Szexmisszió / Seksmisja (1984)
2019. február 21. írta: FilmBaráth

Szexmisszió / Seksmisja (1984)

Nővéreim, ez az eset, amikor félre kell tenni a feminizmust, és egyszerűen csak jókat kell nevetni a filmen.

szexmisszio.jpg

Nővéreim, ez az eset, amikor félre kell tenni a feminizmust, és egyszerűen csak jókat kell nevetni a filmen. Azért protestálnék, hogy sokkal több a pucér nő, mint férfi, de tekintettel a történetre, talán megbocsátható, és mivel nem igazán alfahímek voltak a főszereplők, nézzük el, hogy a kamera szemérmesen csak hátulról mutatta meg, milyen is a férfias test. Komolyodjunk, hiszen ez a meglepően jó kis vígjáték a maga sajátos módján azzal a gondolattal játszott el, hogy mi lenne, ha a férfiak kihalnának, és csak nők élnének kedvenc Földünkön. Vajon a hölgyek szebb és boldogabb világot hoznánk létre, mint a macsó férfiak? Nos, a válasz határozottan nem, arról nem is beszélve, hogy a természet utat tör magának, vagyis abban a percben, amikor megjelenik két hímnemű egyén a gondosan felépített, steril (=dögunalmas) társadalomban, azonnal a feje tetejére áll minden, és naná, hogy győznek a hormonok, és ez így jobb mindenkinek. Antifeminista film ez a javából, de olyan bájosan lökötten az, hogy nem lehet rá haragudni. A két pasi kezdetben szerencsétlenkedik, de aztán fokozatosan rájönnek arra, hogyan éljenek a nőkre gyakorolt hatásukkal, úgyhogy a nemek harca az ágyban ér véget annak rendje és módja szerint. Romantikára nincs túl sok idő, de fergeteges poénokra nagyon is, habár mai szemmel nézve kicsit lassúdadan folynak az események, pörgősebb filmekhez vagyunk már szokva, és nem kicsit nehezen indul be a történet, de aztán elszabadul a forgatókönyvírók fantáziája, ami határozottan megmozgatja a rekeszizmainkat. Érdekes sci-fi, amely a szexis felszín alatt olyan nyomasztó kérdéseket tesz fel a nemekről, a hatalomról és még nagyon sok minden másról, hogy jobb nem is belegondolni komolyabban, nem kell mindig a filozófia, időnként megteszi egy jó kis nevetés is. Pikáns vígjáték, amely el is gondolkodtat, és bár nem kicsit rágta meg az idő vasfoga, egyszer mindenképpen látni kell.

1991-ben járunk, két férfi, az életművész Max (Jerzy Stuhr) és a komoly tudós Albert (Olgierd Lukaszewicz) vállalja, hogy három évre hibernálják őket. Azonban hiba csúszik a tervekbe, 2044-ben ébrednek fel, és szembesülniük kell a ténnyel, hogy ők ketten képviselik az erősebb nemet, rajtuk kívül csak nők élnek, akik szűznemzéssel szaporodnak. Hőseink először kétségbeesnek, aztán lassan, de biztosan rájönnek, hogyan szabaduljanak ki ebből a helyzetből...

Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy létezik ez a film egészen addig a percig, amíg nem olvastam  róla egy kedves barátom könyvértékelésében a molyon, és persze azonnal kíváncsi lettem, hogy mi is lehet ez az alkotás. Őszintén szólva az elejét pöttyet untam, de aztán hirtelen beindultak az események, és hamarosan azon kaptam magam, hogy jókat kacarászok a poénokon (a szinkron simán zseniális), és egy idő már az sem zavart, hogy nőtársaim nemcsak alul vannak öltözve, de a legváratlanabb helyeken és a történet szempontjából teljesen funkció nélkül szabadulnak meg a ruháiktól. Tényleg felesleges leragadni ennél, ez egy nyolcvanas években készült alkotás, hol volt akkor még a girl power, tényleg hagyjuk a fenébe a feminizmust, egyszerűen csak engedjük átáramolni magunkon ezt a jópofa kis vígjátékot.

A díszlet mai szemmel nézve kicsit már kopottas, azonban ahhoz képest, hogy milyen régen készült, meglepően eredeti. Akkoriban természetesen még nem létezett CGI, mégis hihető az a (korhoz képest) modern környezet, amelyben az események játszódnak. Azon most ne moralizáljunk, hogy a hölgyeknek miért kellett szemérmetlenül mini sortokban rohangálniuk a színen, inkább koncentráljunk arra, hogy milyen jól kitalálták az alkotók a díszleteket ehhez a steril környezetben játszódó történethez, és éppen ezért mennyire tud ütni, amikor hőseink kiérnek a szabad levegőre ebből a léleknyomorító világból. A végső csavar óriási, a zárókép szintén, tényleg érdemes adni egy esélyt ennek a nem mindennapi alkotásnak, még ma is kiváló szórakozást tud nyújtani a nézőjének.

