Könyvkritika – Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor! (2018)
2019. január 28. írta: Fejes Valentin

Könyvkritika – Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor! (2018)

Eymerich ismét a dolgok sűrűjében találja magát

Kedvenc inkvizítorunk kalandjainak folytatására hosszú éveket kellett várnia a magyar rajongóknak. Nicolas Eymerich fordulatos életének következő fejezete, a Rettegj, inkvizítor! nemrég került fel a hazai könyvesboltok polcaira. Ugye megengedtek egy kritikát?

valerio_evangelisti_rettegj_inkvizitor_borito.jpg

Történetünk ott kezdődik, ahol legutóbb abbamaradt. A Doyle elnök halálát követően különböző frakciókra szakadt Egyesült Államokban a felhőtlen gyermekkor immár az egykor boldogabb múlt halvány emléke csupán. Az engedetlenséget, a szigorú szabályoktól való eltérést válogatott megaláztatásokkal büntetik. Milton Seed, Felix Addir és Seamus Bubey megelégelik az embertelen bánásmódot, melynek hamar megtapasztalják a csúfos következményét: mindhármukat Lazzarettóra száműzik, a rejtélyes helyre, amit még a térképeken se tüntetnek fel. A barátságtalan sziget rövid időn belül valóságos földi pokollá változik.

Mindeközben a XX. század derekán, a Harmadik Birodalom születésének hajnalán az osztrák Dr. Wilhelm Reich áttörő jellegű kutatásokba kezd. Míg munkájának eredményei egyesekben őszinte lelkesedést ébresztenek, addig másokban csak haragot vagy irigységet szülnek. Valóban az úgynevezett orgonikus energia fedhetné fel a fátylat az univerzum egyetemes működésének titkáról?

A középkorban, 1354 júniusában IV. „Szertartásos” Péter, Aragónia uralkodója hadat üzen az Arboreai Judikátus fejének, IV. Mariánnak. Nicolas Eymerich, a főinkvizítor a kérésnek eleget téve csatlakozik a Szardínia felé tartó csapatokhoz. Alghero bevétele azonban korántsem fog egyszerű vállalkozásnak bizonyulni, mivel a híresztelések kézrátétellel mesésen gyógyító királyról, csecsemőket feláldozó ősi kultuszról, valamint földöntúli erőkkel rendelkező szövetségesekről szólnak.

Amint arra utaltam a sorozat első három részének bemutatójánál, ez idáig kevés olyan szerzővel találkoztam, aki egyrészt képes folyamatosan tartani magát a minőségi színvonalhoz, másfelől új műveivel sorra átugorja az eleve magasra tett lécet. Szerencsére Evangelisti ezúttal is mesterien keverte a szálakat, az idősíkok egymásra gyakorolt hatását megint sikerült drámaian érzékeltetni. Ugyan a fő karakter egy korábban ismeretlen oldalát mutatta meg, a mellékszereplők szintén szolgáltak meglepetésekkel. Az amerikai fiatalok helyzetét leíró sorokat például elborzadva olvastam – kezdetben lila szégyencédulákat osztogatnak az instruktorok, majd diákjaikra szamárfület aggatva kísérik ki őket az udvarra, ahol a fegyelmezetlenek kénytelenek eltűrni társaik szakadatlan köpködését. A néhai pszichoanalitikus elméjében zajló, szemeink előtt apránként kibontakozó küzdelem érdekes volt, bár eleinte zavarosnak találtam, emellett tartottam tőle, hogy nem lesz igazán sok értelme.

Mindössze egyetlen dolgot sajnáltam: már megint hamar véget ért az egész, holott a széria eddig megjelent legvaskosabb kötetét olvastam. Ha az események a jövőben is kihatással lesznek a továbbiakra, bele se merek gondolni, milyen szörnyűségeket hozhat majd a folytatás…

10/10

*** 

A könyvet a Metropolis Media jóvoltából olvashattam el.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7114586352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.