Könyvkritika: Rácz Ráchel: Időtlen (2018)
2019. február 14. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Rácz Ráchel: Időtlen (2018)

Furcsa könyv. Besorolhatatlan.

idotlen.jpg

Furcsa könyv. Besorolhatatlan. Abszurd és esszenciális. Nagyon rövid, de annál elgondolkodtatóbb. Kevéssel több, mint száz oldalon végigrohanunk a XX. század ismert díszletei között, miközben egy szerelemi háromszög résztvevőinek sorsát kísérhetjük figyelemmel. Kevés szóval szól sok mindenről. Mégis inkább forgatókönyv, mint klasszikus értelemben vett írásmű, hiszen etűdökből áll, amelyek a boldog békeidők idején még hosszabbak, hiszen akkor még lassabban járt az idő, ráérősen teltek a napok, hogy aztán hirtelen felgyorsuljanak az események, és szembenézzünk napjaink internet középpontú világával, ahol a felszín uralkodik a mély gondolatok és érzelmek helyett. Hátborzongató utazás ez, amelyben fájdalmasan kevés a romantika, annál több a tragédia, néhány oldalban összefoglalásra kerül az adott kor hangulata, hogy aztán már ugorjunk is tovább a következő térbe és időbe. Remek fotók segítik az olvasót, hogy még jobban bele tudja élni magát ezekbe a mini időutazásokba, illetve találó idézetek is olvashatók az egyes részek elején. Nem állítom, hogy megértettem, mi volt a szándéka a szerzőnek ezzel a teljesen formabontó alkotással, és biztos, hogy jó néhány jelentésréteget nem fogtam fel belőle, de így is sok gondolat dübörgött a fejemben, miután becsületesen végigolvastam, amelyek ha nem álltak össze egységes egésszé, de olyan fajsúlyos kérdéseket érintettek, mint pl. a nők egyenjogúsága, a kapcsolatok dinamikája, a szerelem fázisai, és az emberi sorsokon kegyetlenül átgázoló történelem, valamint az egyre színesebb, ugyanakkor mind jobban kiüresedő, modern világ, amelyben látszólag sohasem vagyunk egyedül, hiszen mindig a chat-en lógunk, valójában sohasem voltunk olyan magányosak, mint mostanában. Miközben a lényegtelen hírfolyamra figyelünk a telón és a mindennapjainkban, elmegyünk egymás mellett, nem adunk elég időt ahhoz, hogy megismerjük a másik embert és el tudjanak mélyülni az érzelmeink. Rettenetesen felgyorsult az idő, miközben az emberi lélek alapvetően ugyanaz maradt, és ez a kettősség feloldhatatlan. Jó kis könyv ez, hiszen belőlem, a racionális közgazdászból is kihozta a filozófust röpke 100 oldal alatt.

Adva van három ember: Natasa, Kornél és Artúr, és a fő probléma természetesen az, hogy a női szív nem tud választani a megbízható, ámde unalmas, és a bohém, de tökéletesen megbízhatatlan pasi között. Ez az időtől független érzelmi konfliktus megoldhatatlan és útjában áll a hosszú távú boldogságnak…

Elvileg nekem szól a könyv, hiszen az Y generáció tagja vagyok (nagyjából, hiszen 1976-ban születtem), de időnként azért sikerült elveszítenem a fonalat. Lehet, hogy a racionalitásom a gond, az abszurd nem az én műfajom, megérintett és elgondolkodtatott a könyv, de katarzist nem adott. A fülszöveg szerint „a kisregény az Y generáció történelem – és múltfogyasztására reflektál, pontosabban arra a múlt-jelen fúziós jelenségre, ami a kortárs világban körülvesz bennünket.”. Ahogyan mondani szokták: érdekes. Ami azt jelenti, hogy valójában halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mit akart a szerző mondani ezzel a könyvvel, de határozottan megragadta a fantáziámat és kellőképpen elborzadtam azon, hogy milyen szürke a jelenünk, a békebeli időkhöz képest. A felgyorsult világnak nyilván megvannak a maga előnyei, de rengeteg szépség is kiveszett ebből a világból a sok kütyünek köszönhetően.

A XX. század – on végigrohanva sok szempontból is végig lehet gondolni ezeket az időket. 1900-ban a nőket még nem igazán vették komolyan, napjainkban már természetes, hogy egyetemre járunk, karriert építünk, mi döntünk az életünkről. Egy művész – festőnő – szemén keresztül érzékeljük, hogyan járta végig a feminizmus ezeket a korszakokat, hiszen amíg régen azon is felháborodtak, ha egy nő nyilvánosan dohányozni merészelt egy vasúti kocsiban, manapság már senkinek sem tűnik fel, hogy ugyanúgy a telóját nyomkodja, mint mindenki más. Sok minden változott, nőként sokkal szabadabban élhetünk, mint nagyanyáink, azonban egyáltalán nem biztos, hogy boldogabbak is vagyunk náluk, hiszen nagyon nem könnyű egyrészt rátalálni a másik felünkre (megtartani meg aztán főleg nem), és megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között. Mégsem elsősorban feminista alkotás ez, inkább az érzelmekre figyel elsősorban, a pusztítóan szép szerelemre, ami törvényszerűen véget ér, és ami marad, az vagy a szeretet vagy az üresség.

Mennyire határozza meg a jelent a múlt? Természetesen nagy mértékben, mégis furcsa belegondolni, hogy bennem, a modern városi nőben mennyire ott él még a békebeli lázadó szüfrazsett (bár talán nem én vagyok a legjobb példa erre, sokkal jobban éreztem volna magam abban a korban, mint a mostani felgyorsult és lélektelen időben, de ez ugye nem választás kérdése, ez van és kész), valahol mélyen a háborús évek borzalmai is ott vannak a génjeimben, a szüleim elmeséléséből ismert hetvenes évekkel együtt. Szerintem a könyv árát egy picit felüllőtték (3.490 Ft 115 oldalért egy kicsit borsosnak tűnik, még akkor is, ha telis-tele van gyönyörű fotókkal), de egyszer mindenképpen érdemes elolvasni ezt a nem mindennapi alkotást.

8/10

A könyvet a Boook Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6514620862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.