szexmisszio2.jpg

Juliusz Machulski nemcsak rendezte a filmet, a forgatókönyvet is ő írta, nem kis sikerrel, hiszen több díjat is nyert ez a rendhagyó alkotás. Két évvel a bemutató után már nálunk is játszották a mozik, korom okán (1976-ban születtem) sajnos fogalmam sincs, milyen visszhanggal, kíváncsian várom az élménybeszámolókat kommentben. Jerzy Stuhr és Olgierd Lukaszewicz nagyon jól játszották a szerepüket, de egyikük sem egy Adonisz, így nem a külsejükre figyelt az ember lánya, hanem a remek helyzet és jellemkomikumokra. Az urak nem panaszkodhatnak, kedvükre legeltethetik a szemüket Bozena Stryjkówna és Boguslawa Pawelec (és megannyi statiszta) bájain, nincs ezzel semmi gond, mi lányok sem a drámai erejéért szeretjük Jason Momoát, nem igaz?

Különleges darabról van szó, mert ugyan alapvetően elvicceli a feminizmust, mégis megdöbbentően erős képekkel mutat be egy nem túl szép jövőt, elgondolkodtat, miközben remekül szórakozunk rajta. A viccek mélyén valóban komoly kérdések bújnak meg, mint pl. mihez kezdenek a nők a hatalommal, mi történik, ha a férfiakat kivonjuk a képletből, jó-e az nekünk, nőknek, ha erősek vagyunk és mi magunk is elhisszük, hogy nincs szükségünk senkire, a pasikkal csak a baj van, hát nem lenne egyszerűbb és nyugodtabb az élet nélkülük? Nos, nem, egyáltalán nem, bele kell tenni a melót, hogy megtanuljunk együtt élni, mert mi a fészkes fenét ér ez az egész a másik felünk nélkül, nemde? Na ugye, hogy milyen jókat lehet filozofálni ezen a jó kis vígjátékon?

8/10

A Szexmisszió teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7514634886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

similar 2019.02.21. 17:57:48

"A viccek mélyén valóban komoly kérdések bújnak meg, mint pl. mihez kezdenek a nők a hatalommal, mi történik, ha a férfiakat kivonjuk a képletből, jó-e az nekünk, nőknek, ha erősek vagyunk és mi magunk is elhisszük, hogy nincs szükségünk senkire, a pasikkal csak a baj van, hát nem lenne egyszerűbb és nyugodtabb az élet nélkülük?"
Nem mostanában láttam, de emlékeim szerint az volt a benyomásom, hogy elég ostobának mutatja be a nőket, nincs saját gondolatuk, ötleteik, semmit nem találnak ki/fel, dolgoznak ki maguk, csak azt csinálják, amit mondanak nekik. Szóval a mélyfilozófiát nem látom benne, ez sima szexizmus.
A két férfi főhös mindenesetre szórakoztató, részben pont azért, mert bennük megvan, ami a (filmbéli) nőkből hiányzik.

Obszerváló 2019.02.21. 21:16:10

Úgy látszik a poszternek semmit sem sikerült megértenie a filmből. Vagy talán feministaként nem akarta megérteni, mert keményen szembesítette olyan dolgokkal, amelyekkel nem jó neki szembenéznie.

Ez nem egy jó kis vígjáték.
Ez egy szatíra vagy görbe tükör a kor lengyel társadalmáról a „létező szocializmusról”. Persze, ezt nyíltan ott sem lehetett kimondani, megfilmesíteni, ezért készítettek egy feminista disztópiát.
A feminizmus kiválóan alkalmas erre, pont ugyanolyan hazug, gyűlöletre és kirekesztésre épülő emberellenes eszme, viszont így nem tudtak belekötni a cenzorok.

Az emberek látszólag boldogan élnek, valójában a legnagyobb fizikai és lelki nyomorban. Mindenkinek csak egy célja lehet: minél többet dolgozni. Ennek azonban az egyén számára semmi eredménye, már a kannibalizmus is komolyan felvetődik, mint lehetséges megoldás.
Mindenki retteg, hogy lebukik, mint a rendszer ellensége. Mindenkit megfigyelnek, lassan már gondolat-bűncselekmény is van.
A történelmet meghamisítják. Az egyik legfontosabb jelenet, amikor Lamia elmegy az öreg nénihez az idősek otthonába. A néni még ismert férfiakat és tudja hogy velük kapcsolatban hazugságokkal mérgezik a nőket, de retteg beszélni, csak a kötelező gyűlöletbeszédet akarja felmondani, egy üveg lekvárral sikerül rávenni az őszinteségre.
Aki másként mer gondolkodni azt a rendőrök verik össze. A tömegtájékoztatásban hazugságokat terjesztenek, az iskolában a kislányokat a férfiak gyűlöletére oktatják stb...

