a bizonyíték arra, hogy a gyerekmunka általános volt akkoriban. Amolyan "népszerű tudomány" stílusban megírt könyvről van szó, amelyben sokrétű tudásra tehetünk szert, miközben esélyünk sincs unatkozni.

10/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6714668033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pál Kasza 2019.03.05. 18:05:34

Az értékeléssel nagyrészt egyetértek. Nagyszerű, színes mű, rengeteg, csapongó, többnyire nehezen lenyomozható információval. De higgyjünk neki.

Magyarul olvasva fordítási problémákat tapasztaltam. Erőltetett körmondatok között elsikkadó, unalmassá, fárasztóan követhetővé váló mondanivaló. Néha nehezen kihámozható, mit akart a szerző mondani.

A másik problémám a latin idézetek pontatlansága, rossz némely idézet átirása Ebben valószínűleg mind a szerző, mind pedig a fordító ludas kissé. Ennek ellenére bízom benne, hogy a hölgy ok latinból. Ha az idézetei a vulgárlatinból származnak, és ezért eltérnek a klasszikus latintól, akkor illene ezt és ennek mértékét az olvasó tudomására hozni valamennyünk okulására..

Végül pedig kifogásolom, hogy a könyv térképein és állításaiban nem szerepel Pannonia Inferior, se Superior, inkluzíve a pannoniai településeket (Aquincum, Campona, Gorsium, Intercisa, Ad Flexum, etc.) Mindezt megírtam a szerzőnek, aki válaszában elismerte, hogy ezek fontos részei a birodalomnak, de hát, nincs idő és hely mindenre. Azért a térképen még ott lehettek volna. Ezek nélkül az információ a birodalomról nem autentikus. A laikus, pl. angol olvasó nem fogja tudni.

A népszerű, tudós professzornő lehaknizza a művét, Pannoniáig már nem terjed a horizontja.
(Nyílván az az antant is ennyi ismeret birtokában jelölte ki a trianoni határokat.)
Összefoglalva: nyugati sztárkodás kelet európai ismeretek hiányában. Ezt az egyes régiókról szóló mindenkori történelmi ismeretek hiányára vonatkoztatom.
De azért olvassuk. Remélem, és tudom, hogy magyar történészek is tudnak ilyent. Angolszász barátaim között igyekszem az angolul írt magyar történelmi műveket népszerűsíteni. Sok lyukat kell betömni, de megéri.
süti beállítások módosítása