Könyvkritika – Stephen King: Végítélet (2018)
2019. február 05. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Stephen King: Végítélet (2018)

Sötét idők komor krónikája

Úgy vélem, a mai naptól senki sem sütheti rám a türelmetlenség bélyegét. A szerzőt szerintem mindenki ismeri, akinél már csak a Végítélet bővített kiadása a nagyobb szörnyeteg a maga több, mint 1200 oldalas terjedelmével. Hosszú időbe telt, mire becsülettel, az elsőtől az utolsó betűig végigolvastam ezt a rettenetes monstrumot: „a Sötét Kereszténység e hosszú meséjét”.

stephen_king_vegitelez_borito.jpg

1990. június 13-a meghatározó jelentőségű napként vonult be az emberiség nagy történelemkönyvébe. Valahol a kaliforniai sivatagban, egy szigorúan őrzött labor mélyén a tudósok elvesztik az irányítást titkos projektjük felett. Halálos vírus szabadul rá a világra, ami futótűzként terjed el az országban, és pár hét leforgása alatt végez a lakosság túlnyomó többségével. A túlélők rejtélyes álmok útmutatásait követve találnak egymásra, majd kis idő múlva ismét lerakják a civilizáció alapjait. Csakhogy nem mindenkinek vannak békés szándékai – mint később kiderül, az egyik tábor a másik pusztulását akarja. Vajon miért? Ki állhat a gyilkos szándékok mögött? Sorsfordító találkozásokról, személyes tragédiákról, az új körülmények által állított akadályok leküzdéséről szól a gigantikus regény.

A szereplők életének bemutatása, a karakterek közötti kapcsolatok kibontakozása, azok alakulása a jövőben a kötet abszolút, hatalmas pozitívuma. Néhányuk személyisége kellően kidolgozott lett ahhoz, hogy míg egyeseket örökre az emlékezetünkbe vésünk, addig másokat legszívesebben a pokolba se kívánnánk (holott már eleve ott vannak, a jobbára benépesítetlen, Föld nevű bolygón). Ugyanakkor csatlakoznom kell az előszóban emlegetett kritikusokhoz, noha én eleve felfújtnak nem tartom a könyvet, túl hosszúra sikeredettnek viszont annál inkább. Valóban akadtak szép számmal olyan jelenetek, melyek hozzátettek például hőseink múltjához, gondolatmenetük megértéséhez, ennek ellenére a részletezést néhol teljesen feleslegesnek éreztem. Ilyenkor gyakran motoszkált a fejemben a gondolat, miszerint az író az olvasók drága idejét szeretné rabolni ezekkel.

H-O-L-D, annyit tesz: összességében véve a Végítélet mégsem volt olyan rossz. Fogalmam sincs, mennyire számított egyedülállónak az elképzelés ’78-ban (a kötet eredeti megjelenésének évében), de szívesebben olvastam volna valami másról a Jó és Gonosz örökkön tartó harcának újabb küzdelme helyett. Sokan King legjobb műveivel együtt emlegetik, ám nálam a képzeletbeli dobogó felső fokán egyelőre A köd trónol továbbra is.

7/10

***

A könyvet az Európa Könyvkiadó jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6114606096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gringo 2019.02.05. 09:46:28

Megtévesztő a 2018 a címben. Már kezdtem örülni, hogy megint írt egy könyvet.
Amúgy olvastam anno, nekem nagyon tetszett.