A lengyelek (és más kelet-európaiak) szerencsére tudtak a sorok között olvasni, megértették az üzenetet. Nácizmus, kommunizmus, feminizmus mind a történelem szemétdombjára való.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2019.02.22. 07:23:28

Egy gondolatban van igazad, a korabeli 80-as évekbeli lengyel rendezőknek alighanem ilyen vicces köntösű disztópiába öltöztetve lehetett csak rendszert bírálni. Hasonló lehet még az O-bi O-ba csak annak nem vicces a világa. Náluk nem volt Hofi, Ablak, Kádár.

Hanem a többi, amiben a feminizmust összemosod nácikkal kommunistákkal, egyébbel, ez aztán a zagyva és szánalmas . Értem én persze valahol, hogy mostanság ez az új zavaros izmus, (gender-rettegő-izmus ? ) a megragad sok férfitársamnál, akik ebben találják meg hogy kibeszéljék más irányú flusztrációikat.

És sokak ennek megfelelni akarva keresnek és kutatnak és (úgy vélik) találnak is a múltban bizonyítékokat, előzményeket, igazolást. E témában olvastam már olyan hajmeresztőt is aki a Cabaret filmen keresztül azt kívánta megmagyarázni, hogy a weimari Berlin éjszakai élete volt a felelős a tömeges nácikra szavazásért 1933-ban. Éspedig előre kitervelten, hogy aztán a háborúban jól lerombolhassák Németországot, 12 évvel később. Komolyan, ez volt a fejtegetése.

„ A feminizmus kiválóan alkalmas erre, pont ugyanolyan hazug, gyűlöletre és kirekesztésre épülő emberellenes eszme, viszont így nem tudtak belekötni a cenzorok „

Hogyne, a 80-as évek Lengyelországában azért nem merték a kommunista cenzorok betiltani, mert hasonlóságot ismertek fel... Mondom én, zavaros igazoláskeresés a múltban.

„ A lengyelek (és más kelet-európaiak) szerencsére tudtak a sorok között olvasni, megértették az üzenetet. „
Ha a hazám elmúlt 30 évét nézem, akkor elfelejtették ezt a sorok közt olvasást, a magyarok. Vagy ez is csak egy legenda, amit utólag költöttek az elmúlt40évről hogy megmagyarázzák. Ma inkább visszakívánják sokan azt a 40-et, és sokan olyanok akik akkor még keveset éltek, és semmi közök bármi kommunistáskodáshoz.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2019.02.22. 07:25:44

@Sigismundus: előző az Obszerváló 2019.02.21. 21:16:10 -nak ment válaszul, csak hát blogmotor?

Terézágyú 2019.02.22. 09:41:58

Én láttam ezt a filmet annak idején, és annyira tetszett, hogy még egyszer megnéztem két nap múlva.
Mondjuk az már akkor is látszott, hogy a "nagy műszerek" valójában egy falba rejtett képcsöves tévé, amelyen egy c64-es egyszerű progi fut, de sebaj :)

Mondjuk a sortban mászkálás megmagyarázható azzal, hogy a föld alatt eléggé meleg van, másrészt a nők egymás közt voltak, tehát nem volt semmi felhangja a lábmutogatásnak...
Volt olyan rendezői nyilatkozat, hogy direkt volt odatéve a "vezérlőterembe" a vödör, merthogy "miért ne csepeghetne be a víz oda, semmi nem steril"...

@Sigismundus: teljesen igazad van.

Kata SWL · smokingbarrels.blog.hu 2019.02.22. 10:42:29

@Obszerváló: Kicsit erős a kommunizmust egy lapon említeni a feminizmussal. Nem baj, ha nem vagy tisztában a feminizmus szélsőséges irányvonalàt képviselők minimális számával, akik valóban férfigyűlölők stb. Viszont a feminizmus NEM a nőkről vagy a férfiakról szól, hanem az emberről, hogy nemtől függetlenül mindenkit ugyanazok a jogok illessenek meg. Well, ez nem történelem és nem szemétdombra való, mert máig nem sikerült ezt a nem túl bonyolult dolgot abszolválni. Szerinted okés, hogy ma egy nő szavazhat? Ha igen, akkor te is feminista vagy. Tájékozódj pls, mielőtt baromságokat írsz. :)

pepin_nymburk 2019.02.23. 08:16:50

Emlékeim szerint nagy siker volt anno, mert a címében ott volt a szex szó, özönlött a nép megnézni. Csakúgy, mint az Egészséges erotikát...annak is fele annyi nézője lett volna, ha nincs ilyen címe...

Anselmo 2019.02.23. 16:37:11

Azt hiszem, a film készítésekor még nem voltak annyira szigorúak az erkölcsök, mint a mai, liberálisabb világunkban.
Nemrég néztem más filmeket is amik akkortályt készültek, és ma azokat a dolgokat nem lehetne megmutatni.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2019.03.11. 14:35:07

„...nem igazán alfahímek voltak a főszereplők...”

Egyezzünk ki abban, hogy a női szereplők sem voltak éppen „alfanőstények”! :)