Árnyékország / Shadowlands (1993)
2019. február 16. írta: FilmBaráth

Árnyékország / Shadowlands (1993)

Egy fájdalmasan szép szerelem a halál árnyékában

arnyekorszag.jpg

Csodálatos meséket írt, de a legszebb és legfájdalmasabb történetet az élet írta a számára. C.S. Lewis, a Narnia krónikáinak írója a halál árnyékában élhette át azt az igazán mély érzelmet adó szerelmet, amelyre titkon mindannyian vágyakozunk. Richard Attenborough pedig gyönyörű filmet készített ebből a szomorúan szép sztoriból Anthony Hopkins és Debra Winger főszereplésével. Régen azért nem hagyott bennem mély nyomokat ez az alkotás, mert túl fiatalon láttam, mit tudtam én tinikoromban az elkötelezettségről és a mély érzelmekről. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy rá tudjak csodálkozni erre a szívet melengető darabra, amely elementáris erővel tud hatni a látványfilmek korában, mert hagy időt a nézőnek arra, hogy a szereplőkkel együtt átélje ennek a két embernek a történetét. Néha kicsit tovább tart egy-egy jelenet, mint az ildomos lenne,  időnként széttartóak az események, és a kamera többet időzik a kelleténél a külsőségeken, mint kellene, de összességében egy varázslatos film, mert tökéletesen bemutatja, hogyan élte meg ez a két ember az igazi szerelmet, úgy, hogy tudták, az idejük véges. Az asszony ugyanis rákos volt, az is orvosi csoda volt, hogy adatott nekik három év, holott úgy tudták, csak hetek vagy hónapok maradnak nekik, ezért nem volt idejük a felesleges körökre, a maga teljességében tudták és akarták megélni a kapcsolatukat. A film igaz történeten alapul, habár volt néhány dramaturgiai változtatás (pl. Joy-nak nem egy fia volt, hanem kettő), de a lényeg megmaradt: a híres író és oxfordi professzor először elvette a legjobb barátját, egy elvált amerikai nőt, hogy aztán beleszeressen és megélje a legnagyobb boldogság után a legmélyebb bánatot is. Az asszonynak sem volt könnyű élete, neki is ajándék volt ez a néhány boldog év, és úgy halt meg, hogy tudta, a fiait fel fogja nevelni a férje. Nagyon szép film, amelyhez a százas zsepi bekészítése erősen ajánlott.

C.S. Lewis (Anthony Hopkins) agglegényként éli az életét öccsével, Warnie-val (Edward Hardwicke), kitölti az életét a mesekönyvek írása és az oxfordi egyetemi munkája. Kezdetben nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy meglátogatja egy amerikai ismerőse, Joy Gresham (Debra Winger), akivel eddig csak leveleztek. A találkozás jól sikerül, mély barátság alakul ki közöttük, és csak akkor jönnek rá mindketten, hogy jóval többet éreznek egymás iránt, amikor kiderül, hogy Joy rákos…

A fókusz az írón van, elsősorban Lewis szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, Joy érzelmeiről jóval kevesebbet tudunk meg, ahogyan arról is, hogy fia, Douglas miként éli meg az eseményeket. Valóban nagyon érdekes ez a sztori, hiszen a felek először névházasságot kötöttek (akkor még tényleg csak barátok voltak, azért volt erre szükség, mert Joy tartózkodási vízuma lejárt Angliában, a papíron kívül semmi sem változott közöttük). Az igazi házasságukat Joy betegágyánál kötötték, a kórházban, amikor még úgy tudták, az asszonynak csak napjai vannak hátra. Aztán megtörtént a csoda, jobban lett és hazamehetett (bár az orvosok megmondták nekik, hogy ez csak átmeneti állapot, a rák ki fog újulni), így ez a két ember kapott a sorstól egy kis időt a boldogságra. Felnőtt szerelem volt ez, az igazi, nem a látványos, hanem a csendesebb, bensőségesebb fajtából, amit a néző csak egy bizonyos életkor után tud értékelni, mert akkor már tudja, hogy ezt keressük egész életünkben, nevezetesen azt, hogy megtaláljuk az igazi társunkat.

A csendes oxfordi professzor – akinek az asztaltársaságához nem kisebb író barát tartozott, mint J.R.R. Tolkien – számára nagyon fontos a hit, amit egyszer már elvesztett édesanyja halála után, majd visszatalált hozzá, hogy most újra meginogjon, hiszen nagyon megviseli, hogy végig kell néznie szeretett felesége szenvedéseit. Azonban az igazán fontos az, hogy mer engedni az érzelmeinek, pedig tudja, hogy az idejük nagyon korlátozott, és a végén borzalmas bánatot fog érezni. Attenborough gyönyörűen bontja ki ezt a folyamatot, Hopkins pedig kevés szóval, de annál érzelemgazdagabb, leheletfinom árnyalatokkal játssza el nekünk a professzort. Debra Winger tökéletesen kiegészíti a nála jóval harsányabb, ámde nem kevésbé mélyebb érzelmekre képes Joy szerepében, remekül működik a kettősük.

arnyekorszag2.jpg

Valószínűleg soha nem jut eszembe újra nézni ezt a filmet, ha nem olvasok egy cikket egy magazinan Lewis-ról és Joy-ról, nem látom meg benne a képet Anthony Hopkinsról és Debra Wingerről, és legnagyobb döbbenetemre nem jut eszembe azonnal róla jó néhány jelenet, pedig legalább 20 éve nem láttam. Fura, hogy a régi filmek miként követelnek újra helyet maguknak az ember lányának lelkében, de ez most nagyon jól tudott esni, mert igazi érzelmekről mesélt, és elvitt egy olyan korba,  amikor még nem volt mobiltelefon, az élet sokkal lassabb volt, a kapcsolatok nem voltak felszínesek. Oxford ősöreg falai között azonban nem csak a szellemnek volt helye, hanem a szerelemnek is, ami egyáltalán nem csak a húszévesek műfaja, ennél szebben ezt nem lehetett volna bemutatni.

Egyáltalán nem esik túlzásokba a film a tragikusan szép történet elmesélése során, nincsenek giccses szavak és mondatok, két felnőtt ember tudomásul veszi, hogy rövid idő adatott nekik, és ebből próbálják kihozni a legtöbbet, és pont ettől tud a legmagasabb hőfokon izzani a szerelmük. Tudják, hogy nincs happy end, mégis végigcsinálják, nem pazarolják a drága időt felesleges édelgésre, elmondják egymásnak, mit éreznek, és megélik a hétköznapok boldogságát, a harmóniát, ami sajnos nem tarthat túl sokáig, mert a kegyetlen betegség bevégzi, amit elkezdett. Letaglózó erejű alkotás, amelynek megvannak ugyan a maga hibái, mégis olyan erős érzelmeket tud kiváltani a nézőjéből, amelyekre hiába áhítozik a látványfilmek korszakában. Egyszerűen szép, léleksimogató darab.

9/10

Az Árnyékország teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (MAFAB) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1414625620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.